2014. november 24., hétfő

no comment, katyvasz,egyveleg...

annyi mindent kellene írnom annyi minden van a fejemben legalább 20 féle kezdési lehetőség és befejezés de valahogy nem tudom elkezdeni... csak most nem megy...
kezdjük ott hogy Tibi halála még mindig nem múlt el bennem egy olyan lyukat ütött amit talán nem tudok feldolgozni és erre meg jön sok sok szar dolog is... többek között hogy hiányoznak emberek bármennyire nem szeretném de hiányoznak... Tibi Laci Zsolti... és igazából a felfogás hogy nem kapom őket vissza még nagyobb lyukat üt mint amilyen eddig van... nem tudok mit tenni szeretnék segíteni apumnak is mamámnak is de nem megy egyszerűen nem megy... lebénultam lebénít a félelem hogy elvesztek valaki olyat aki nagyon fontos nekem... nem tudom hogy fogom kibírni ha már nem lesz többet érzem már tudom előre hogy nekem nem fog menni össze fogok omlani és nem fogok tudni mit tenni mert már érzem hogy zuhanok pedig nincs még olyan távolságban a vég hogy meg lehessen ijedni... sőt most jönnének azok a részek hogy biztos van megoldás biztos lesz jobb nem kell feladni és nem lesz semmi baj... komolyan már nem hiszek benne hogy lesz jobb is csak várom a legrosszabbat és kezdem feladni... ez mindenre rámegy az egészségemre a hangulatomra a kapcsolatomra mindenre... nem tudok ellene tenni igazából nem érzem idevallónak magam...

-Pár órával később-

Ez már mindig így lesz??? Eszembe jut egy dalról valamiről és sírok mint egy óvodás? Nem tudok túl lépni rajta sem azon a gondolaton hogy miattam lehet ez a végkifejlet és miattam történt ami történt persze tudom hogy nem és azt is tudom hogy ki-kik miatt de akkor is okolom magamat is mert tehettem volna ellene de mint kiderült hátrahagyta a régi a fogadott és hátrahagyott egy teljesen új családot... vajon akkor is így tett volna ha tudta volna hogy lesz egy gyereke? nem tudom de azt igen hogy ez egy nehéz időszak lesz mindenki számára