Újra és újra ugyanaz a kör... újra és újra ugyanaz az érzés a szédülés, esés, felállás, az az érzés mikor nem érted mi miért van, amikor nem érted miért történik mindez ugyanúgy és nem érted miért csinál valaki valamit amire nincs oka...
Miért épít fel mindent ha lerombolja?
Miért ad vágyakat teremt illúziót ha egy adott pillanatban mindent porrá zúz?
Miért ad esélyt ha a végén a semmissé teszi?
Miért éri el hogy higgyek, ha nincs miben?
Miért ad emlékeket ha utánuk csak űr marad?
Miért láncol magához, ha közbe már nem is engem akar?
Miért tart a szekrényen ha már mással játszik?
Nem értem... komolyan nem értem....
Ülök és nézek, nézem őt ahogy tesz-vesz a szobában rólam ügyet sem vetve néha megáll, mintha gondolkozna majd tovább folytatja amit elkezdett.
Apró üveges szemeim előre merednek így csak néha látom őt ahogy átsuhan előttem, most rám néz majd egy félmosoly kíséretében elém lép és megsimogatja a fejem. Majd tovább megy.
Visszajön. Nincs egyedül. Nem beszél rólam, mintha nem lennék. Boldognak látszik, nevet. De nem velem.
Elmegy.
Esteledik, sötét van. Én ülök és nézek magam elé. Nem érzékelem az idő múlását de késő lehet, a ház előtt égnek az utcalámpák.
Hazajön. Dühös. Rám néz, hozzám lép, felemel és megölel. Sír. Nem miattam de mégis bűntudatom van.
Bár tudnék mozogni, megölelni vagy akár megsimítani a haját de nem tudom. Csak egy bábú vagyok.
Tovább sír majd egy hirtelen mozdulattal a falhoz dob.
Utállak!- zokogja.
Engem? Miért? Mondd mit tettem?
Nem tudok mozogni. Csak várom hogy újra felvegyen de nem teszi.
Lassan halkul majd elnémul a sírása.
Csend van.
Világos van és a plafont bámulom. Hirtelen hozzám lép majd utálkozó pillantással felvesz. A szoba végén álló szemeteshez lép és beledob.
Újra sötét van. Odakint mozgást hallok majd újra mély csend.
Komolyan nem értem mi történt? Rossz voltam? ha tudnék mozogni jobban szeretne?
Akarok! Nem tudok.
Hosszú idő telik el a sötétségben mikor újra fényt érzékelek.
Kivesz. Egy nagy sóhaj kíséretével visszarak a polcra.
Azt mondja eltörtem de valamire csak jó leszek.
Sajnálom-mondja majd elmegy.
Eltörtem?
Az mit jelent?
Az én hibám? Hideg van. Egyre jobban fázom.
Egyre több idő telik el és ő felém sem néz.
Látom őt. Telnek a napok és én figyelem őt.
De ő nem néz rám és nem is érdeklem.
Miért?
Mert csak egy bábú vagyok?
Mert nekem nem lehetnek érzéseim ugye?
Nem szabad szeretnem senkit és nem is szabad kötődni senkihez, nem szabad bíznom és nem szabad hinnem senkinek.
Nem is vagyok rá képes.
Csak várok és nézem.
Nézem őt akit egykor fontosnak tartottam.
Akit láttam nevetni, sírni, haragudni és közönyösnek lenni.
Nézem őt aki egykor birtokolt és velem volt.
Nézem és felfogom hogy nekem itt nincs helyem.
Menni akarok.
El innen. Mindegy hova csak el innen.
Kicsapódik az ablak és egy nagyobb széllökés teljesíti vágyam.
Lassan megmozdulok.
Először csak oldalra borulok majd lefordulok a polcról.
Boldog vagyok.
Egy nagy puffanás és elnyel a sötétség.
Végleg.
2015. november 14., szombat
2015. november 1., vasárnap
Valahogy sose
Valahogy sose gondoltam, hogy miattad is gyertyát gyújtok és valahogy sose éreztem még ennyire hogy egyedül vagyok...
Remélem odafent minden szerettem olyan békére és nyugalomra lelt végre amit itt életében nem kaphatott meg.
Nagyon hiányoztok :'( <3
2015. október 12., hétfő
Bár lennék hullócsillag
Úgy érzem, lassan nem leszek több mint egy gyengén pislákoló gyertyaláng melynek fénye hamarosan végleg kihuny.
Egyre terjeszkedik bennem a sötétség és bármit teszek az űr nem csökken bennem. Tervezek, élek, nevetek de belül egyre inkább kifakul minden és végül minden feketébe süllyed. Tervezem a jövőm pontról pontra de valahogy mégis mintha késleltetném azt amit amúgy is tudok. Nélküle nem létezem.
Egyes emberek mellett jól érzem magam és szinte minden rossz érzés fakulni látszik de amint egyedül leszek amint újra behunyom a szemem újra minden a régi.
Úgy érzem magam mintha egy labirintusból akarnék kijutni de minden egyes alkalommal ugyan oda lyukadok ki minden próbálkozásom kudarcba fullad és minden eredményem semmis lesz mint a majdnem készen lévő kártyavár ami az utolsó lap felrakásával darabokra hullik.
Mindenhol ott van és még sincs sehol. Néha olyan jó emlékezni, emlékezni a múltra, azokra a dolgokra amiket együtt átéltünk.
Mosolyra fakadok miközben belül darabokra hullok, minden vidám emlék egy pozitív löket és egyben egy kés a lelkembe ami szépen lassan szed darabokra.
Ki akarok szállni, csak legyen vége. :(
2015. szeptember 18., péntek
Again and again...
Újra és újra...
Mindig ugyanaz a kép, ugyanaz az álom és ugyanaz a fájó üresség minden ébredéskor.
Valaki visszaaludna, hogy folytassa álmát, én visszaaludnék, hogy elkerüljem az ébrenlétet.
Álmok és valóság de mi is a valóság? Minden relatív és minden változik ami egyeseknek valós az másoknak csupán egy olyan tény melyet talán bizonyítani kellene vagy épp olyan amit bizonyítékokkal alátámasztva is csak egy jól megszervezett hazugságnak fog fel az agyunk.
Sokak örömére és egyesek bánatára kezdek rendbe jönni.
Élvezem azokat a dolgokat amiket régen és talán még olyanokban is meglátom a szépet és az apró csodákat amikben eddig nem. Nagyban köszönhetem ezt az állapotot hogy látástól vakulásig dolgozom és élni vagy épp lustulni nincs időm.
Örülök, hogy végre olyan célokat tudok magam elé kitűzni amelyek nem az ismeretlen jövő távlatába vesznek hanem 1-2 éven belül valós eredménnyel szolgálnak számomra.
Mindazonáltal egy időre fel kell hagynom az emberiség jobbá tételével és önmagamra kell összpontosítani ami igencsak meglepő fejezet mostanában hisz mindennel mindenkivel foglalkoztam csak magammal nem.
A karácsonyi ajándékok megvételének láza hamar átjárt engem és igaz, hogy szeptember végét járjuk de már mindenkinek megvan mindene és nem igen kell izgatnom magam azon hogy kinek mit vegyek. (lehet azért mert például tesómék pénzt kapnak, de komolyan mit vegyek két tininek akik naponta változtatják mit akarnak.)
Újra és újra emelkedek és zuhanok, úgymond ingázom a jól vagyok és a most inkább hagyj békén korszakomban és annak ellenére hogy a hagyj békén korszakom max 5-10 percre rontja el amúgy ábrándozós de derült kedvemet annak ellenére sajnos stabilan velem marad.
Belegondolva az elmúlt 3/4 év igen nagy lelki megterhelések sorozata volt számomra...
December elején kisebb lelki terror hatására utcára nem mertem menni ezt követte a tény hogy van egy rohadt nagy cisztám és terhes is vagyok, majd egy újabb szakítás és egy abortusz újabb terhet rakott rám és ezután következett mamám halála majd miután azt hittem végre felállok jött az hogy elvesztettem a másik felem. A sorozatos katasztrófák után miközben stabilan sikerült fent tartani a munkahelyemet rájöttem hogy ez az a stabil pont amiből tudok majd indulni és a terveim, további céljaim kitűzése is ehhez a biztos ponthoz kapcsolódik.
Nyah mind1 egyenlőre ennyi gondoltam adok valami biztató életjelet a sok depresszív gondolatmenet között.
"Szeretek aludni mert az álmaim szebbek mint a valóság."
Mindig ugyanaz a kép, ugyanaz az álom és ugyanaz a fájó üresség minden ébredéskor.
Valaki visszaaludna, hogy folytassa álmát, én visszaaludnék, hogy elkerüljem az ébrenlétet.
Álmok és valóság de mi is a valóság? Minden relatív és minden változik ami egyeseknek valós az másoknak csupán egy olyan tény melyet talán bizonyítani kellene vagy épp olyan amit bizonyítékokkal alátámasztva is csak egy jól megszervezett hazugságnak fog fel az agyunk.
Sokak örömére és egyesek bánatára kezdek rendbe jönni.
Élvezem azokat a dolgokat amiket régen és talán még olyanokban is meglátom a szépet és az apró csodákat amikben eddig nem. Nagyban köszönhetem ezt az állapotot hogy látástól vakulásig dolgozom és élni vagy épp lustulni nincs időm.
Örülök, hogy végre olyan célokat tudok magam elé kitűzni amelyek nem az ismeretlen jövő távlatába vesznek hanem 1-2 éven belül valós eredménnyel szolgálnak számomra.
Mindazonáltal egy időre fel kell hagynom az emberiség jobbá tételével és önmagamra kell összpontosítani ami igencsak meglepő fejezet mostanában hisz mindennel mindenkivel foglalkoztam csak magammal nem.
A karácsonyi ajándékok megvételének láza hamar átjárt engem és igaz, hogy szeptember végét járjuk de már mindenkinek megvan mindene és nem igen kell izgatnom magam azon hogy kinek mit vegyek. (lehet azért mert például tesómék pénzt kapnak, de komolyan mit vegyek két tininek akik naponta változtatják mit akarnak.)
Újra és újra emelkedek és zuhanok, úgymond ingázom a jól vagyok és a most inkább hagyj békén korszakomban és annak ellenére hogy a hagyj békén korszakom max 5-10 percre rontja el amúgy ábrándozós de derült kedvemet annak ellenére sajnos stabilan velem marad.
Belegondolva az elmúlt 3/4 év igen nagy lelki megterhelések sorozata volt számomra...
December elején kisebb lelki terror hatására utcára nem mertem menni ezt követte a tény hogy van egy rohadt nagy cisztám és terhes is vagyok, majd egy újabb szakítás és egy abortusz újabb terhet rakott rám és ezután következett mamám halála majd miután azt hittem végre felállok jött az hogy elvesztettem a másik felem. A sorozatos katasztrófák után miközben stabilan sikerült fent tartani a munkahelyemet rájöttem hogy ez az a stabil pont amiből tudok majd indulni és a terveim, további céljaim kitűzése is ehhez a biztos ponthoz kapcsolódik.
Nyah mind1 egyenlőre ennyi gondoltam adok valami biztató életjelet a sok depresszív gondolatmenet között.
"Szeretek aludni mert az álmaim szebbek mint a valóság."
2015. szeptember 10., csütörtök
Hogy legyek vidám?
Hogy legyek vidám mikor mindenki aki körülöttem van valamilyen okból szenved... kinek szerelmi bánata van kinek csak az a baja h nem tud a másikon segíteni és kinek mi sok egyéb probléma van a világon.
Tegnapi napomat összegezve arra jutottam hogy sok gondom van amit mások úgysem értenének meg és még több olyan amit le is szarnak. Rájöttem hogy újra tudom élvezni a könyveket át tudom élni őket és azt hiszem megtaláltam a kiutat az alagútból. A gondjaimat egy kis időre félreteszem és igyekszem arra összpontosítani hogy december előtt ki legyenek fizetve a kisebb adósságaim és a behajtóhoz is el tudjak jutni :D és tudjak élni... bár most a lakbér emelkedés miatt picit érdekes lesz de megoldom mert mindent megoldok :D
de egyenlőre itt ülök melóban iszom a kávém olvasom a könyvem és várom a jövőt :D
Tegnapi napomat összegezve arra jutottam hogy sok gondom van amit mások úgysem értenének meg és még több olyan amit le is szarnak. Rájöttem hogy újra tudom élvezni a könyveket át tudom élni őket és azt hiszem megtaláltam a kiutat az alagútból. A gondjaimat egy kis időre félreteszem és igyekszem arra összpontosítani hogy december előtt ki legyenek fizetve a kisebb adósságaim és a behajtóhoz is el tudjak jutni :D és tudjak élni... bár most a lakbér emelkedés miatt picit érdekes lesz de megoldom mert mindent megoldok :D
de egyenlőre itt ülök melóban iszom a kávém olvasom a könyvem és várom a jövőt :D
2015. szeptember 6., vasárnap
Vajon meddig...
Vajon meddig tart ez még?
Meddig tart még elfelejtem? Vagy meddig tart amíg együtt tudok élni a hiányával...
Mintha egy remete lennék aki túl sokáig volt a sötétben és fél a napfénytől, fél a változástól...
Lyukat robbantva toppannának be az életembe a barátok akik igyekeznek kirángatni mindenből de én makacsul visszahúzódok a legsötétebb sarokba és várom a lehetetlen azt hogy ő jöjjön.
Olyan vagyok mint a várban raboskodó hercegnő akit már nem őriz a sárkány de nincs is rá szükség mert már én sem akarok kijönni.
Akár egy vámpír aki fél a napfénytől és a hatásától. Akinek jobb a sötét ám titkon mégis a fényre vágyik.
Mintha még várnék valamire valakire és remélném hogy minden jobb lesz de végül mégsem mintha egy ablak mögül nézném a világot és tanulmányoznám hogy milyen lehet odakint de mégsem megyek ki a fényre.
Remélem valamikor majd megtörik a jég és minden rendben lesz újra.
Talán....
Meddig tart még elfelejtem? Vagy meddig tart amíg együtt tudok élni a hiányával...
Mintha egy remete lennék aki túl sokáig volt a sötétben és fél a napfénytől, fél a változástól...
Lyukat robbantva toppannának be az életembe a barátok akik igyekeznek kirángatni mindenből de én makacsul visszahúzódok a legsötétebb sarokba és várom a lehetetlen azt hogy ő jöjjön.
Olyan vagyok mint a várban raboskodó hercegnő akit már nem őriz a sárkány de nincs is rá szükség mert már én sem akarok kijönni.
Akár egy vámpír aki fél a napfénytől és a hatásától. Akinek jobb a sötét ám titkon mégis a fényre vágyik.
