De ez miért baj?
Én és az élet de mondhatnám, hogy : én és a zene, én és a rajzolás.
Az élet egy maradandó dolog minden történés minden pillanat visszafordíthatatlan de nem javíthatatlan. Mint amikor a zenében rosszul fogsz le egy akkordot és borul az egész dal vagy a rajzban rosszul húzol egy vonalat és végül az egész rajz külleme megváltozik és talán később eredetibe vagy ezzel a változással kerül fel tetoválásként valaki bőrére és szívébe.
Az életen magán nem tudsz változtatni, megvan a folyamata a stílusa és mindezek olyan dolgok amelyekbe neked, nekem nincs beleszólásunk. A saját életedbe annál több... megválaszthatod a stílusát a mikéntjét és a miértjét.Magadon és a közvetlen környezeteden változtathatsz de a nagyvilágon nem.
Játszhatsz külön fajta jazz/pop/punk vagy rock zenét az alapja ugyanaz. Ugyanazon elvek alapján működik és működni fog. Vihetsz bele újítást és alkothatsz újat de az alap dolgokat nem változtathatod meg. A rajzolási stílusod is attól függ hogy hogy tanultál meg rajzolni hiába fejlődsz és változol az alapjegyek amelyek belevésődtek az agyadba ott maradnak apró jellegzetes vonásokként a papíron mutatva hogy honnan indultál és ezáltal hova jutottál.
Én és a zene...
A zene mondhatni életelemem minden érzésemre találok megfelelő zenét van ami megsirat van ami mosolyra fakaszt szinte minden percben jelen van az életemben akár élőben akár lejátszón vagy csak a gondolataimban. Nincs olyan óra hogy ne jutna eszembe egy egy kedvenc számom vagy csak egy egy dalszöveg egy érzés amit egy szám vált ki belőlem. A zene maga az ami átsegít szinte mindenen ha leülök és a kezembe fogom illetve fogtam régen de remélem nemsokára újra a gitárom és elkezdek játszani akár egy ismert vagy kevésbé ismert számot akár csak úgy játszok az akkordokkal felemelő érzés egyben kikapcsolja minden gondomat és a legegyszerűbb módja kifejezni az érzéseimet és olykor a világnézetemet is. Nem tudom leírni azt ami akkor zajlik bennem amikor ha csak önmagamnak vagy esetleg másnak adok elő valamit vagy csak demonstrálom az "így ne játssz hangszeren" kezdetű önálló szerzeményt amely olyankor jön elő amikor már annyira össze vagyok zavarodva hogy azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány. A zenei stílusomat nagyban befolyásolja a hangulatom egy egy emlék miatt képes vagyok órákig olyan számokat hallgatni amelyek amúgy távol állnak tőlem és mégis mikor hallgatom nem is lehetnének közelebb a szívemhez és ezáltal a lelkemhez.Én és az élet...
Néha igen kevésnek érzem magam az élethez. Néha úgy érzem nem találom a helyem ebben a játékban nem értem a szabályokat, nem értem a játékosokat és gyakran nem értem másoknak miért lehet azt amit nekem nem. Van amikor igazán társaság kedvelő lénynek számítok de van amikor akár egyetlen ember közelsége is megrémít ilyenkor csöndesen elgondolkodok az élet értelmén amelynek minden egyes alkalommal újabb és újabb alternatíváit találom meg és újabb célokat kitűzve a régieket szelektálva eltologatva és fontossági sorrendet állítva azt hiszem jó úton haladok afelé hogy egészen tűrhetően rendbe legyen a környezetem. A lelki világom helyreállításában sokat segítenek szeretett könyveim, és az azok által teremtett olykor félelmetes vagy izgalmas és egyes esetekben már olyan jól ismert világ amelybe minden olvasáskor bekerülök és ha már esetleg nem ismeretlen akkor mindig újabb dolgokat veszek észre vagy máshogy élek meg képzelek el egyes jeleneteket és mégis szeretett karaktereim képe mindig ugyanolyan és minden szóval élesebben rajzolódnak ki bennem. A zene a rajz a könyvek mind olyan dolgok amik kiszakítanak a valóságból és az életem szerves részét képezik és talán csak ezek mentenek meg a depressziótól és a magánytól.
Sokak szerint mostanában nem vagyok önmagam, elzárkóztam és magamba fordultam ezt mondják. Mintha meghalt volna bennem valami valaki aki csak akkor jön elő amikor a zene előhozza egy halvány emlékként.Sem tagadni sem megerősíteni nem tudom de azt érzem, hogy valami tényleg nem teljesen hétköznapi abban ahogy viselkedem, amit átélek, amit érzek, és ahogy a világhoz állok.
Kívülállóként nézem a barátaim a számomra oly ismerős embereket környezeteket és eseményeket.
Valahogy semmiben nem lelem kedvem mintha minden amit eddig tettem, mondtam és tapasztaltam volna egy régi könyv lapjain lennének. Mintha minden eddigi ismeretem elhomályosult volna és az idő múlásával talán végleg megszűnne és elfelejteném az egészet.
De én nem ezt szeretném. Szeretnék olyan lenni mint eddig. Szeretném szeretni azokat a dolgokat amiket eddig és szeretném örömömet lelni abban amik eddig felvidítottak és kellemes emlékeket okoztak nekem.
Örökké nem eshet...
Néha nagyon nehéz pozitívnak lenni van amikor az ember úgy érzi hogy elege van mindenből és semmi sem jó ilyenkor olyan érzésem van mintha örökké esne és soha véget nem érő viharként tornyosulnak felém a gondok. Amikor az épp aktuális időjárás az ami kifejezi minden gondolatomat és minden érzelmem, amikor nem csinálnék semmit csak sírnék sikítanék hogy mennyire fáj az élet és mennyire fájnak azok a dolgok amiket mások tesznek velem. DE STOP!
Ebből itt elég. Bár egyedül érzem magam és nem mindig tudom értékelni mások segítségét és társaságát tudom, hogy sokan vannak velem akik csak annyit szeretnének látni hogy ha nincs is minden rendben de mosolygok és próbálok vidám lenni vagy csak örülök azoknak az apró jó dolgoknak amit az élet hozz és stabilan haladok a céljaim felé és mihamarabb kikecmergek a gödörből és újra a stabil úton haladhatok velük.Nem mondom, hogy könnyű lesz, nem mondom, hogy hamar fog menni, de szeretnék az lenni aki akarok lenni és szeretnék az lenni akinek a barátaim látni akarnak és szeretnék az lenni akinek lennem kell.
Minden rosszban van valami jó, megtudtam kik azok akik mellettem vannak, akik tényleg szeretnek és nem kétszínű féreg módjára vannak mellettem, megtudtam kik akarják azt hogy rendbe jöjjek és kik azok akik a bukásaimon nevetve és a hátam mögött kibeszélve vannak velem. Megtanultam értékelni azt akik velem vannak akkor is ha ennek kimutatása sokszor még igen nagy gondot okoz, és megtanultam elengedni azokat akik semmi jóval nem szolgálnak az életemben.
Végezetül egy kép ami jellemzi az utóbbi egy hetemet :D DVD hibák tömkelege :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése