Együtt nézhetjük meg a milliószínű világot...

Milyen aranyos mondat és egyben elkeserítő és mély...
Nem hiszem hogy túl sokan egyetértenének velem ebben mert mindenki azt lát amit akar... ez csak egy mondat vagy több?
Mint sok más dolog, egy mondat is lehet egyszerű és mégis bonyolult, talán csak azért mert többet látok bele mint mások vagy többet érzek bele mint mások. :)
Igazából mindegy is melyik az igaz mert már megszoktam.
Sose voltam az a csordaszellem típusú ember és leginkább csak magammal és a saját környezetemmel éreztem jól magam... talán ezt az iskolai külső-belső körhöz tudnám hasonlítani...
A belső kör én és a barátaim az általam választott "igazi" családom tartozik, azok akiket én választok az idetartozás nem jog és nem is születés alapján dől el hanem az én választásom az én szívem érzéseim gondolataim és lelkem alapján. Nem szükséges beleegyezés,akarat vagy akár hajlandóság ha én eldöntöttem így is lesz... sajnos mint mindenki ragaszkodik a belső körhöz így nehezen engedek el olyan személyeket akik bekerültek még akkor is ha igazából tudom hogy nem is érdemlik meg hogy ott legyenek.
A külső körhöz tartozik számomra a világ minden egyes embere... Nem igazán izgat az hogy mi van a nagyvilágban mit csinálnak mások milyen sikereket érnek el vagy épp nem érnek el az ő dolguk az ő világuk és az ő külső-belső kör viszonyuk az élettel...
Vannak persze olyanok akik sem ide sem oda nem sorolhatóak... Ők többek mint holmi ismerősök érdekelnem és néha néha még aggódok is miattuk vagy felkelti a figyelmemet egyes életben elért dolguk de annyit nem érnek hogy hosszasabb figyelmet szenteljek nekik... Ehhez a körhöz tartoznak azok az emberek akik be akarnak kerülni a belső körbe de valamilyen oknál fogva nem fog nekik menni...
A belső kört is 5 részre tudnám osztani amit csak az ért meg aki igazán ismer és szeret :)
Vámpírok, farkasok,démonok, angyalok, és a szív...
Jogos kérdés lenne hogy hol vannak az emberek... de ők a külső kör... nincsenek jelen csak mint fajilag elkülönített lények vannak jelen az életemben és nem izgat hogy élnek-e vagy halnak...
Angyalok azok akik még ha nem is tudnak róla támogatnak és javítgatják ügyes bajos kis életem és erőt vernek belém akkor is ha nem akarom, akik egyetlen mondatukkal gesztusukkal vagy csak azzal hogy vannak jobbá,boldogabbá, nyugodtabbá teszik az életem ők az én tudatom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak érezni.
Démonok azok akik bár nem lelkileg de fizikailag teszik jobbá a dolgokat megnyugtatnak egy öleléssel,kézfogással egyetlen mozdulattal ha unatkozom feldobnak és valami őrültséggel de elérik hogy minden ami szürke és unalmas esetleg bántó volt az egyszeribe színes nyugtató és izgalmas legyen ők az én boldogságom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak nevetni.
Farkasok akik hűségükkel kitartásukkal,jellemükkel támogatnak és felsegítenek amikor elbukok akik velem vannak és erősek akkor is mikor nekem nem megy akik kitartanak a céljaim mellett mikor fel akarom adni és kitartanak helyettem is és meglátják a szépet a jót bennem amikor nekem nem megy ők az én lelkem utolsó elemei ahhoz hogy létezzek.
Vámpírok akik bölcsességükkel és tanácsaikkal még akkor is ha nem mindig egyezik az én véleményemmel segítenek és támogatják az utam vagy helyreraknak megvernek majd a porból felépítenek és újra irányba helyeznek hogy tovább haladhassak, akik mindig velem vannak bármit is csinálok és akik akkor is ott vannak ha mindenki utál ők az én családom alap elemei ahhoz hogy tudjak élni.
A szív ebbe jómagam és minden csoportból egy "alak" tartozik akikre mindig számíthatok lelkileg fizikailag és mindenhogy ahogy csak kívánom ők én vagyok és én ők "vagyok". Egyek vagyunk és mégis mások egymás nélkül nem vagyunk egészek de hiányosak sem. Nem képezünk nagy hiányt egymás életében csak épp akkora pici űrt ami ott marad örökre ha netán elválnánk egymástól épp akkora pici űrt amely örökre emlékeztetne arra hogy mi a fontos az életben így tehát ők a lényem utolsó és egyben egyetlen elemei ahhoz hogy én én legyek.
Ők mind a belső köröm tagjai ők mind kellenek ahhoz hogy örüljek, mosolyogjak,nevessek,sírjak,szomorú vagy dühös legyek duzzogjak majd megbocsájtsak egyszóval kellenek ahhoz hogy folytassam az utam ebben az életnek nevezett hatalmas káoszban kellenek ahhoz hogy minden nap felkeljek és legyek valaki ahhoz hogy önmagam tudjak lenni...
Igazából szerintem nem sokan fogták/fogják majd fel az egészet és azt hogy mire is akarok kilyukadni de tudom hogy a legtöbben sejtik majd az értelmét és páran talán fel is fogják de átérezni csak azok fogják akik a szív-be tartoznak...