Mintha még várnék valamire valakire és remélném hogy minden jobb lesz de végül mégsem mintha egy ablak mögül nézném a világot és tanulmányoznám hogy milyen lehet odakint de mégsem megyek ki a fényre.
Remélem valamikor majd megtörik a jég és minden rendben lesz újra.
Talán....
2015. szeptember 5., szombat
én és az élet...
Sokan mondták hogy nem vagyok átlagos és hogy különcnek számítok...
De ez miért baj?
Én és az élet de mondhatnám, hogy : én és a zene, én és a rajzolás.
Az élet egy maradandó dolog minden történés minden pillanat visszafordíthatatlan de nem javíthatatlan. Mint amikor a zenében rosszul fogsz le egy akkordot és borul az egész dal vagy a rajzban rosszul húzol egy vonalat és végül az egész rajz külleme megváltozik és talán később eredetibe vagy ezzel a változással kerül fel tetoválásként valaki bőrére és szívébe.
Az életen magán nem tudsz változtatni, megvan a folyamata a stílusa és mindezek olyan dolgok amelyekbe neked, nekem nincs beleszólásunk. A saját életedbe annál több... megválaszthatod a stílusát a mikéntjét és a miértjét.Magadon és a közvetlen környezeteden változtathatsz de a nagyvilágon nem.
Játszhatsz külön fajta jazz/pop/punk vagy rock zenét az alapja ugyanaz. Ugyanazon elvek alapján működik és működni fog. Vihetsz bele újítást és alkothatsz újat de az alap dolgokat nem változtathatod meg. A rajzolási stílusod is attól függ hogy hogy tanultál meg rajzolni hiába fejlődsz és változol az alapjegyek amelyek belevésődtek az agyadba ott maradnak apró jellegzetes vonásokként a papíron mutatva hogy honnan indultál és ezáltal hova jutottál.
Én és a zene...
A zene mondhatni életelemem minden érzésemre találok megfelelő zenét van ami megsirat van ami mosolyra fakaszt szinte minden percben jelen van az életemben akár élőben akár lejátszón vagy csak a gondolataimban. Nincs olyan óra hogy ne jutna eszembe egy egy kedvenc számom vagy csak egy egy dalszöveg egy érzés amit egy szám vált ki belőlem. A zene maga az ami átsegít szinte mindenen ha leülök és a kezembe fogom illetve fogtam régen de remélem nemsokára újra a gitárom és elkezdek játszani akár egy ismert vagy kevésbé ismert számot akár csak úgy játszok az akkordokkal felemelő érzés egyben kikapcsolja minden gondomat és a legegyszerűbb módja kifejezni az érzéseimet és olykor a világnézetemet is. Nem tudom leírni azt ami akkor zajlik bennem amikor ha csak önmagamnak vagy esetleg másnak adok elő valamit vagy csak demonstrálom az "így ne játssz hangszeren" kezdetű önálló szerzeményt amely olyankor jön elő amikor már annyira össze vagyok zavarodva hogy azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány. A zenei stílusomat nagyban befolyásolja a hangulatom egy egy emlék miatt képes vagyok órákig olyan számokat hallgatni amelyek amúgy távol állnak tőlem és mégis mikor hallgatom nem is lehetnének közelebb a szívemhez és ezáltal a lelkemhez.
Én és az élet...
Néha igen kevésnek érzem magam az élethez. Néha úgy érzem nem találom a helyem ebben a játékban nem értem a szabályokat, nem értem a játékosokat és gyakran nem értem másoknak miért lehet azt amit nekem nem. Van amikor igazán társaság kedvelő lénynek számítok de van amikor akár egyetlen ember közelsége is megrémít ilyenkor csöndesen elgondolkodok az élet értelmén amelynek minden egyes alkalommal újabb és újabb alternatíváit találom meg és újabb célokat kitűzve a régieket szelektálva eltologatva és fontossági sorrendet állítva azt hiszem jó úton haladok afelé hogy egészen tűrhetően rendbe legyen a környezetem. A lelki világom helyreállításában sokat segítenek szeretett könyveim, és az azok által teremtett olykor félelmetes vagy izgalmas és egyes esetekben már olyan jól ismert világ amelybe minden olvasáskor bekerülök és ha már esetleg nem ismeretlen akkor mindig újabb dolgokat veszek észre vagy máshogy élek meg képzelek el egyes jeleneteket és mégis szeretett karaktereim képe mindig ugyanolyan és minden szóval élesebben rajzolódnak ki bennem. A zene a rajz a könyvek mind olyan dolgok amik kiszakítanak a valóságból és az életem szerves részét képezik és talán csak ezek mentenek meg a depressziótól és a magánytól.
Sokak szerint mostanában nem vagyok önmagam, elzárkóztam és magamba fordultam ezt mondják. Mintha meghalt volna bennem valami valaki aki csak akkor jön elő amikor a zene előhozza egy halvány emlékként.
Sem tagadni sem megerősíteni nem tudom de azt érzem, hogy valami tényleg nem teljesen hétköznapi abban ahogy viselkedem, amit átélek, amit érzek, és ahogy a világhoz állok.
Kívülállóként nézem a barátaim a számomra oly ismerős embereket környezeteket és eseményeket.
Valahogy semmiben nem lelem kedvem mintha minden amit eddig tettem, mondtam és tapasztaltam volna egy régi könyv lapjain lennének. Mintha minden eddigi ismeretem elhomályosult volna és az idő múlásával talán végleg megszűnne és elfelejteném az egészet.
De én nem ezt szeretném. Szeretnék olyan lenni mint eddig. Szeretném szeretni azokat a dolgokat amiket eddig és szeretném örömömet lelni abban amik eddig felvidítottak és kellemes emlékeket okoztak nekem.
Örökké nem eshet...
Néha nagyon nehéz pozitívnak lenni van amikor az ember úgy érzi hogy elege van mindenből és semmi sem jó ilyenkor olyan érzésem van mintha örökké esne és soha véget nem érő viharként tornyosulnak felém a gondok. Amikor az épp aktuális időjárás az ami kifejezi minden gondolatomat és minden érzelmem, amikor nem csinálnék semmit csak sírnék sikítanék hogy mennyire fáj az élet és mennyire fájnak azok a dolgok amiket mások tesznek velem. DE STOP!
Ebből itt elég. Bár egyedül érzem magam és nem mindig tudom értékelni mások segítségét és társaságát tudom, hogy sokan vannak velem akik csak annyit szeretnének látni hogy ha nincs is minden rendben de mosolygok és próbálok vidám lenni vagy csak örülök azoknak az apró jó dolgoknak amit az élet hozz és stabilan haladok a céljaim felé és mihamarabb kikecmergek a gödörből és újra a stabil úton haladhatok velük.
Nem mondom, hogy könnyű lesz, nem mondom, hogy hamar fog menni, de szeretnék az lenni aki akarok lenni és szeretnék az lenni akinek a barátaim látni akarnak és szeretnék az lenni akinek lennem kell.
Minden rosszban van valami jó, megtudtam kik azok akik mellettem vannak, akik tényleg szeretnek és nem kétszínű féreg módjára vannak mellettem, megtudtam kik akarják azt hogy rendbe jöjjek és kik azok akik a bukásaimon nevetve és a hátam mögött kibeszélve vannak velem. Megtanultam értékelni azt akik velem vannak akkor is ha ennek kimutatása sokszor még igen nagy gondot okoz, és megtanultam elengedni azokat akik semmi jóval nem szolgálnak az életemben.
Végezetül egy kép ami jellemzi az utóbbi egy hetemet :D DVD hibák tömkelege :D
De ez miért baj?
Én és az élet de mondhatnám, hogy : én és a zene, én és a rajzolás.
Az élet egy maradandó dolog minden történés minden pillanat visszafordíthatatlan de nem javíthatatlan. Mint amikor a zenében rosszul fogsz le egy akkordot és borul az egész dal vagy a rajzban rosszul húzol egy vonalat és végül az egész rajz külleme megváltozik és talán később eredetibe vagy ezzel a változással kerül fel tetoválásként valaki bőrére és szívébe.
Az életen magán nem tudsz változtatni, megvan a folyamata a stílusa és mindezek olyan dolgok amelyekbe neked, nekem nincs beleszólásunk. A saját életedbe annál több... megválaszthatod a stílusát a mikéntjét és a miértjét.Magadon és a közvetlen környezeteden változtathatsz de a nagyvilágon nem.
Játszhatsz külön fajta jazz/pop/punk vagy rock zenét az alapja ugyanaz. Ugyanazon elvek alapján működik és működni fog. Vihetsz bele újítást és alkothatsz újat de az alap dolgokat nem változtathatod meg. A rajzolási stílusod is attól függ hogy hogy tanultál meg rajzolni hiába fejlődsz és változol az alapjegyek amelyek belevésődtek az agyadba ott maradnak apró jellegzetes vonásokként a papíron mutatva hogy honnan indultál és ezáltal hova jutottál.
Én és a zene...
A zene mondhatni életelemem minden érzésemre találok megfelelő zenét van ami megsirat van ami mosolyra fakaszt szinte minden percben jelen van az életemben akár élőben akár lejátszón vagy csak a gondolataimban. Nincs olyan óra hogy ne jutna eszembe egy egy kedvenc számom vagy csak egy egy dalszöveg egy érzés amit egy szám vált ki belőlem. A zene maga az ami átsegít szinte mindenen ha leülök és a kezembe fogom illetve fogtam régen de remélem nemsokára újra a gitárom és elkezdek játszani akár egy ismert vagy kevésbé ismert számot akár csak úgy játszok az akkordokkal felemelő érzés egyben kikapcsolja minden gondomat és a legegyszerűbb módja kifejezni az érzéseimet és olykor a világnézetemet is. Nem tudom leírni azt ami akkor zajlik bennem amikor ha csak önmagamnak vagy esetleg másnak adok elő valamit vagy csak demonstrálom az "így ne játssz hangszeren" kezdetű önálló szerzeményt amely olyankor jön elő amikor már annyira össze vagyok zavarodva hogy azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány. A zenei stílusomat nagyban befolyásolja a hangulatom egy egy emlék miatt képes vagyok órákig olyan számokat hallgatni amelyek amúgy távol állnak tőlem és mégis mikor hallgatom nem is lehetnének közelebb a szívemhez és ezáltal a lelkemhez.Én és az élet...
Néha igen kevésnek érzem magam az élethez. Néha úgy érzem nem találom a helyem ebben a játékban nem értem a szabályokat, nem értem a játékosokat és gyakran nem értem másoknak miért lehet azt amit nekem nem. Van amikor igazán társaság kedvelő lénynek számítok de van amikor akár egyetlen ember közelsége is megrémít ilyenkor csöndesen elgondolkodok az élet értelmén amelynek minden egyes alkalommal újabb és újabb alternatíváit találom meg és újabb célokat kitűzve a régieket szelektálva eltologatva és fontossági sorrendet állítva azt hiszem jó úton haladok afelé hogy egészen tűrhetően rendbe legyen a környezetem. A lelki világom helyreállításában sokat segítenek szeretett könyveim, és az azok által teremtett olykor félelmetes vagy izgalmas és egyes esetekben már olyan jól ismert világ amelybe minden olvasáskor bekerülök és ha már esetleg nem ismeretlen akkor mindig újabb dolgokat veszek észre vagy máshogy élek meg képzelek el egyes jeleneteket és mégis szeretett karaktereim képe mindig ugyanolyan és minden szóval élesebben rajzolódnak ki bennem. A zene a rajz a könyvek mind olyan dolgok amik kiszakítanak a valóságból és az életem szerves részét képezik és talán csak ezek mentenek meg a depressziótól és a magánytól.
Sokak szerint mostanában nem vagyok önmagam, elzárkóztam és magamba fordultam ezt mondják. Mintha meghalt volna bennem valami valaki aki csak akkor jön elő amikor a zene előhozza egy halvány emlékként.Sem tagadni sem megerősíteni nem tudom de azt érzem, hogy valami tényleg nem teljesen hétköznapi abban ahogy viselkedem, amit átélek, amit érzek, és ahogy a világhoz állok.
Kívülállóként nézem a barátaim a számomra oly ismerős embereket környezeteket és eseményeket.
Valahogy semmiben nem lelem kedvem mintha minden amit eddig tettem, mondtam és tapasztaltam volna egy régi könyv lapjain lennének. Mintha minden eddigi ismeretem elhomályosult volna és az idő múlásával talán végleg megszűnne és elfelejteném az egészet.
De én nem ezt szeretném. Szeretnék olyan lenni mint eddig. Szeretném szeretni azokat a dolgokat amiket eddig és szeretném örömömet lelni abban amik eddig felvidítottak és kellemes emlékeket okoztak nekem.
Örökké nem eshet...
Néha nagyon nehéz pozitívnak lenni van amikor az ember úgy érzi hogy elege van mindenből és semmi sem jó ilyenkor olyan érzésem van mintha örökké esne és soha véget nem érő viharként tornyosulnak felém a gondok. Amikor az épp aktuális időjárás az ami kifejezi minden gondolatomat és minden érzelmem, amikor nem csinálnék semmit csak sírnék sikítanék hogy mennyire fáj az élet és mennyire fájnak azok a dolgok amiket mások tesznek velem. DE STOP!
Ebből itt elég. Bár egyedül érzem magam és nem mindig tudom értékelni mások segítségét és társaságát tudom, hogy sokan vannak velem akik csak annyit szeretnének látni hogy ha nincs is minden rendben de mosolygok és próbálok vidám lenni vagy csak örülök azoknak az apró jó dolgoknak amit az élet hozz és stabilan haladok a céljaim felé és mihamarabb kikecmergek a gödörből és újra a stabil úton haladhatok velük.Nem mondom, hogy könnyű lesz, nem mondom, hogy hamar fog menni, de szeretnék az lenni aki akarok lenni és szeretnék az lenni akinek a barátaim látni akarnak és szeretnék az lenni akinek lennem kell.
Minden rosszban van valami jó, megtudtam kik azok akik mellettem vannak, akik tényleg szeretnek és nem kétszínű féreg módjára vannak mellettem, megtudtam kik akarják azt hogy rendbe jöjjek és kik azok akik a bukásaimon nevetve és a hátam mögött kibeszélve vannak velem. Megtanultam értékelni azt akik velem vannak akkor is ha ennek kimutatása sokszor még igen nagy gondot okoz, és megtanultam elengedni azokat akik semmi jóval nem szolgálnak az életemben.
Végezetül egy kép ami jellemzi az utóbbi egy hetemet :D DVD hibák tömkelege :D
2015. szeptember 3., csütörtök
Az élet egy kis igazsága
Az utóbbi időben sok mindenen agyaltam és gondolkodtam, máskor csak néztem ki a fejemből és vártam, hogy történjen valami.
