Búcsú az élettől a jókedvtől minden boldog perctől melyet az életembe hoztál.
Búcsú a nevetéstől az örömtől és a szeretettől amit irántad éreztem.
Búcsú a biztonságtól a barátságtól amelyet nyújtottál.
Búcsú mindentől ami te voltál...
Búcsú tőled.... :'(
Elmentél, elhagytál engem... nem... elvettek tőlem és ezzel elvettek mindent ami az életemben volt. Minden összedőlt és nem tudok kimászni a romok alól... de talán... nem is akarok....
Nem akarok olyan világban élni ahol te nem vagy ahol nem tudom hogy ott vagy mögöttem ha valamit elrontok, ha nem tudom hogy nyújtod a kezed hogy felsegíts és nem látom többet a mosolyod, nem érzem az illatod és nem vagy a közelemben.
Nem tudom hogy miért pont most de igazságtalannak tartom az életet hogy pont neked nem folytatódik.
Elmentél és számunkra megállt az idő nem láttam ilyennek még a családodat... a családomat.
Mintha nem lenne tovább és talán nem is lesz... talán nincs is...
A tudat hogy már a gépen visznek haza egy olyan útra amelyre nem kísérhetlek el és amelyről nem jössz vissza fáj és lyukat éget belém...
tegnap az ablakban ültem hajnalban a lábamat lógattam a 3.ról és valami megmagyarázhatatlan hiányt fájdalmat éreztem.
Most már tudom hogy ez állandó lesz lesz és nem tudok ellene tenni. Legszívesebben mennék utánad de nem tehetem tudom hogy nem akarnád és tudom, hogy szomorú lennél miatta.
Tudom hogy továbbra is vigyázol rám fentről és nézed majd ahogy ügyetlenkedem.
Hiányozni fogsz nagyon és mindig te leszel az életemben az első... <3
ui: Egy ideig nem lesz blog sajnálom
I Love You Forever and Ever!