"a közeli barátok álmai nagyon mélyen összekapcsolódnak így az álmokkal olyan dolgokat is el tudunk mondani amit szavakkal nem lehet"

Érzések, gondolatok, vágyak mind olyanok amelyet inkább álmokkal üzennénk meg mint személyesen, de az álmok veszélyesek felemelhetnek, vagy a mélybe taszíthatnak.Örömmel tölthetnek el vagy sírásra késztethetnek. Vigasztalhatnak vagy fájdalmat okozhatnak. Megnyugtathatnak vagy a végső kételybe is küldhetnek. Az álmok úgy mint az érzések és mint mindenki lelke összetettek és bonyolultak nem tudni mikor mit akarnak a világ sokkal egyszerűbb lenne ha lenne egy kis szótár mindenkihez egy kis útmutató a megfejtésekkel és mindennel ami ahhoz kell hogy valaki a tiéd legyen vagy hogy a barátod legyen vagy megértsd minden gondolatát...
Tényleg jó lenne?
Szerintem nem....
Szerintem ha minden a kezünkbe lenne minden elvesztené a varázsát semmit nem kellene tenni hiányozna az hogy meg akarom ismerni meg akarom fejteni és meg akarom szerezni majd később megtartani vagy épp elveszíteni adott embert hiányozna az hogy meg akarjam érteni egyes mozdulatait és a gondolkodás módját, hiányozna az hogy tegyek valamit azért hogy közelebb kerülhessek hozzá...
Így a tökéletes élet illúziójába belegondolva a tökéletes és egyszerű élet már nem is olyan tökéletes nem is olyan csábító... hiányozna az az érzés hogy élek...
Lehet hogy néha minden összejön és minden kétségbe ejtő de akkor is az élet egy folyamat élünk tapasztalunk megismerünk a lényeg hogy az élet megy tovább és mi sem állhatunk meg egy helyben nem zárkózhatunk el a dolgok elől...
Mindig történik valami új, néha rossz néha jó de meg kell tanulni átvészelni a rosszat és élvezni a jót meg kell tanulni örülni annak amink van és nem csak egy vágyunkra koncentrálni miközben élni is elfelejtünk. Meg kell tanulni nem rögeszmésen ragaszkodni dolgokhoz emberekhez érzésekhez hisz minden változik minden elmúlik vagy elhalványul de egyszer lent egyszer fent, egyszer szeret egyszer utál, egyszer velem van egyszer ellenem, meg kell tanulni tovább menni még ha fáj is.
Legbelül megtartani a legféltettebb legfontosabb álmaidat vágyaidat és várni az alkalmat amikor teljesítheted de mindeközben amíg vársz ne felejts el élni!!!!