Minden egyes találkozás egy olyan mozzanata az életnek amit nem választhat meg az ember és nem is változtathat rajta. Minden új ember aki valamilyen úton módon belép az életünkbe egy darabot elvisz belőlünk és cserébe ad valami újat. Egy szép emléket, egy leckét egy szomorú tanulságot vagy épp csak egy felismerést ami rávezet hogy önmahunkon változtassunk. Az a baj a világgal hogy sok a paraszt sok a beképzelt és sok az önbizalom nélküli ember. A parasztok akiket nem érdekel semmi úgy élnek ahogy úgy viselkednek ahogy a legtöbb emberen átgázolva megbántva. A beképzeltek akik nagyra tartják magukat akik jobbnak különbnek érzik magukat másoknál akik látszólag ugyan foglalkoznak a környezetükkel felszínesen érdekböl de mint mindig önmagukat tekintik elsőnek és a saját gondjuk a legnagyobb másnak nem lehet gondja a világ legkisebb gondja is a legnagyobb számukra ha ők lehetnek a középpontban legyen az a saját szerelmi életük vagy önmaguk sajnáltatása... vannak akik önbizalomhiányban szenvednek mert az előző két kategória tett róla. Az ilyen emberek általában érdekesebbek és értékesebbek az átlagnál de sajnos nem áll módukban ezt megmutatni vagy csak ritkán.
Minden ember nyomot hagy az életünkben legyen jó vagy rossz legyen vidám vagy szomorú. Minden, mindenki változik semmi sem állandó és semmi sem örök. Ahogy a föld egyszer majd elpusztul a nap által ami eddig és még sokáig az élet elengedhetetlen részévé vált az okozza majd a vesztünket. Vicces hogy egyes emberek elvei szokásai hogy változnak meg percről percre hogy változik minden.
Egyszer majd kijutok ebből az útvesztőből amibe belekerültem de addig járom az utam amit nekem rendelt valaki nem adom fel mert nem adhatom fel, hinnem kell hogy lesz még jobb is és a végén elnyerem jutalmam mint a hősök a filmek végén vagy a kedvenc karaktereim a kedvenc könyveimben akik minden rossz ellenére kitartottak és végül nyertek.
Bár az élet nem mindig boldog, könnyű és nem mindig végződik happy end-el de attol még remélhetek én is egy cseppnyi boldogságot ebben a káoszban amit életnek nevezünk.
Minden egyes találkozás egy olyan mozzanata az életnek amit nem választhat meg az ember és nem is változtathat rajta. Minden új ember aki valamilyen úton módon belép az életünkbe egy darabot elvisz belőlünk és cserébe ad valami újat. Egy szép emléket, egy leckét egy szomorú tanulságot vagy épp csak egy felismerést ami rávezet hogy önmahunkon változtassunk. Az a baj a világgal hogy sok a paraszt sok a beképzelt és sok az önbizalom nélküli ember. A parasztok akiket nem érdekel semmi úgy élnek ahogy úgy viselkednek ahogy a legtöbb emberen átgázolva megbántva. A beképzeltek akik nagyra tartják magukat akik jobbnak különbnek érzik magukat másoknál akik látszólag ugyan foglalkoznak a környezetükkel felszínesen érdekböl de mint mindig önmagukat tekintik elsőnek és a saját gondjuk a legnagyobb másnak nem lehet gondja a világ legkisebb gondja is a legnagyobb számukra ha ők lehetnek a középpontban legyen az a saját szerelmi életük vagy önmaguk sajnáltatása... vannak akik önbizalomhiányban szenvednek mert az előző két kategória tett róla. Az ilyen emberek általában érdekesebbek és értékesebbek az átlagnál de sajnos nem áll módukban ezt megmutatni vagy csak ritkán.
Minden ember nyomot hagy az életünkben legyen jó vagy rossz legyen vidám vagy szomorú. Minden, mindenki változik semmi sem állandó és semmi sem örök. Ahogy a föld egyszer majd elpusztul a nap által ami eddig és még sokáig az élet elengedhetetlen részévé vált az okozza majd a vesztünket. Vicces hogy egyes emberek elvei szokásai hogy változnak meg percről percre hogy változik minden.
Egyszer majd kijutok ebből az útvesztőből amibe belekerültem de addig járom az utam amit nekem rendelt valaki nem adom fel mert nem adhatom fel, hinnem kell hogy lesz még jobb is és a végén elnyerem jutalmam mint a hősök a filmek végén vagy a kedvenc karaktereim a kedvenc könyveimben akik minden rossz ellenére kitartottak és végül nyertek.
Bár az élet nem mindig boldog, könnyű és nem mindig végződik happy end-el de attol még remélhetek én is egy cseppnyi boldogságot ebben a káoszban amit életnek nevezünk.
2015. július 20., hétfő
Búcsú az élettől....
Búcsú az élettől a jókedvtől minden boldog perctől melyet az életembe hoztál.
Búcsú a nevetéstől az örömtől és a szeretettől amit irántad éreztem.
Búcsú a biztonságtól a barátságtól amelyet nyújtottál.
Búcsú mindentől ami te voltál...
Búcsú tőled.... :'(
Elmentél, elhagytál engem... nem... elvettek tőlem és ezzel elvettek mindent ami az életemben volt. Minden összedőlt és nem tudok kimászni a romok alól... de talán... nem is akarok....
Nem akarok olyan világban élni ahol te nem vagy ahol nem tudom hogy ott vagy mögöttem ha valamit elrontok, ha nem tudom hogy nyújtod a kezed hogy felsegíts és nem látom többet a mosolyod, nem érzem az illatod és nem vagy a közelemben.
Nem tudom hogy miért pont most de igazságtalannak tartom az életet hogy pont neked nem folytatódik.
Elmentél és számunkra megállt az idő nem láttam ilyennek még a családodat... a családomat.
Mintha nem lenne tovább és talán nem is lesz... talán nincs is...
A tudat hogy már a gépen visznek haza egy olyan útra amelyre nem kísérhetlek el és amelyről nem jössz vissza fáj és lyukat éget belém...
tegnap az ablakban ültem hajnalban a lábamat lógattam a 3.ról és valami megmagyarázhatatlan hiányt fájdalmat éreztem.
Most már tudom hogy ez állandó lesz lesz és nem tudok ellene tenni. Legszívesebben mennék utánad de nem tehetem tudom hogy nem akarnád és tudom, hogy szomorú lennél miatta.
Tudom hogy továbbra is vigyázol rám fentről és nézed majd ahogy ügyetlenkedem.
Hiányozni fogsz nagyon és mindig te leszel az életemben az első... <3
ui: Egy ideig nem lesz blog sajnálom
I Love You Forever and Ever!
2015. június 4., csütörtök
Hmmmm
Milyen érdekes hogy mennyit változtat a dolgokon egy véletlen által generált találkozás. Mikor ott ülsz egy olyan emberrrl szemben akivel régen órákon át dumáltatok szinte minden héten taliztatok és szimte a legjobb baràtok voltatok és most meg ott a kínos csend és az az érzés hogy valamit mondani kellene de nem megy... Mikor már az udvariasságból feltett ajánlatra miszerint majd talizzunk akkor már mind2 fél kifogásokat keres hogy jajj nem érek rá meg sok a melo és ilyenkor feljön a kérdés hogy akkor minek ajánlottam fel?? Van az emberben a betanult udvariasság amit néha nem tud elfolytani... Nah mind1...
Manapság meglepődök hogy egyes emberek mennyire szánalmasak és nem változnak mennyire ugyanolyan minden mint régen "igyekszem" "megváltozom" "leszokom" "minden más lesz" ezek olyan kifejezések amivel az ember másokat és önmagát is becsapja... Egyes emberek nem változnak... Aki naiv naiv marad, aki kurva kurva marad. Aki csalja "élete szerelmét" az csalja a következőt is... Aki kihasználja a másikat hiteget közbe szarik az egészre mert büdös a munka az nem változik... Aki lop a szeretteitől mert kell drogra fűre stb az már a süllyesztőben végzi... Ha büdös a munka lopj... Egyeseknek ez nagyon jól megy... De nem baj jön még kutyára úthenger... Vagy kurvára acélbetkós xD nah a gond h egyre több ilyen kedves "ismerősöm" van
Egyre jobban beletemetkezem a munkába xD de örülök neki legalább megdolgozok azért hogy tovább léphessek... Nemsokára költözöm és valószínű hogy amint rendeztem a tartozásaim akkor az országot is itthagyom. Addig még hosszu az idő...
2015. május 17., vasárnap
itt vagyok :)
part 1
Sokan kérdeztétek mi jár a fejemben... Azon gondolkodtam, hogy önmagam akarok lenni de ki is vagyok én? Egy árnyék, önmagam árnyéka egy emlék. Emléke annak aki egykor voltam.Egy összetört lélek akiben túl sok minden forog napról napra percről percre. Egy lélek aki árulás, halál és rengeteg bűntudat súlyától roskadozik. Fájdalom van bennem,több mint amit el tudok és több mint amit el kellene viselnem. Csalódás hogy akit igazinak hittem elárult, fájdalom hogy megöltem azt aki a legfontosabb lehetett volna az életemben a picit akit szerettem, az akit igazi családomnak tekintettem aki felnevelt és szeretett meghalt és el se tudtam köszönni, meg se tudtam látogatni utolsó napjaiban. Az a fájdalom mikor a fejemhez vágják hogy az én hibám hogy meghalt, hogy nem láthatott az utolsó napjaiban. A fájdalom hogy akiket szeretek tönkreteszem. Aki számomra az egyik legfontosabb kórházban van és nem tehetek semmit, akit szeretek semmibe vesz és szenvedek. Apám aki pénztárcának néz és elegem van nem bírom sok ez így nekem sok rajtam a teher...
fel akarom adni.... komolyan... fel akarom adni...
part 2
Néha egyszerű meghúzni a ravaszt, néha egyszerű továbblépni.
Néha mindent feladva menni az úton, minden lépéssel közeledni a véghez.
Minden lépéssel elhagyni egy darabot önmagadból.
Mikor senki nem tudja mit érzel...
Mikor senki nem érti mit, miért teszel vagy hogy mit gondolsz,
Amikor csak mész előre mert minden mindegy.
Nincs más csak a vég, akkor vagy igazán szabad...
Akkor vagy igazán önmagad...
part 3
Koncert... hmmm koncert maga jó volt leszámítva hogy akikkel mentem azokból az emberekből szinte senkit nem láttam... Mikiékkel voltunk egész végig Lexievel koncert végén kiborultam és sírtam és csak Kecske volt aki odajött hozzám amit köszönök neki nagyon... am jó koncert volt csak hangom nincs...
part 4
jún 27.-én go Anglia :)))) szorítsatok :)
Sokan kérdeztétek mi jár a fejemben... Azon gondolkodtam, hogy önmagam akarok lenni de ki is vagyok én? Egy árnyék, önmagam árnyéka egy emlék. Emléke annak aki egykor voltam.Egy összetört lélek akiben túl sok minden forog napról napra percről percre. Egy lélek aki árulás, halál és rengeteg bűntudat súlyától roskadozik. Fájdalom van bennem,több mint amit el tudok és több mint amit el kellene viselnem. Csalódás hogy akit igazinak hittem elárult, fájdalom hogy megöltem azt aki a legfontosabb lehetett volna az életemben a picit akit szerettem, az akit igazi családomnak tekintettem aki felnevelt és szeretett meghalt és el se tudtam köszönni, meg se tudtam látogatni utolsó napjaiban. Az a fájdalom mikor a fejemhez vágják hogy az én hibám hogy meghalt, hogy nem láthatott az utolsó napjaiban. A fájdalom hogy akiket szeretek tönkreteszem. Aki számomra az egyik legfontosabb kórházban van és nem tehetek semmit, akit szeretek semmibe vesz és szenvedek. Apám aki pénztárcának néz és elegem van nem bírom sok ez így nekem sok rajtam a teher...
fel akarom adni.... komolyan... fel akarom adni...
part 2
Néha egyszerű meghúzni a ravaszt, néha egyszerű továbblépni.
Néha mindent feladva menni az úton, minden lépéssel közeledni a véghez.
Minden lépéssel elhagyni egy darabot önmagadból.
Mikor senki nem tudja mit érzel...
Mikor senki nem érti mit, miért teszel vagy hogy mit gondolsz,
Amikor csak mész előre mert minden mindegy.
Nincs más csak a vég, akkor vagy igazán szabad...
Akkor vagy igazán önmagad...
part 3
Koncert... hmmm koncert maga jó volt leszámítva hogy akikkel mentem azokból az emberekből szinte senkit nem láttam... Mikiékkel voltunk egész végig Lexievel koncert végén kiborultam és sírtam és csak Kecske volt aki odajött hozzám amit köszönök neki nagyon... am jó koncert volt csak hangom nincs...
part 4
jún 27.-én go Anglia :)))) szorítsatok :)
2015. május 13., szerda
Döntöttem...
Hmmm volt egy kis átalakítás a blogon és sok sok gondolkodás is a részemről...
Nem mondom hogy megjött az eszem, és nem állítom hogy minden oké lesz de azt elmondhatom hogy jobban fogok arra ügyelni hogy ne csak másoknak hanem nekem is jó legyen :)
Van amikor az embernek gyerekesnek kell lennie hogy elviselje a világ gondjait...
Nem akarok komoly lenni, nem akarok vidám lenni, nem akarok tökéletes és fontos lenni csak önmagam akarok lenni és nem akarok elveszni :)
Nem mondom hogy megjött az eszem, és nem állítom hogy minden oké lesz de azt elmondhatom hogy jobban fogok arra ügyelni hogy ne csak másoknak hanem nekem is jó legyen :)
Nem akarok komoly lenni, nem akarok vidám lenni, nem akarok tökéletes és fontos lenni csak önmagam akarok lenni és nem akarok elveszni :)
2015. május 9., szombat
helyzetjelentés
Igazából ez még nem készül blogbejegyzésnek ez csak beugró szösszenet jelentése annak hogy élek, létezem és még nem adtam fel a játékot... hisz az élet egy rohadt szar játék de a grafikája kurva jó :D
Nem is tudom mit mondhatnék... semmi ötlete elképzelésem nincs ahhoz hogy mit írhatnék egy blogbejegyzésbe mi az, amit elmondhatnék - leírhatnék... vagy mi az ami érdekelheti a környezetemet... örülök annak hogy látom a statisztikát hogy nézegetitek a blogot és bár újdonság ugyan nincs rajta napi 20 ember csak belép...
Bocsánat azoknak akik várják hogy igenis legyen valami jelentem kiégtem...
Nem tudok mit tenni a fejemben akkora káosz van hogy ha valaki belenézne akkor ezt látná:
Szóval hát igen... XD a feketeségben némi fény mutatja az utat hogy mit kellene tennem de ennek többsége sajnos tettekben nem nyilvánul meg...
Új kinézet kellene a blogomnak de annak sem tudok nekiállni...
Az agyam leragadt ott hogy jah kellene...
Szóval csak tudatom hogy élek és hogy megvagyok de egyenlőre még nem igazán vagyok életképes és közlékeny állapotban de igyekszem valami maradandót alkotni szóval igyekszem...
puxxa :D
Nem is tudom mit mondhatnék... semmi ötlete elképzelésem nincs ahhoz hogy mit írhatnék egy blogbejegyzésbe mi az, amit elmondhatnék - leírhatnék... vagy mi az ami érdekelheti a környezetemet... örülök annak hogy látom a statisztikát hogy nézegetitek a blogot és bár újdonság ugyan nincs rajta napi 20 ember csak belép...
Bocsánat azoknak akik várják hogy igenis legyen valami jelentem kiégtem...
Nem tudok mit tenni a fejemben akkora káosz van hogy ha valaki belenézne akkor ezt látná:
Szóval hát igen... XD a feketeségben némi fény mutatja az utat hogy mit kellene tennem de ennek többsége sajnos tettekben nem nyilvánul meg...
Új kinézet kellene a blogomnak de annak sem tudok nekiállni...
Az agyam leragadt ott hogy jah kellene...
Szóval csak tudatom hogy élek és hogy megvagyok de egyenlőre még nem igazán vagyok életképes és közlékeny állapotban de igyekszem valami maradandót alkotni szóval igyekszem...
puxxa :D
2015. április 2., csütörtök
Micimackó...
Ez a szám mostanában olyan nekem mint Superman-nek a kriptonit. Ezt a számot hallgatva elérem azt a pontot amikor nem tudok játszani nem megy egyszerűen csak utolérnek az érzelmek és sírok...
Az elmúlt három hónap végig olyan események halmazát képezik amiken nem tudok túl lenni...
Januárban a csalódás hogy valakit akiről meg volt a véleményem ennyire megváltozott vagy sose az volt akinek hittem minden amit felépítettem egy perc alatt borult össze és temetett maga alá és vont olyan következményeket maga után amiket nem tudok feldolgozni...
A baba akit a saját döntésem miatt öltek meg az orvosok, az akit azóta sem tudok elfelejteni és bár tudom hogy jobb így mert sem felnevelni sem a megadni neki a megfelelő és neki járó anyagi hátteret nem tudtam volna megadni de akkor is emészt a hiánya és emészt az egész dolog hogy a magam naivitásának és más gerinctelenségének köszönhetem azt hogy az életem egy olyan időszaka volt amit sokáig fogok emlegetni és sokáig fogok miatta sírni.
Szinte semmit nem tudom se felfogni sem kiheverni sem stabilizálódni nem tudtam és jött a következő... mama meghalt minden amit eddig tudtam összefutott semmi nem volt és semmi nem tiszta még most sem. Nem tudom mivel tudnám enyhíteni a fájdalmat ami körülölel.
Nehéz mindig mindenki előtt játszani hogy minden okés és minden rendben van amikor semmi nincs... Minden irritál az érintés az érzések az illatok minden amit el tudok képzelni. Menekülnék minden elől ami más mint ami én vagyok. Nem tudok szeretni és nem is akarok nem tudom eljátszani hogy minden okés vagy azt hogy érzek valamit ami nincs vagy hogy helyre lehet hozni olyan dolgot amit nem vagy olyan dolgot aminek a gondolata is félelemmel tölt el... nem megy nem megy nem megy... most nem... magam kell helyre jönnöm és akkor talán majd menni fog de a bennem lévő kis pici Riu még azzal sem végzett hogy a benne lévő kis apró darabokat amik letörtek leszakadtak összeseperje... nincs meg az egész így nem is tudom helyrerakni sose lesz újra egész...
Nem tudom feldolgozni a hiányt ami maradt utánuk és a fájdalmat amit mások okoztak nekem...
Senkinek nem tudom viszonozni az érzéseit és nem is akarom csak egyedül akarok lenni és minél jobban próbálkozik valaki annál jobban eltaszítom mert nem kell nekem az hogy valaki velem legyen vagy az h szeressek undorító és képmutatónak tartom hogy valaki a szemembe mondja hogy szeret miközben csak tárgynak tart egy olcsó órának ami csilli-villi és mutogathatja a barátainak...
Minden olyan ember aki szeret az mehet a sunyiba... egyetlen embernek vagyok elhinni hogy szeret de ez sem változtat a dolgokon hogy jobb nekem egyedül egy ideig.
2015. március 15., vasárnap
Egyszer talán
Minden napom ugyanúgy élem reggel a fények felgyúltával felkelek, vásárolok ugyanazt az utat járom nap mint nap találkozok emberekkel majd a fények kihunyását követően a világító kövek révén hazamegyek és lefekszek. Így születtem így élek és már szinte minden tökéletesnek tűnik a maga monoton menetében. A napok egyre csak ugyanúgy telnek, ugyanúgy látom a világ végét jelző dombokat amiket senki el nem érhet és ugyanazt érzem mint mindig. De nem, most más, nem tudok szabadulni az érzéstől hogy valaki figyel. Már-már paranoiásnak nézném magam ha kívülről látnám ahogy percenként körbe nézek hogy nem-e követ nem-e figyel valaki. Nehezen telik el a nap de lassan közeleg a sötét.
Másnap zihálva sírva ébredek. A fények még nem tűntek fel az életben és én szomorúan nézek magam elé. Miért ő és miért pont most?
Miközben próbáltam kiverni a fejemből az egész álmot az érzést, a csókját, az ölelést, azt a nézést ami miatt a szívem felmelegszik és ami miatt beleszerettem a távolban egy hangszóró recsegését hallottam : "titokban engem a hajnal figyel, tudom hogy neked hiányzom" ez a pár sor rádöbbentett hogy jó így ahogy van talán még nem kell felejtenem.
Aznap a valaki figyel érzés még jobban előjött szinte annyira hogy már minden emberben ellenséget láttam és mintha a dombok is mások, nagyobbak lennének.
Közelgett az este ideje de a szokott időben a fények csak nem tűntek el és a világosban maradt kis falu megzavarodva kereste a megoldást hogy miként lehetséges ez.
A távolba nagy zaj hallatszott és a kis falu népe velem együtt az égre emeltük tekintetüket.
Rögtön értelmet nyert az a megmagyarázhatatlan érzés ami fojtogatott az ég helyén két hatalmas vörös szempár figyelt miket. Tekintete örömöt és éhséget tükrözött.
Akkor kezdődött a világunk vége, egy hatalmas kéz nyúlt be értünk és emelt minket a szempárhoz tartozó szájba és onnantól jött a végleges sötétség.
Másnap zihálva sírva ébredek. A fények még nem tűntek fel az életben és én szomorúan nézek magam elé. Miért ő és miért pont most?
Miközben próbáltam kiverni a fejemből az egész álmot az érzést, a csókját, az ölelést, azt a nézést ami miatt a szívem felmelegszik és ami miatt beleszerettem a távolban egy hangszóró recsegését hallottam : "titokban engem a hajnal figyel, tudom hogy neked hiányzom" ez a pár sor rádöbbentett hogy jó így ahogy van talán még nem kell felejtenem.
Aznap a valaki figyel érzés még jobban előjött szinte annyira hogy már minden emberben ellenséget láttam és mintha a dombok is mások, nagyobbak lennének.
Közelgett az este ideje de a szokott időben a fények csak nem tűntek el és a világosban maradt kis falu megzavarodva kereste a megoldást hogy miként lehetséges ez.
A távolba nagy zaj hallatszott és a kis falu népe velem együtt az égre emeltük tekintetüket.
Rögtön értelmet nyert az a megmagyarázhatatlan érzés ami fojtogatott az ég helyén két hatalmas vörös szempár figyelt miket. Tekintete örömöt és éhséget tükrözött.
Akkor kezdődött a világunk vége, egy hatalmas kéz nyúlt be értünk és emelt minket a szempárhoz tartozó szájba és onnantól jött a végleges sötétség.
2015. március 4., szerda
A tavasszal ébredtem
Ma igen jó kedvel ébredtem amit kicsit furcsálltam de nem baj jó ez így :)
Boltba menet tapasztaltam hogy az időjárás is az én hangulatomhoz igazodott tehát az idő és a hangulatom csodás.
Úgy érzem most végre esélyem van túllépni a sok rossz dolgon ami mostanában történt velem.
Most írok először azóta amióta mamám meghalt. Sokszor feljöttem és megnyitottam az új bejegyzést de valahogy nem tudtam elkezdeni. Nem tudtam összeszedni a gondolataimat és összegezni mindazt amit érzek.
Nagyon szerettem és még mindig szeretem őt. Saját hibámnak tartom hogy nem tudom megfelelően kimutatni az embereknek hogy mennyit is jelentenek nekem és neki se tudtam. Azt se tudom megfelelően kimutatni hogy mennyire fájnak vagy mennyire megrémisztenek egyes dolgok és hogy mennyire nem értek egyet azzal ami a világban történik.
El se tudom mondani mennyire hülyének és nevetségesnek érzem most magam hogy január elején azért sírtam mert elvesztettem egy akkor számomra fontosnak gondolt személyt és most akár 100szor átélném ugyanazt az érzést csak ezt a fajta ürességet ne kelljen átélnem amit febr. 20.-a óta érzek.
Szinte ma is nehezemre esik felfogni hogy már nincs. Mióta az eszemet tudom velem volt és anyám helyett anyám volt. Ott volt ha bármi bajom volt és mindig számíthattam rá. Igazából nekem ő jelentette a családot és nem a többi rokonom nem a szüleim hanem ő. Ő volt az egyetlen biztos pont ami a múltamhoz ami Debrecenhez kötött engem.
Talán lehetőségem lesz szép emlékekkel zárni a múltamat, törekedek arra hogy mindenkinek csak a szép oldalát lássam meg a múlt eseményeiből csak a jót kiszűrni és temetni de tanulni a rossz dolgokból...
Szeretnék boldog lenni és nyugodt életet élni és remélem onnan fentről majd segít benne csakúgy mint amikor élt. Nyugtat az a tudat hogy vigyázz rám és talán erőt ad ahhoz hogy elérjem mindazt amit szeretnék.
Mindig szeretni fogom és mindig a szívemben lesz.
Bár belegondolok hogy mindig dédunokát szeretett volna és szinte egy hónap alatt vesztette életét ő is és a dédunokája is. Remélem valahol fent megtalálják egymást és megteszi azt ami nekem nem ment, vigyázz a kisbabámra.
Mindkettőjüket szeretem örökre és mindig emlékezni fogok rájuk <3
Boltba menet tapasztaltam hogy az időjárás is az én hangulatomhoz igazodott tehát az idő és a hangulatom csodás.
Úgy érzem most végre esélyem van túllépni a sok rossz dolgon ami mostanában történt velem.
Most írok először azóta amióta mamám meghalt. Sokszor feljöttem és megnyitottam az új bejegyzést de valahogy nem tudtam elkezdeni. Nem tudtam összeszedni a gondolataimat és összegezni mindazt amit érzek.
Nagyon szerettem és még mindig szeretem őt. Saját hibámnak tartom hogy nem tudom megfelelően kimutatni az embereknek hogy mennyit is jelentenek nekem és neki se tudtam. Azt se tudom megfelelően kimutatni hogy mennyire fájnak vagy mennyire megrémisztenek egyes dolgok és hogy mennyire nem értek egyet azzal ami a világban történik.
El se tudom mondani mennyire hülyének és nevetségesnek érzem most magam hogy január elején azért sírtam mert elvesztettem egy akkor számomra fontosnak gondolt személyt és most akár 100szor átélném ugyanazt az érzést csak ezt a fajta ürességet ne kelljen átélnem amit febr. 20.-a óta érzek.
Szinte ma is nehezemre esik felfogni hogy már nincs. Mióta az eszemet tudom velem volt és anyám helyett anyám volt. Ott volt ha bármi bajom volt és mindig számíthattam rá. Igazából nekem ő jelentette a családot és nem a többi rokonom nem a szüleim hanem ő. Ő volt az egyetlen biztos pont ami a múltamhoz ami Debrecenhez kötött engem.
Talán lehetőségem lesz szép emlékekkel zárni a múltamat, törekedek arra hogy mindenkinek csak a szép oldalát lássam meg a múlt eseményeiből csak a jót kiszűrni és temetni de tanulni a rossz dolgokból...
Szeretnék boldog lenni és nyugodt életet élni és remélem onnan fentről majd segít benne csakúgy mint amikor élt. Nyugtat az a tudat hogy vigyázz rám és talán erőt ad ahhoz hogy elérjem mindazt amit szeretnék.
Mindig szeretni fogom és mindig a szívemben lesz.
Bár belegondolok hogy mindig dédunokát szeretett volna és szinte egy hónap alatt vesztette életét ő is és a dédunokája is. Remélem valahol fent megtalálják egymást és megteszi azt ami nekem nem ment, vigyázz a kisbabámra.
Mindkettőjüket szeretem örökre és mindig emlékezni fogok rájuk <3
2015. február 12., csütörtök
Együtt nézhetjük meg a milliószínű világot...
Milyen aranyos mondat és egyben elkeserítő és mély...
Nem hiszem hogy túl sokan egyetértenének velem ebben mert mindenki azt lát amit akar... ez csak egy mondat vagy több?
Mint sok más dolog, egy mondat is lehet egyszerű és mégis bonyolult, talán csak azért mert többet látok bele mint mások vagy többet érzek bele mint mások. :)
Igazából mindegy is melyik az igaz mert már megszoktam.
Sose voltam az a csordaszellem típusú ember és leginkább csak magammal és a saját környezetemmel éreztem jól magam... talán ezt az iskolai külső-belső körhöz tudnám hasonlítani...
A belső kör én és a barátaim az általam választott "igazi" családom tartozik, azok akiket én választok az idetartozás nem jog és nem is születés alapján dől el hanem az én választásom az én szívem érzéseim gondolataim és lelkem alapján. Nem szükséges beleegyezés,akarat vagy akár hajlandóság ha én eldöntöttem így is lesz... sajnos mint mindenki ragaszkodik a belső körhöz így nehezen engedek el olyan személyeket akik bekerültek még akkor is ha igazából tudom hogy nem is érdemlik meg hogy ott legyenek.