Ennyi voltam mára :) puszi nektek <3 O=(^o^)=O

Életem apró szikrái mind kihunynak

Talán a videó nem pont ide illő de akkor is helyet kap itt...
A napokban elgondolkodtam azon mennyire megváltoztam és észre se vettem mennyire elfelejtettem azon dogokat szokásokat amik régen sokat jelentettek nekem és mennyire más minden. A legtöbb dolgot azért hagytam el mert nem volt időm vagy lehetőségem arra hogy csináljam vagy épp arra hogy élvezhessem is azt amit csinálok...
Tegnap boltba menet közbe jutott eszembe hogy milyen jó idő van és régen mennyire szerettem ilyen időben sétálni vagy kiülni egy parkba zenét hallgatni rajzolni vagy olvasni egy könyvet, vagy kiülni az erkélyre teraszra és azon ábrándozni hogy mit szeretnék később vagy meg tervezni egy egy kirándulást vagy sétát hétvégére.
Mostanában mindent hanyagoltam mind a rajzot mind a sétát a parkokat erdőket és mindazt amit régen nagyon szerettem. Hiányzik hogy a barátnőmmel kiüljek az erkélyre és kibeszéljem a hetet hogy mi volt és mi lesz vagy hogy épp a környezetem mennyire tahó és mennyire megerőltető minden.
Mostanában nem igen támaszkodtam azokra akik segíteni szerettek volna leginkább mentem a fejem után aminek sajnos meglett az eredménye.
Túl vagyok egy műtéten és egy kisebb lelki traumán is de azt hittem most már minden rendben lesz és miután kialakítottam magamban a célokat és el is kezdtem a megvalósításukat ismét elkövettem azt a hibát hogy túl gyorsan akartam túl sokat ami megint csak károkat okozott...
Saját hibámból vagy az orvosok hibájából kiindulva ott tartok hogy mozogni nem igen tudok és átlag fél óránként meghalok de legyek pozitív holnapig csak kibírom jobb esetben és a doki délután ha megvizsgál elmondja a további teendőket remélem megúszom néhány gyógyszerrel, mert sem az ügyeletet nem szeretném kihívni amit a mai nap folyamán majdnem megtettem párszor és igazából a kórházba se szeretnék visszafeküdni. Lázam eddigi tapasztalataim alapján a napokban nem volt de a mai éjszakában nem vagyok egészen biztos. Leizzadva keltem fel és a görcsök is akkor kezdődtek.
Barátok terén azok állnak mellettem akikre nem igazán számítottam de azért jól esik hogy most kellemeset csalódhattam valakiben :)

Lélekenergia növelőnek tökéletes ez a szám és az ehhez hasonló retro számok amiket mostanában szívesen hallgatok jóérzéssel és kellemes emlékekkel töltenek el egyes számok és persze egyes számok felhozzák bennem azokat a dolgokat amik miatt anno sírtam és most így a jelenlegi helyzetet látva néha magamnak viszont néha másoknak adok igazat abban hogy idővel majd nevetek a dolgokon. Igen vannak dolgok amik anno sírásra késztettek ma már csak egy fanyarú mosolyt csalnak ki belőlem viszont olyanok is akadnak amik még mai napig könnyeket csalnak a szemembe.
Ha minden rendben lesz és nem kell befeküdnöm a kórházba ígérem magamnak és mindenkinek hogy kevesebbet erőltetem magam és pihenni fogok :D
Holnap majd elválik :) Szomorúan tapasztaltam hogy ma sem rajzoltam semmit de enni sem ettem annyit mint az előző napokban. Holnap megpróbálok eljutni a háziorvoshoz és a nőgyógyászatra de lehet hogy csak nőgyógyászat lesz pénteken szemészet és háziorvos majd csak kedden. De szépen lassan haladok :)
Fő a pozitivitás és nem adhatom fel akkor is elérem a céljaimat és akkor is megpróbálok boldog lenni. ;)