A külső körhöz tartozik számomra a világ minden egyes embere... Nem igazán izgat az hogy mi van a nagyvilágban mit csinálnak mások milyen sikereket érnek el vagy épp nem érnek el az ő dolguk az ő világuk és az ő külső-belső kör viszonyuk az élettel...
Vannak persze olyanok akik sem ide sem oda nem sorolhatóak... Ők többek mint holmi ismerősök érdekelnem és néha néha még aggódok is miattuk vagy felkelti a figyelmemet egyes életben elért dolguk de annyit nem érnek hogy hosszasabb figyelmet szenteljek nekik... Ehhez a körhöz tartoznak azok az emberek akik be akarnak kerülni a belső körbe de valamilyen oknál fogva nem fog nekik menni...
A belső kört is 5 részre tudnám osztani amit csak az ért meg aki igazán ismer és szeret :)
Vámpírok, farkasok,démonok, angyalok, és a szív...
Jogos kérdés lenne hogy hol vannak az emberek... de ők a külső kör... nincsenek jelen csak mint fajilag elkülönített lények vannak jelen az életemben és nem izgat hogy élnek-e vagy halnak...
Angyalok azok akik még ha nem is tudnak róla támogatnak és javítgatják ügyes bajos kis életem és erőt vernek belém akkor is ha nem akarom, akik egyetlen mondatukkal gesztusukkal vagy csak azzal hogy vannak jobbá,boldogabbá, nyugodtabbá teszik az életem ők az én tudatom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak érezni.
Démonok azok akik bár nem lelkileg de fizikailag teszik jobbá a dolgokat megnyugtatnak egy öleléssel,kézfogással egyetlen mozdulattal ha unatkozom feldobnak és valami őrültséggel de elérik hogy minden ami szürke és unalmas esetleg bántó volt az egyszeribe színes nyugtató és izgalmas legyen ők az én boldogságom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak nevetni.
Farkasok akik hűségükkel kitartásukkal,jellemükkel támogatnak és felsegítenek amikor elbukok akik velem vannak és erősek akkor is mikor nekem nem megy akik kitartanak a céljaim mellett mikor fel akarom adni és kitartanak helyettem is és meglátják a szépet a jót bennem amikor nekem nem megy ők az én lelkem utolsó elemei ahhoz hogy létezzek.
Vámpírok akik bölcsességükkel és tanácsaikkal még akkor is ha nem mindig egyezik az én véleményemmel segítenek és támogatják az utam vagy helyreraknak megvernek majd a porból felépítenek és újra irányba helyeznek hogy tovább haladhassak, akik mindig velem vannak bármit is csinálok és akik akkor is ott vannak ha mindenki utál ők az én családom alap elemei ahhoz hogy tudjak élni.
A szív ebbe jómagam és minden csoportból egy "alak" tartozik akikre mindig számíthatok lelkileg fizikailag és mindenhogy ahogy csak kívánom ők én vagyok és én ők "vagyok". Egyek vagyunk és mégis mások egymás nélkül nem vagyunk egészek de hiányosak sem. Nem képezünk nagy hiányt egymás életében csak épp akkora pici űrt ami ott marad örökre ha netán elválnánk egymástól épp akkora pici űrt amely örökre emlékeztetne arra hogy mi a fontos az életben így tehát ők a lényem utolsó és egyben egyetlen elemei ahhoz hogy én én legyek.
Ők mind a belső köröm tagjai ők mind kellenek ahhoz hogy örüljek, mosolyogjak,nevessek,sírjak,szomorú vagy dühös legyek duzzogjak majd megbocsájtsak egyszóval kellenek ahhoz hogy folytassam az utam ebben az életnek nevezett hatalmas káoszban kellenek ahhoz hogy minden nap felkeljek és legyek valaki ahhoz hogy önmagam tudjak lenni...
Igazából szerintem nem sokan fogták/fogják majd fel az egészet és azt hogy mire is akarok kilyukadni de tudom hogy a legtöbben sejtik majd az értelmét és páran talán fel is fogják de átérezni csak azok fogják akik a szív-be tartoznak...
"a közeli barátok álmai nagyon mélyen összekapcsolódnak így az álmokkal olyan dolgokat is el tudunk mondani amit szavakkal nem lehet"
Érzések, gondolatok, vágyak mind olyanok amelyet inkább álmokkal üzennénk meg mint személyesen, de az álmok veszélyesek felemelhetnek, vagy a mélybe taszíthatnak.Örömmel tölthetnek el vagy sírásra késztethetnek. Vigasztalhatnak vagy fájdalmat okozhatnak. Megnyugtathatnak vagy a végső kételybe is küldhetnek. Az álmok úgy mint az érzések és mint mindenki lelke összetettek és bonyolultak nem tudni mikor mit akarnak a világ sokkal egyszerűbb lenne ha lenne egy kis szótár mindenkihez egy kis útmutató a megfejtésekkel és mindennel ami ahhoz kell hogy valaki a tiéd legyen vagy hogy a barátod legyen vagy megértsd minden gondolatát...
Tényleg jó lenne?
Szerintem nem....
Szerintem ha minden a kezünkbe lenne minden elvesztené a varázsát semmit nem kellene tenni hiányozna az hogy meg akarom ismerni meg akarom fejteni és meg akarom szerezni majd később megtartani vagy épp elveszíteni adott embert hiányozna az hogy meg akarjam érteni egyes mozdulatait és a gondolkodás módját, hiányozna az hogy tegyek valamit azért hogy közelebb kerülhessek hozzá...
Így a tökéletes élet illúziójába belegondolva a tökéletes és egyszerű élet már nem is olyan tökéletes nem is olyan csábító... hiányozna az az érzés hogy élek...
Lehet hogy néha minden összejön és minden kétségbe ejtő de akkor is az élet egy folyamat élünk tapasztalunk megismerünk a lényeg hogy az élet megy tovább és mi sem állhatunk meg egy helyben nem zárkózhatunk el a dolgok elől...
Mindig történik valami új, néha rossz néha jó de meg kell tanulni átvészelni a rosszat és élvezni a jót meg kell tanulni örülni annak amink van és nem csak egy vágyunkra koncentrálni miközben élni is elfelejtünk. Meg kell tanulni nem rögeszmésen ragaszkodni dolgokhoz emberekhez érzésekhez hisz minden változik minden elmúlik vagy elhalványul de egyszer lent egyszer fent, egyszer szeret egyszer utál, egyszer velem van egyszer ellenem, meg kell tanulni tovább menni még ha fáj is.
Legbelül megtartani a legféltettebb legfontosabb álmaidat vágyaidat és várni az alkalmat amikor teljesítheted de mindeközben amíg vársz ne felejts el élni!!!!
Ennyi voltam mára :) puszi nektek <3 O=(^o^)=O
Nem hiszem hogy túl sokan egyetértenének velem ebben mert mindenki azt lát amit akar... ez csak egy mondat vagy több?
Mint sok más dolog, egy mondat is lehet egyszerű és mégis bonyolult, talán csak azért mert többet látok bele mint mások vagy többet érzek bele mint mások. :)
Igazából mindegy is melyik az igaz mert már megszoktam.
Sose voltam az a csordaszellem típusú ember és leginkább csak magammal és a saját környezetemmel éreztem jól magam... talán ezt az iskolai külső-belső körhöz tudnám hasonlítani...
A belső kör én és a barátaim az általam választott "igazi" családom tartozik, azok akiket én választok az idetartozás nem jog és nem is születés alapján dől el hanem az én választásom az én szívem érzéseim gondolataim és lelkem alapján. Nem szükséges beleegyezés,akarat vagy akár hajlandóság ha én eldöntöttem így is lesz... sajnos mint mindenki ragaszkodik a belső körhöz így nehezen engedek el olyan személyeket akik bekerültek még akkor is ha igazából tudom hogy nem is érdemlik meg hogy ott legyenek.
A külső körhöz tartozik számomra a világ minden egyes embere... Nem igazán izgat az hogy mi van a nagyvilágban mit csinálnak mások milyen sikereket érnek el vagy épp nem érnek el az ő dolguk az ő világuk és az ő külső-belső kör viszonyuk az élettel...
Vannak persze olyanok akik sem ide sem oda nem sorolhatóak... Ők többek mint holmi ismerősök érdekelnem és néha néha még aggódok is miattuk vagy felkelti a figyelmemet egyes életben elért dolguk de annyit nem érnek hogy hosszasabb figyelmet szenteljek nekik... Ehhez a körhöz tartoznak azok az emberek akik be akarnak kerülni a belső körbe de valamilyen oknál fogva nem fog nekik menni...
A belső kört is 5 részre tudnám osztani amit csak az ért meg aki igazán ismer és szeret :)
Vámpírok, farkasok,démonok, angyalok, és a szív...
Jogos kérdés lenne hogy hol vannak az emberek... de ők a külső kör... nincsenek jelen csak mint fajilag elkülönített lények vannak jelen az életemben és nem izgat hogy élnek-e vagy halnak...
Angyalok azok akik még ha nem is tudnak róla támogatnak és javítgatják ügyes bajos kis életem és erőt vernek belém akkor is ha nem akarom, akik egyetlen mondatukkal gesztusukkal vagy csak azzal hogy vannak jobbá,boldogabbá, nyugodtabbá teszik az életem ők az én tudatom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak érezni.
Démonok azok akik bár nem lelkileg de fizikailag teszik jobbá a dolgokat megnyugtatnak egy öleléssel,kézfogással egyetlen mozdulattal ha unatkozom feldobnak és valami őrültséggel de elérik hogy minden ami szürke és unalmas esetleg bántó volt az egyszeribe színes nyugtató és izgalmas legyen ők az én boldogságom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak nevetni.
Farkasok akik hűségükkel kitartásukkal,jellemükkel támogatnak és felsegítenek amikor elbukok akik velem vannak és erősek akkor is mikor nekem nem megy akik kitartanak a céljaim mellett mikor fel akarom adni és kitartanak helyettem is és meglátják a szépet a jót bennem amikor nekem nem megy ők az én lelkem utolsó elemei ahhoz hogy létezzek.
Vámpírok akik bölcsességükkel és tanácsaikkal még akkor is ha nem mindig egyezik az én véleményemmel segítenek és támogatják az utam vagy helyreraknak megvernek majd a porból felépítenek és újra irányba helyeznek hogy tovább haladhassak, akik mindig velem vannak bármit is csinálok és akik akkor is ott vannak ha mindenki utál ők az én családom alap elemei ahhoz hogy tudjak élni.
A szív ebbe jómagam és minden csoportból egy "alak" tartozik akikre mindig számíthatok lelkileg fizikailag és mindenhogy ahogy csak kívánom ők én vagyok és én ők "vagyok". Egyek vagyunk és mégis mások egymás nélkül nem vagyunk egészek de hiányosak sem. Nem képezünk nagy hiányt egymás életében csak épp akkora pici űrt ami ott marad örökre ha netán elválnánk egymástól épp akkora pici űrt amely örökre emlékeztetne arra hogy mi a fontos az életben így tehát ők a lényem utolsó és egyben egyetlen elemei ahhoz hogy én én legyek.
Ők mind a belső köröm tagjai ők mind kellenek ahhoz hogy örüljek, mosolyogjak,nevessek,sírjak,szomorú vagy dühös legyek duzzogjak majd megbocsájtsak egyszóval kellenek ahhoz hogy folytassam az utam ebben az életnek nevezett hatalmas káoszban kellenek ahhoz hogy minden nap felkeljek és legyek valaki ahhoz hogy önmagam tudjak lenni...
Igazából szerintem nem sokan fogták/fogják majd fel az egészet és azt hogy mire is akarok kilyukadni de tudom hogy a legtöbben sejtik majd az értelmét és páran talán fel is fogják de átérezni csak azok fogják akik a szív-be tartoznak...
"a közeli barátok álmai nagyon mélyen összekapcsolódnak így az álmokkal olyan dolgokat is el tudunk mondani amit szavakkal nem lehet"
Érzések, gondolatok, vágyak mind olyanok amelyet inkább álmokkal üzennénk meg mint személyesen, de az álmok veszélyesek felemelhetnek, vagy a mélybe taszíthatnak.Örömmel tölthetnek el vagy sírásra késztethetnek. Vigasztalhatnak vagy fájdalmat okozhatnak. Megnyugtathatnak vagy a végső kételybe is küldhetnek. Az álmok úgy mint az érzések és mint mindenki lelke összetettek és bonyolultak nem tudni mikor mit akarnak a világ sokkal egyszerűbb lenne ha lenne egy kis szótár mindenkihez egy kis útmutató a megfejtésekkel és mindennel ami ahhoz kell hogy valaki a tiéd legyen vagy hogy a barátod legyen vagy megértsd minden gondolatát...
Tényleg jó lenne?
Szerintem nem....
Szerintem ha minden a kezünkbe lenne minden elvesztené a varázsát semmit nem kellene tenni hiányozna az hogy meg akarom ismerni meg akarom fejteni és meg akarom szerezni majd később megtartani vagy épp elveszíteni adott embert hiányozna az hogy meg akarjam érteni egyes mozdulatait és a gondolkodás módját, hiányozna az hogy tegyek valamit azért hogy közelebb kerülhessek hozzá...
Így a tökéletes élet illúziójába belegondolva a tökéletes és egyszerű élet már nem is olyan tökéletes nem is olyan csábító... hiányozna az az érzés hogy élek...
Lehet hogy néha minden összejön és minden kétségbe ejtő de akkor is az élet egy folyamat élünk tapasztalunk megismerünk a lényeg hogy az élet megy tovább és mi sem állhatunk meg egy helyben nem zárkózhatunk el a dolgok elől...
Mindig történik valami új, néha rossz néha jó de meg kell tanulni átvészelni a rosszat és élvezni a jót meg kell tanulni örülni annak amink van és nem csak egy vágyunkra koncentrálni miközben élni is elfelejtünk. Meg kell tanulni nem rögeszmésen ragaszkodni dolgokhoz emberekhez érzésekhez hisz minden változik minden elmúlik vagy elhalványul de egyszer lent egyszer fent, egyszer szeret egyszer utál, egyszer velem van egyszer ellenem, meg kell tanulni tovább menni még ha fáj is.
Legbelül megtartani a legféltettebb legfontosabb álmaidat vágyaidat és várni az alkalmat amikor teljesítheted de mindeközben amíg vársz ne felejts el élni!!!!
Ennyi voltam mára :) puszi nektek <3 O=(^o^)=O
2015. február 4., szerda
Életem apró szikrái mind kihunynak
Talán a videó nem pont ide illő de akkor is helyet kap itt...
A napokban elgondolkodtam azon mennyire megváltoztam és észre se vettem mennyire elfelejtettem azon dogokat szokásokat amik régen sokat jelentettek nekem és mennyire más minden. A legtöbb dolgot azért hagytam el mert nem volt időm vagy lehetőségem arra hogy csináljam vagy épp arra hogy élvezhessem is azt amit csinálok...
Tegnap boltba menet közbe jutott eszembe hogy milyen jó idő van és régen mennyire szerettem ilyen időben sétálni vagy kiülni egy parkba zenét hallgatni rajzolni vagy olvasni egy könyvet, vagy kiülni az erkélyre teraszra és azon ábrándozni hogy mit szeretnék később vagy meg tervezni egy egy kirándulást vagy sétát hétvégére.
Mostanában mindent hanyagoltam mind a rajzot mind a sétát a parkokat erdőket és mindazt amit régen nagyon szerettem. Hiányzik hogy a barátnőmmel kiüljek az erkélyre és kibeszéljem a hetet hogy mi volt és mi lesz vagy hogy épp a környezetem mennyire tahó és mennyire megerőltető minden.
Mostanában nem igen támaszkodtam azokra akik segíteni szerettek volna leginkább mentem a fejem után aminek sajnos meglett az eredménye.
Túl vagyok egy műtéten és egy kisebb lelki traumán is de azt hittem most már minden rendben lesz és miután kialakítottam magamban a célokat és el is kezdtem a megvalósításukat ismét elkövettem azt a hibát hogy túl gyorsan akartam túl sokat ami megint csak károkat okozott...
Saját hibámból vagy az orvosok hibájából kiindulva ott tartok hogy mozogni nem igen tudok és átlag fél óránként meghalok de legyek pozitív holnapig csak kibírom jobb esetben és a doki délután ha megvizsgál elmondja a további teendőket remélem megúszom néhány gyógyszerrel, mert sem az ügyeletet nem szeretném kihívni amit a mai nap folyamán majdnem megtettem párszor és igazából a kórházba se szeretnék visszafeküdni. Lázam eddigi tapasztalataim alapján a napokban nem volt de a mai éjszakában nem vagyok egészen biztos. Leizzadva keltem fel és a görcsök is akkor kezdődtek.
Barátok terén azok állnak mellettem akikre nem igazán számítottam de azért jól esik hogy most kellemeset csalódhattam valakiben :)
Ha minden rendben lesz és nem kell befeküdnöm a kórházba ígérem magamnak és mindenkinek hogy kevesebbet erőltetem magam és pihenni fogok :D
Holnap majd elválik :) Szomorúan tapasztaltam hogy ma sem rajzoltam semmit de enni sem ettem annyit mint az előző napokban. Holnap megpróbálok eljutni a háziorvoshoz és a nőgyógyászatra de lehet hogy csak nőgyógyászat lesz pénteken szemészet és háziorvos majd csak kedden. De szépen lassan haladok :)
Fő a pozitivitás és nem adhatom fel akkor is elérem a céljaimat és akkor is megpróbálok boldog lenni. ;)
2015. január 31., szombat
Ezen is túl vagyok
Hát erre a hétre sok mindent lehet mondani csak azt nem hogy unalmas... Csütörtökön befeküdtem a kórházba de azzal sem ment minden zökkenőmentesen közel 3 órát vártam egy ágyra és ide-oda küldözgetés után mikor már végre ágyhoz jutottam rájöttem hogy én nagyon elszoktam attól ha valaki horkol mellettem.... de végül mindent összevetve kellemesen csalódtam mind az orvosokban és a nővérekben :) és bár nem szeretném megismételni ezt a hercehurcát többet ha mégis meg kellene akkor nyugodtan mennék vissza ugyanide...köszönöm mindenkinek aki bent volt és aki támogatott jól esett :) ma csak ennyi telik tőlem :D fel a fejjel és előre gooooo XD
2015. január 25., vasárnap
Van az úgy...
Kezdjük ott hogy A KURVA ANYÁDAT!!!!!
Nah most hogy egy kicsit jobb lett talán tudok írni valami értelmeset is. Egyre valószínűbb hogy ebből Németország lesz... bevettem egy kurva erős altatót mondván hátha végig alszom sz éjszakát és láss csodát naná hogy nem... Ráadásul olyanokkal és olyanokról álmodtam amit szeretnék elfelejteni és szeretnék kizárni az életemből... nem igaz hogy 3 napot nem tudok úgy eltölteni hogy ne írjon rám vagy ne kerüljön szóba az a két ember... és bár nem az ő hibájuk de megkeserítik az amúgy is keserű életemet. Felkelve egyedül tapasztaltam hogy esik a hó...ilyenkor mindig eszembe jut egy percre néha kettőre is hogy a francba csak lány vagyok... ilyenkor jó lenne kézen fogva sétálni a szerelmemmel mikor már égnek a lámpák és esik a hó... nah a helyzet h a lámpák sem égnek és nem is vagyok szerelmes... de hiányzik az érzés hogy ha kinézek az ablakon ugyanazt a különlegességet lássam amit eddig... de nem... kinézek és csak annyit látok hogy holnap korán kelek és hamarabb kell indulnom hogy odaérjek időben a kórházba... amúgy ahogy ezen gondolkodok és belemerülök az icipici önsajnálatba ami azért jó hogy ennyi szar ellenére is tudom magam szerencsésnek is mondani mert legalább senki nem hazudik nekem senki nem bánt meg és többnyire én sem hazudok és bántok meg embereket... többnyire... nah ahogy ezen gondolkodtam és miközben Palibácsi lebaszott hogy a macskának nem elég a száraz kaja... mert ő jobban tudja... nyah mind1 eközben a telefonom szüntelenül jelezte hogy ő épp napi rezgő mozgását sokadjára is megmutatja és miközben azt hittem hogy csak a facebook értesítések miatt végzi mindezt hangosabbra vettem a zenét.... mivel a telefonom szüntelenül morgott a háttérben ráírtam kedves uramra hogy hagyjon már engem békén persze nem a legszebb legnyugodtabb hangnemben amely tükröződött írásmódomból is de erre egy igen megnyugtatónak szánt levélben közölte hogy az igaz hogy fel akart hívni de nem tudott mert foglalt a telefonom... mondom mi a fasz és nagy nehezen felkelve a székből elmásztam az ágyig és szitkozódva tudatosult bennem hogy rejtett szám... nah mondom ezt várhatod és leraktam de amint a kezemből is le akartam rakni kedvenc társam újra rezegni és dalolni kezdett jelezve hogy a rejtett szám tulajdonosa nem adta fel azon szándékát hogy ő beszélni akar velem... ezt még két három kör lefutásával később nagy sóhajjal tudomásul is vettem és felvettem a telefont...a telefon túlvégén egy kedvesnek nem mondható hang közölte velem hogy basszam meg anyám minek nekem telefon ami amúgy is mindig a seggemben van akkor meg miért nem veszem fel... majd egyéb kedves mondatok után jelezte hogy igencsak örülne neki ha beengedném... és nagy meglepetésemben elkövettem azt a hibát hogy beengedtem és a lépcsőn felérve egy fél literes flakon kemény csattanását éreztem a fejem tetején köszönés gyanánt majd meglepetésemre kaptam egy puszit is majd egy kisebb vidítónak szánt beszélgetés után elviharzott önkéntes megmentőm közölve hogy ne legyek hülye a hó nem romantikus hanem bosszantó és ne aggódjak mert ha jön a szőke herceg azon a lovon majd ő gondoskodik róla hogy ott haljon meg abban a pillanatban ahogy kitalálja hogy szóba akar velem állni. Hát a kedvem valamennyivel jobb lett és így egy kicsit könnyebb lesz elviselni az egész napos szarságokat :) szeretem a random dolgokat és köszönöm mindenkinek akik velem vannak <3
Nah most hogy egy kicsit jobb lett talán tudok írni valami értelmeset is. Egyre valószínűbb hogy ebből Németország lesz... bevettem egy kurva erős altatót mondván hátha végig alszom sz éjszakát és láss csodát naná hogy nem... Ráadásul olyanokkal és olyanokról álmodtam amit szeretnék elfelejteni és szeretnék kizárni az életemből... nem igaz hogy 3 napot nem tudok úgy eltölteni hogy ne írjon rám vagy ne kerüljön szóba az a két ember... és bár nem az ő hibájuk de megkeserítik az amúgy is keserű életemet. Felkelve egyedül tapasztaltam hogy esik a hó...ilyenkor mindig eszembe jut egy percre néha kettőre is hogy a francba csak lány vagyok... ilyenkor jó lenne kézen fogva sétálni a szerelmemmel mikor már égnek a lámpák és esik a hó... nah a helyzet h a lámpák sem égnek és nem is vagyok szerelmes... de hiányzik az érzés hogy ha kinézek az ablakon ugyanazt a különlegességet lássam amit eddig... de nem... kinézek és csak annyit látok hogy holnap korán kelek és hamarabb kell indulnom hogy odaérjek időben a kórházba... amúgy ahogy ezen gondolkodok és belemerülök az icipici önsajnálatba ami azért jó hogy ennyi szar ellenére is tudom magam szerencsésnek is mondani mert legalább senki nem hazudik nekem senki nem bánt meg és többnyire én sem hazudok és bántok meg embereket... többnyire... nah ahogy ezen gondolkodtam és miközben Palibácsi lebaszott hogy a macskának nem elég a száraz kaja... mert ő jobban tudja... nyah mind1 eközben a telefonom szüntelenül jelezte hogy ő épp napi rezgő mozgását sokadjára is megmutatja és miközben azt hittem hogy csak a facebook értesítések miatt végzi mindezt hangosabbra vettem a zenét.... mivel a telefonom szüntelenül morgott a háttérben ráírtam kedves uramra hogy hagyjon már engem békén persze nem a legszebb legnyugodtabb hangnemben amely tükröződött írásmódomból is de erre egy igen megnyugtatónak szánt levélben közölte hogy az igaz hogy fel akart hívni de nem tudott mert foglalt a telefonom... mondom mi a fasz és nagy nehezen felkelve a székből elmásztam az ágyig és szitkozódva tudatosult bennem hogy rejtett szám... nah mondom ezt várhatod és leraktam de amint a kezemből is le akartam rakni kedvenc társam újra rezegni és dalolni kezdett jelezve hogy a rejtett szám tulajdonosa nem adta fel azon szándékát hogy ő beszélni akar velem... ezt még két három kör lefutásával később nagy sóhajjal tudomásul is vettem és felvettem a telefont...a telefon túlvégén egy kedvesnek nem mondható hang közölte velem hogy basszam meg anyám minek nekem telefon ami amúgy is mindig a seggemben van akkor meg miért nem veszem fel... majd egyéb kedves mondatok után jelezte hogy igencsak örülne neki ha beengedném... és nagy meglepetésemben elkövettem azt a hibát hogy beengedtem és a lépcsőn felérve egy fél literes flakon kemény csattanását éreztem a fejem tetején köszönés gyanánt majd meglepetésemre kaptam egy puszit is majd egy kisebb vidítónak szánt beszélgetés után elviharzott önkéntes megmentőm közölve hogy ne legyek hülye a hó nem romantikus hanem bosszantó és ne aggódjak mert ha jön a szőke herceg azon a lovon majd ő gondoskodik róla hogy ott haljon meg abban a pillanatban ahogy kitalálja hogy szóba akar velem állni. Hát a kedvem valamennyivel jobb lett és így egy kicsit könnyebb lesz elviselni az egész napos szarságokat :) szeretem a random dolgokat és köszönöm mindenkinek akik velem vannak <3
2015. január 19., hétfő
shálálá
Nah kezdjük ott öregek... oké én elhiszem hogy át kell adni a helyet meg ilyenek amit legtöbbször szívesen meg is teszek de azért a pofátlanságnak is van határa... felszáll egy öreg nyanya a buszra elől ültem az ablak melletti kettes ülés belső felén gondoltam majd leül mellém mivel senki nem akart leülni oda az ajtóban egy ártatlan kislány álldogált így egyszerűnek tűnt az egész ám mégsem... A valóság: felszállás közbe megpillantja az üres helyet és szegény kislányt olyan erővel hajítja arrébb hogy majdnem beesik a vezető fülkébe majd bevágódik mellém engem is arrébb lökve ami lássuk be igen nehéz mivel nem vagyok egy nagy darab ember majd miután mindenki igen érdekesen néz rá flegmán megjegyzi hogy igazán indulhatna már a busz mert lekési a sorozatát...
Másodszor kezdjük ott hogy lelkileg elég stabilan megvagyok és már az sem basz fel annyira hogy Lacival álmodok minden második nap.... Az orvos azt mondta hogy kerüljem azokat akik idegesítenek... de mi van ha valaki azzal is idegesít hogy ha rám ír annyit hogy szia??? hát igen érdekes és nehéz kérdés megpróbálok egy ideig minél kevesebbet beszélgetni és találkozni az emberekkel... mindazonáltal holnap szerintem kiíratok magamnak altatót mert lassan két hete semmit nem tudok aludni... és kezd nagyon elegem lenni belőle....
Egyik ismerősöm megkért hogy töltsek le a lányának gyerek dalokat... az én idegbajom odáig terjed hogy skypen én fater jóuram és a lányom is hupikék törpikét hallgat plusz énekel asszem ez az időszak senkinek nem úgy alakul ahogy kellene....
Másodszor kezdjük ott hogy lelkileg elég stabilan megvagyok és már az sem basz fel annyira hogy Lacival álmodok minden második nap.... Az orvos azt mondta hogy kerüljem azokat akik idegesítenek... de mi van ha valaki azzal is idegesít hogy ha rám ír annyit hogy szia??? hát igen érdekes és nehéz kérdés megpróbálok egy ideig minél kevesebbet beszélgetni és találkozni az emberekkel... mindazonáltal holnap szerintem kiíratok magamnak altatót mert lassan két hete semmit nem tudok aludni... és kezd nagyon elegem lenni belőle....
Egyik ismerősöm megkért hogy töltsek le a lányának gyerek dalokat... az én idegbajom odáig terjed hogy skypen én fater jóuram és a lányom is hupikék törpikét hallgat plusz énekel asszem ez az időszak senkinek nem úgy alakul ahogy kellene....
2015. január 17., szombat
no comment....
The Game Started...
Nem tudom hogy összegezzem pontosan úgy a dolgokat hogy mindenki számára egyszerű, világos és könnyen megérthető legyen mert sajnos ezek a tulajdonságok engem is elkerülnek a dolgok megértését illetően...
Kezdhetnénk talán ott amikor... de mégsem... vagy talán... áhh így sem jó... akkor talán így...
Lezárult egy korszak...
Számomra egy nagyon fontos korszak zárult le... és bár nem éppen happy end-el és nem is a legzökkenőmentesebben de nem is a legrosszabb kimenetellel zárult aminek igencsak örülök :) Lacival végleg vége és bár igen fájdalmasan és hosszasan jutottunk el ehhez a fejezethez de végre ez a regény is lezárult és hiába mondom azt hogy nem tudni mit hoz a jövő egy biztos az én érzéseim irányába már csak barátiak lehetnek és abból sem a legerősebbek. Nem mondhatom hogy a lezárás zökkenőmentes volt és azt sem hogy könnyű volt de végre ez a nap is elérkezett... de remélem boldog lesz majd nélkülem... ennek ellenére nagyon sok párhuzamot tudok felfedezni benne és Mátéban... most hogy lett egy gyereke hirtelen a legkisebb vitát is tiltással zárta le nehogy felelősségre lehessen vonni nah nem mintha megtenném de nekem ez sok... eddig tiszteltem benne azt ha már nem is jártunk vagy nem is akartunk nyíltan a szemembe mondta a dolgokat és számíthattam az őszinteségére... de hát változnak az idők az emberek és minden mert ugye semmi sem állandó...
Szomorú jelen...
Szomorúan tapasztalom hogy rakott karfiol és az energiaital ízvilága nemigen illik össze így ezt a párost a jövőben igencsak hanyagolni fogom...
Nem sok támaszom maradt mostanra igazából csak Tomi Sanyi meg Kari és Ádám bár ha jobban belegondolunk akkor csak Tomi meg Kari... Ádám nagyon könnyen felbassza az agyam a hülyeségeivel de mindent megtesz hogy könnyebb legyen nekem és bár néha túl nyíltan mondja el a véleményét egyes emberekről ami nekem nem igazán esik jól sokat fejlődik mostanában így egyre elviselhetőbb az itthoni légkör... Sanyi meg hát nem igazán nagy segítség mert havonta ha egyszer beszélek vele akkor ha éppen Tominál van de akkor legalább értelmes és építő jellegű dolgokat tud mondani :) szóval ha azt nézzük nem is olyan katasztrofális a helyzetem mint eddig hittem.... és bár az egyik legjobb barátom februárban megy ki Amerikába és többet nem látom de szeretnék neki sok boldogságot és sok sikert kívánni a továbbiakban.
Bence...
Igazából mondhatnék negatívat pozitívat egyaránt. Pozitív hogy próbálkozik és szeretne segíteni de amint szóba hozza az érzéseit amelyeket persze mindig megtesz hiába kértem hogy ne vagy hogy hagyjuk de hát miért is ne hadd kergessük őrületbe a csajt alapon csak azért is megtesz ilyenkor komolyan már sírva gondolkodok azon hogy öngyilkos leszek...komolyan néha olyan jó vele elbeszélgetni és szívesen is teszem de komolyan néha és sajnos többször a világ végére menekülnék előle... nem tudja hol a határ és nem tudja mikor álljon le... én komolyan nem tudom mit csináljak az sem megoldás ha tiltom mert hiányozna nekem... hiányzik most is az akibe beleszerettem mert az aki most lett belőle egyre inkább esik távolra attól akit megismertem és egyre inkább öli ki belőlem azt a szerelmet ami megmaradt bennem és amit szerettem volna megőrizni és később újra éleszteni... néha úgy érzem hogy nem fog menni és talán hülye vagyok hogy még hiszek benne de nem baj majd csak lesz valami bár mostanában a türelmem igencsak véges...
Jövő???
Igen igen valami ilyesmi szekciónak is kellene lenni de nem nagyon tudok előre tekinteni... terveim vannak ugyan de nem tudom hogy és miként fogok eljutni a végéig de szépen lassan...
Először is meg kellene lennie a műtéteknek és meg kellene csináltatni a fogaimat és egy szemüveg sem ártana mert egyre jobban fáj a fejem és a szemem is....
Szeretnék elvégezni egy pultos egy szakács és később a pc-s és tetováló okj-t amihez viszont igencsak sok idő és pénz kell de remélem menni fog...
Végül ha minden meglesz és az adósságaimat is sikerül rendeznem a leendő párommal szeretnék kimenni külföldre mert sajnos ami az országban folyik az nem jellemezhető pozitívan és később szeretnék gyereket nevelni de nem úgy hogy azon kelljen gondolkodnom hogy mit eszünk másnap vagy miből veszem meg neki ezt meg azt... legalábbis jelenleg ez az álláspontom és szépen lassan majdcsak eljutok a végére is.
Nem tudom hogy összegezzem pontosan úgy a dolgokat hogy mindenki számára egyszerű, világos és könnyen megérthető legyen mert sajnos ezek a tulajdonságok engem is elkerülnek a dolgok megértését illetően...
Kezdhetnénk talán ott amikor... de mégsem... vagy talán... áhh így sem jó... akkor talán így...
Lezárult egy korszak...
Számomra egy nagyon fontos korszak zárult le... és bár nem éppen happy end-el és nem is a legzökkenőmentesebben de nem is a legrosszabb kimenetellel zárult aminek igencsak örülök :) Lacival végleg vége és bár igen fájdalmasan és hosszasan jutottunk el ehhez a fejezethez de végre ez a regény is lezárult és hiába mondom azt hogy nem tudni mit hoz a jövő egy biztos az én érzéseim irányába már csak barátiak lehetnek és abból sem a legerősebbek. Nem mondhatom hogy a lezárás zökkenőmentes volt és azt sem hogy könnyű volt de végre ez a nap is elérkezett... de remélem boldog lesz majd nélkülem... ennek ellenére nagyon sok párhuzamot tudok felfedezni benne és Mátéban... most hogy lett egy gyereke hirtelen a legkisebb vitát is tiltással zárta le nehogy felelősségre lehessen vonni nah nem mintha megtenném de nekem ez sok... eddig tiszteltem benne azt ha már nem is jártunk vagy nem is akartunk nyíltan a szemembe mondta a dolgokat és számíthattam az őszinteségére... de hát változnak az idők az emberek és minden mert ugye semmi sem állandó...
Szomorú jelen...
Szomorúan tapasztalom hogy rakott karfiol és az energiaital ízvilága nemigen illik össze így ezt a párost a jövőben igencsak hanyagolni fogom...
Nem sok támaszom maradt mostanra igazából csak Tomi Sanyi meg Kari és Ádám bár ha jobban belegondolunk akkor csak Tomi meg Kari... Ádám nagyon könnyen felbassza az agyam a hülyeségeivel de mindent megtesz hogy könnyebb legyen nekem és bár néha túl nyíltan mondja el a véleményét egyes emberekről ami nekem nem igazán esik jól sokat fejlődik mostanában így egyre elviselhetőbb az itthoni légkör... Sanyi meg hát nem igazán nagy segítség mert havonta ha egyszer beszélek vele akkor ha éppen Tominál van de akkor legalább értelmes és építő jellegű dolgokat tud mondani :) szóval ha azt nézzük nem is olyan katasztrofális a helyzetem mint eddig hittem.... és bár az egyik legjobb barátom februárban megy ki Amerikába és többet nem látom de szeretnék neki sok boldogságot és sok sikert kívánni a továbbiakban.
Bence...
Igazából mondhatnék negatívat pozitívat egyaránt. Pozitív hogy próbálkozik és szeretne segíteni de amint szóba hozza az érzéseit amelyeket persze mindig megtesz hiába kértem hogy ne vagy hogy hagyjuk de hát miért is ne hadd kergessük őrületbe a csajt alapon csak azért is megtesz ilyenkor komolyan már sírva gondolkodok azon hogy öngyilkos leszek...komolyan néha olyan jó vele elbeszélgetni és szívesen is teszem de komolyan néha és sajnos többször a világ végére menekülnék előle... nem tudja hol a határ és nem tudja mikor álljon le... én komolyan nem tudom mit csináljak az sem megoldás ha tiltom mert hiányozna nekem... hiányzik most is az akibe beleszerettem mert az aki most lett belőle egyre inkább esik távolra attól akit megismertem és egyre inkább öli ki belőlem azt a szerelmet ami megmaradt bennem és amit szerettem volna megőrizni és később újra éleszteni... néha úgy érzem hogy nem fog menni és talán hülye vagyok hogy még hiszek benne de nem baj majd csak lesz valami bár mostanában a türelmem igencsak véges...
Jövő???
Igen igen valami ilyesmi szekciónak is kellene lenni de nem nagyon tudok előre tekinteni... terveim vannak ugyan de nem tudom hogy és miként fogok eljutni a végéig de szépen lassan...
Először is meg kellene lennie a műtéteknek és meg kellene csináltatni a fogaimat és egy szemüveg sem ártana mert egyre jobban fáj a fejem és a szemem is....
Szeretnék elvégezni egy pultos egy szakács és később a pc-s és tetováló okj-t amihez viszont igencsak sok idő és pénz kell de remélem menni fog...
Végül ha minden meglesz és az adósságaimat is sikerül rendeznem a leendő párommal szeretnék kimenni külföldre mert sajnos ami az országban folyik az nem jellemezhető pozitívan és később szeretnék gyereket nevelni de nem úgy hogy azon kelljen gondolkodnom hogy mit eszünk másnap vagy miből veszem meg neki ezt meg azt... legalábbis jelenleg ez az álláspontom és szépen lassan majdcsak eljutok a végére is.
Most azt hiszem elkezdek új számokat rakni a telefonomra olyan számokat amik megnyugtatnak és nosztalgikusak számomra...
Neko el baibai
The Game Over.....
2015. január 7., szerda
Nem hittem volna...
Nem hittem volna hogy mostanában lesz olyan szám ami ennyire megfog magával ragad és feltölt mint ez...
Egyszerűen beleszerettem és nem tudom nem hallgatni... azt váltja ki amit ki kell váltania... átérzem az egész szöveget és wááá kicsit mintha a mostani helyzetemről szólna és wááá...és egész nap nem szerettem volna mást csak sírni de nem ment és most sikerült és nem szomorúságomban és nem is fájdalmamban csak úgy... sírtam mert arra volt szükségem és kicsit jobban is érzem magam és először most kicsit úgy érzem hogy minden jobb lesz és minden rendbe fog jönni és ez jóóóó :) <3
Nem vagyok jobb senkinél de nem is akarok... önmagam akarok lenni és így akarok boldog lenni... nem akarok megfelelni senkinek csak magamnak és így akarom leélni az életem és nem szeretném azzal tölteni hogy sírok valaki után aki nem szeret :/ még akkor is ha szeretem ez időleges (remélem)
és találok majd olyat aki szeret ahogy vagyok és én is tudom szeretni és boldog leszek mellette :$ <3
Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
át egy világon…
2015. január 6., kedd
Mi van veled ember???
Hát most komolyan nem tudom sírjak vagy nevessek azon amit művelsz.... komolyan mindent újrakezdesz/kezdünk??? emlékszem mikor mondtad hogy mikor letiltottál mindig bátyád profiljáról nézted az enyém... most kb azon a szinten vagyunk... ülsz a távolban és figyelsz... de komolyan ez kinek jó? miattam aggódsz?? köszönöm de nem kell... majd mikor tudatom hogy nem szándékozom meghalni sem eltűnni megnyugodva visszavetted a vissza kettő lépést és hidegen kimérten beszélünk majd miután megtudtad hogy jól vagyok leráztál és mentél aludni... azt mondtad két napja nem alszol... elhiszem neked... de jobb ez így? te akartad és ha neked így megfelel akkor nekem is... hidd el idő kérdése és minden jobb lesz akkor is ha már nem lesz köztünk semmi :) megígértem nem tűnök el mellőled de nekem akkor kell egy kis idő... amint lezárulnak az orvosi dolgok elmegyek és kiszellőztetem a fejem hogy újult erővel melletted lehessek mint barát mert nekem egyre inkább nem fog menni máshogy... sajnálom :( de nem tudok magamról nem fogom fel a környezetemet és a barátaimat is zavarja hogy ennyire nem vagyok képben... remélem azért a béke megmarad mert fontos vagy nekem és mindig az is maradsz....
2015. január 5., hétfő
Maradj mindig a részem....
Hát ide is elérkeztünk... sokat gondolkodtam... sokat beszélgettem... és még többet sírtam....
nem mondom hogy nem sírok többet... és nem is fogom letagadni hogy szeretem... DE...
ha neki nem értem annyit hogy várjon rám akkor nem tudok mit tenni... nem mondom és nem is hiszem hogy nem szeret de ha gyáva és fél felvállalni az érzéseit és nem tudja mit akar akkor ennek jobb is hogy vége... igen szeretem de én felvállalom és ettől már erősebb és bátrabb vagyok mint ő...
Neked nem voltam elég jó?? Másnak igen :)
Te nem vársz rám?? Más igen :)
Te nem küzdesz?? Más igen :)
Amikor majd rájössz arra hogy mit veszítettél akkor ne nekem sírj mert már nem fogok újra rohanni... igen szeretni fogom talán örökre de nem érdemlem hogy játszanak velem és nem érdemlem hogy összetörve heverjek a padlón...
De mindennek ellenére nem szeretném elveszíteni mint barátot bár ahogy a mostani állásból látszik lehet sikerült...
Mintha ez már egyszer vagy kétszer vagy isten tudja hányszor megtörtént volna...
1 minden happy
2 bonyodalom
3 bizonytalan ideig adásszünet
4 béke vagy valami olyasmi...
Egyszer minden véget ér... és ha nem is biztosan de állíthatom hogy most valami véget ért... nem mondom biztosra hogy a kettőnk története záródik le teljesen de azt tudom hogy bennem valami mélyen megváltozott...
Mostani társam a sírás a tehetetlenség az önvád és az a nehéz szívszorító érzés amikor egy egy erősebb szívdobbanásnál levegőt is alig tudok venni és amikor nem tudom pontosan hogy mi csak azt tudom hogy valami nem okés és valami fáj...
Nem tudnám megmondani mi az a mi hibás ebben a képben talán én talán a környezet talán ő vagy mind együtt... de az biztos ha nehezen is de felállok mert vannak akik segítenek... :)
Köszönöm nekik és előre is sajnálom azt ha az idegeikre megyek de nekem ez sose ment olyan könnyen mint hiszik... sose ment olyan könnyen mint látszott... mindig minden bennem van és akár évek kellenek ahhoz hogy egy két dolgot lezárjak de köszönöm azoknak akik türelmesen velem voltak eddig is és lesznek is...
Welcome to my Nightmare :))
2015. január 4., vasárnap
Vajon....
Vajon mibe halunk bele: az ugrásba vagy a tudatba hogy meghalunk?
Vajon miért vagyunk depressziósok: mert fáj vagy mert tudjuk hogy azok vagyunk?
Vajon miért fáj az érzés? miért fáj valaki hiánya elvesztése ha mindenki megmondta előre és amúgy is tudtuk magunk is? Miért fáj az aminek nem kellene fájnia és miért érezzük azt amit nem kellene?
Sok kérdés sok miért és még több gondolat amit nem értek... ha nekem ért ennyit neki miért nem? Bennem van a hiba vagy benne? Igazság szerint még ha be is látnám hogy benne akkor is magamat okolnám mert ez így természetes... valamit valamikor elrontottam talán ott hogy anno megismertem talán hogy most adtam neki egy esélyt vagy ott hogy anno elbasztam és mást választottam helyette... sok lehetőség sok változó de a lényeg ugyanaz... én itt ő ott és ez nem változik...
Azt mondta mellettem marad és támogat és szeretne tudni rólam...a vicces hogy komolyan gondolja... de hogy mondhatnám el neki mindazt ami jelenleg bennem kavarog mindazt amit megint felkavart bennem... hogy megint ott vagyok mint 4 éve hogy nem tudom abbahagyni a sírást és most komolyan regéljem el neki hogy kb megint ott tartok hogy annyira fáj a torkom az elfojtott sírástól hogy nem tudok se enni se inni? Hogy megint minden reggel este sírva fogok kelni és sírva fogok feküdni? ugye hogy nem...nem is tudnék neki mit mondani és szerintem nem is fogok tudni és ilyenkor tudom mi következik újabb egy év vagy több amikor nem beszélünk és nem tudok róla semmit... majd megy minden elölről... értelmes az hogy ilyenkor az öngyilkosságnak sem látom értelmét?? Mondjuk jelenleg értelmet keresni bennem vagy az agyamban lehetetlen... aki most belelátna a fejembe lelkembe és a szívembe három különböző dolgot tapasztalna: szív tele fájdalommal keserűséggel és a komoly felismeréssel hogy megint baklövést követett el
lélek megtörve darabokban de a nagyobb darabok megpróbálják magukba olvasztani a kisebb kóválygó gazdátlan darabokat
agy a teljes káosz és üresség fellelhető benne tágabb és zavarosabb mint az univerzum és ha véletlenül fellelhető egy-egy értelmes gondolat vagy annak foszlánya akkor az hamar ki is alszik mint egy meteor amely belépve a föld légkörébe maga után csíkot húzva jelez hogy igen itt jártam majd nyomtalanul eltűnik és soha többé nem látjuk újra,
Komolyan a tanácstalanság elvezet mindenhez csak a kiúthoz nem :D
íme két szám:
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
[Charlie Scene]
Magamba nézek, és valaki mást próbálok keresni,
Valakit, aki meg akar halni, ha téged lát segítségért sírni.
Tudom, itt vér fog folyni, és ha te nem, akkor majd én megteszem,
A sírom üres marad, vagy elveszem, vagy te halsz meg.
Ahogy az ég mondta, van, aki jön, van, aki távozik,
Nem tudom, hol végzem, de nem akarom egyedül meghalni.
Továbbra is felteszem a kérdést, megmenthet egy vallomás?
Látod, vér folyik kezemen, de még mindig az égbe nyúlnak legalább,
Sikerült összeszednem a darabokat, mélyen temetem őket a föld alá,
És ha a szemembe nézel, én leszek az utolsó, amit látsz.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
[Johnny 3 Tears]
Szavak vérré válnak, és a vér csak tovább folyna,
Minden cseppett letörlök, mert eljött a pillanat,
Mikor valakinek meg kell halnia, és én magam vagyok az ellenfelem,
Mert nem akarom sírni látni a kedvesem, így tovább megyek.
Ember vagyok, vagy szörny? Legalább ez az anyatermészet,
Nézni, ahogy az emberiség haldoklik, ez az emberek betegsége.
Ölnöd kell, ha ölnöd kell, igen, ezt mondják mindannyian,
És nem állhatok szembe Isten akaratával, így imádkozhatsz,
Mert én angyal vagyok, egy démon, a pokol és a menny,
Az vagyok, ami te sosem lehettél, most már hiszel az ördögben.
Sikerült összeszednem a darabokat, mélyen temetem őket a föld alá,
És mikor föld fedi koporsód, akkor kívánok jó éjszakát.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Most, hogy látlak…
Látlak eltemetve,
Méterekkel a föld alatt.
[Johnny 3 Tears]
A sötétbe újabb élet távozik,
Nem hagyhattalak élni, mert nem akartam meghalni.
[Danny]
Most, hogy látlak…
Látlak eltemetve,
Méterekkel a föld alatt.
[Johnny 3 Tears]
Ez nincs rendben, hallasz engem sírni?
Nem hagyhattalak élni, mert nem akartam meghalni.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nah és most hogy ezek is megvannak már nem tudom mit tehetnék... megígérek magamnak valamit hogy amíg nem zárom le nem kezdek senkivel se kapcsolatot mert azzal csak önmagam és a másikat is és ezt nem akartam és nem is akarom soha... most úgy érzem megint egy hosszú sírós időszak következik de mindennek oka van... Valaki azzal vigasztalt hogy újabb 5 év múlva hátha vagy ha rájön mit veszített akkor megkeres... csak én nem hiszem hogy már akarom... és bár most h ebbe így belegondoltam rájöttem hogy talán lennék olyan hülye de nem...
"Akit az isten neked teremtett, azt az ördög talicskán viszi utánad"
hát köszönöm szépen de az én talicskám valahol leragadt és el is tört meg defektes is és még sorolhatnám azokat a dolgokat amik hibáznak ebben a kis monológban...
" ülök magányomban nézem a falat várom szavad hogy újra itt vagy, de ugyan nem jön se hang se nesz így a remény homályba lesz"
hát kb most ink ezzel van tele a fejem meg ehhez hasonló monológokkal bár a rímet most sem találtam el de most valahogy nem is érdekel...
"ha valaki elég erős hogy összetörjön te legyél elég erős ahhoz hogy felállj!"
hát igen csak nem olyan könnyű mint a legtöbben hiszik... mindenki azt mondja hogy megértelek, értelek, átérzem de ki az aki igazán csak a közelébe érhetne annak amit tényleg érzek gondolok és mindannak amin keresztül megyek... minden érzés más minden ember más és soha nem érezheted át más fájdalmát mert mindenki mindent máshogy él meg mindenkinek mást jelent a "minden" és mindenki máshogy dolgozza fel a dolgokat.
Jelenlegi gondolkodásom ide vezetett(fentebbi kép) meg am nem tudom hogy akarok-e magam mellé társaságot vagy jó most a magány is nekem... nem tudom eldönteni mi lenne a jó vagy mi nem és azt sem mit akarok... nyugalmat békét és hogy ne érezzek semmit... és bár utóbbit sajnos nem kaphatom meg így nem tudok tovább menni és magam maradok a saját hülyeségeimmel és magam rántom vissza a gödör fenekére de nem baj majd egyszer mindennek vége lesz és egyszer minden jó lesz hisz tudjuk...
Vajon miért vagyunk depressziósok: mert fáj vagy mert tudjuk hogy azok vagyunk?
Vajon miért fáj az érzés? miért fáj valaki hiánya elvesztése ha mindenki megmondta előre és amúgy is tudtuk magunk is? Miért fáj az aminek nem kellene fájnia és miért érezzük azt amit nem kellene?
Sok kérdés sok miért és még több gondolat amit nem értek... ha nekem ért ennyit neki miért nem? Bennem van a hiba vagy benne? Igazság szerint még ha be is látnám hogy benne akkor is magamat okolnám mert ez így természetes... valamit valamikor elrontottam talán ott hogy anno megismertem talán hogy most adtam neki egy esélyt vagy ott hogy anno elbasztam és mást választottam helyette... sok lehetőség sok változó de a lényeg ugyanaz... én itt ő ott és ez nem változik...
Azt mondta mellettem marad és támogat és szeretne tudni rólam...a vicces hogy komolyan gondolja... de hogy mondhatnám el neki mindazt ami jelenleg bennem kavarog mindazt amit megint felkavart bennem... hogy megint ott vagyok mint 4 éve hogy nem tudom abbahagyni a sírást és most komolyan regéljem el neki hogy kb megint ott tartok hogy annyira fáj a torkom az elfojtott sírástól hogy nem tudok se enni se inni? Hogy megint minden reggel este sírva fogok kelni és sírva fogok feküdni? ugye hogy nem...nem is tudnék neki mit mondani és szerintem nem is fogok tudni és ilyenkor tudom mi következik újabb egy év vagy több amikor nem beszélünk és nem tudok róla semmit... majd megy minden elölről... értelmes az hogy ilyenkor az öngyilkosságnak sem látom értelmét?? Mondjuk jelenleg értelmet keresni bennem vagy az agyamban lehetetlen... aki most belelátna a fejembe lelkembe és a szívembe három különböző dolgot tapasztalna: szív tele fájdalommal keserűséggel és a komoly felismeréssel hogy megint baklövést követett el
lélek megtörve darabokban de a nagyobb darabok megpróbálják magukba olvasztani a kisebb kóválygó gazdátlan darabokat
agy a teljes káosz és üresség fellelhető benne tágabb és zavarosabb mint az univerzum és ha véletlenül fellelhető egy-egy értelmes gondolat vagy annak foszlánya akkor az hamar ki is alszik mint egy meteor amely belépve a föld légkörébe maga után csíkot húzva jelez hogy igen itt jártam majd nyomtalanul eltűnik és soha többé nem látjuk újra,
Komolyan a tanácstalanság elvezet mindenhez csak a kiúthoz nem :D
íme két szám:
Hollywood Undead - I Don't Wanna Die
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
[Charlie Scene]
Magamba nézek, és valaki mást próbálok keresni,
Valakit, aki meg akar halni, ha téged lát segítségért sírni.
Tudom, itt vér fog folyni, és ha te nem, akkor majd én megteszem,
A sírom üres marad, vagy elveszem, vagy te halsz meg.
Ahogy az ég mondta, van, aki jön, van, aki távozik,
Nem tudom, hol végzem, de nem akarom egyedül meghalni.
Továbbra is felteszem a kérdést, megmenthet egy vallomás?
Látod, vér folyik kezemen, de még mindig az égbe nyúlnak legalább,
Sikerült összeszednem a darabokat, mélyen temetem őket a föld alá,
És ha a szemembe nézel, én leszek az utolsó, amit látsz.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
[Johnny 3 Tears]
Szavak vérré válnak, és a vér csak tovább folyna,
Minden cseppett letörlök, mert eljött a pillanat,
Mikor valakinek meg kell halnia, és én magam vagyok az ellenfelem,
Mert nem akarom sírni látni a kedvesem, így tovább megyek.
Ember vagyok, vagy szörny? Legalább ez az anyatermészet,
Nézni, ahogy az emberiség haldoklik, ez az emberek betegsége.
Ölnöd kell, ha ölnöd kell, igen, ezt mondják mindannyian,
És nem állhatok szembe Isten akaratával, így imádkozhatsz,
Mert én angyal vagyok, egy démon, a pokol és a menny,
Az vagyok, ami te sosem lehettél, most már hiszel az ördögben.
Sikerült összeszednem a darabokat, mélyen temetem őket a föld alá,
És mikor föld fedi koporsód, akkor kívánok jó éjszakát.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Most, hogy látlak…
Látlak eltemetve,
Méterekkel a föld alatt.
[Johnny 3 Tears]
A sötétbe újabb élet távozik,
Nem hagyhattalak élni, mert nem akartam meghalni.
[Danny]
Most, hogy látlak…
Látlak eltemetve,
Méterekkel a föld alatt.
[Johnny 3 Tears]
Ez nincs rendben, hallasz engem sírni?
Nem hagyhattalak élni, mert nem akartam meghalni.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Első verzió ami persze nem túl előnyös de azért jobb mint a semmi :D bár igazából nem tudom nem érzem át teljesen a dal lényét? vagy mije van neki :D (igen sok a "boldog smiley" de már kínomban nem tudok mit tenni)
második verzió:
ebben meg már nem tudok hinni :D nem tudom azt mondani hogy most azonnal eldöntöm hogy nem várok rá többet és hogy elfelejtem és nem szeretem de azt már végképp nem fogom tudni megígérni hogy újabb esélyt kap.
Nekem is van tűréshatárom és asszem elértem az utolsó és az utolsó utolsó esély is elvérzett és bár szeretem és egy ideig nem tudom meddig szeretni is fogom de nem leszek még egyszer olyan hülye hogy bedőljek neki...
De azért hogy minden meglegyen egy helyen nesze nekem képek:
Nah és most hogy ezek is megvannak már nem tudom mit tehetnék... megígérek magamnak valamit hogy amíg nem zárom le nem kezdek senkivel se kapcsolatot mert azzal csak önmagam és a másikat is és ezt nem akartam és nem is akarom soha... most úgy érzem megint egy hosszú sírós időszak következik de mindennek oka van... Valaki azzal vigasztalt hogy újabb 5 év múlva hátha vagy ha rájön mit veszített akkor megkeres... csak én nem hiszem hogy már akarom... és bár most h ebbe így belegondoltam rájöttem hogy talán lennék olyan hülye de nem...
"Akit az isten neked teremtett, azt az ördög talicskán viszi utánad"
hát köszönöm szépen de az én talicskám valahol leragadt és el is tört meg defektes is és még sorolhatnám azokat a dolgokat amik hibáznak ebben a kis monológban...
" ülök magányomban nézem a falat várom szavad hogy újra itt vagy, de ugyan nem jön se hang se nesz így a remény homályba lesz"
hát kb most ink ezzel van tele a fejem meg ehhez hasonló monológokkal bár a rímet most sem találtam el de most valahogy nem is érdekel...
"ha valaki elég erős hogy összetörjön te legyél elég erős ahhoz hogy felállj!"
hát igen csak nem olyan könnyű mint a legtöbben hiszik... mindenki azt mondja hogy megértelek, értelek, átérzem de ki az aki igazán csak a közelébe érhetne annak amit tényleg érzek gondolok és mindannak amin keresztül megyek... minden érzés más minden ember más és soha nem érezheted át más fájdalmát mert mindenki mindent máshogy él meg mindenkinek mást jelent a "minden" és mindenki máshogy dolgozza fel a dolgokat.
Jelenlegi gondolkodásom ide vezetett(fentebbi kép) meg am nem tudom hogy akarok-e magam mellé társaságot vagy jó most a magány is nekem... nem tudom eldönteni mi lenne a jó vagy mi nem és azt sem mit akarok... nyugalmat békét és hogy ne érezzek semmit... és bár utóbbit sajnos nem kaphatom meg így nem tudok tovább menni és magam maradok a saját hülyeségeimmel és magam rántom vissza a gödör fenekére de nem baj majd egyszer mindennek vége lesz és egyszer minden jó lesz hisz tudjuk...
"Örökké nem eshet!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)