Vajon miért vagyunk depressziósok: mert fáj vagy mert tudjuk hogy azok vagyunk?
Vajon miért fáj az érzés? miért fáj valaki hiánya elvesztése ha mindenki megmondta előre és amúgy is tudtuk magunk is? Miért fáj az aminek nem kellene fájnia és miért érezzük azt amit nem kellene?
Sok kérdés sok miért és még több gondolat amit nem értek... ha nekem ért ennyit neki miért nem? Bennem van a hiba vagy benne? Igazság szerint még ha be is látnám hogy benne akkor is magamat okolnám mert ez így természetes... valamit valamikor elrontottam talán ott hogy anno megismertem talán hogy most adtam neki egy esélyt vagy ott hogy anno elbasztam és mást választottam helyette... sok lehetőség sok változó de a lényeg ugyanaz... én itt ő ott és ez nem változik...
Azt mondta mellettem marad és támogat és szeretne tudni rólam...a vicces hogy komolyan gondolja... de hogy mondhatnám el neki mindazt ami jelenleg bennem kavarog mindazt amit megint felkavart bennem... hogy megint ott vagyok mint 4 éve hogy nem tudom abbahagyni a sírást és most komolyan regéljem el neki hogy kb megint ott tartok hogy annyira fáj a torkom az elfojtott sírástól hogy nem tudok se enni se inni? Hogy megint minden reggel este sírva fogok kelni és sírva fogok feküdni? ugye hogy nem...nem is tudnék neki mit mondani és szerintem nem is fogok tudni és ilyenkor tudom mi következik újabb egy év vagy több amikor nem beszélünk és nem tudok róla semmit... majd megy minden elölről... értelmes az hogy ilyenkor az öngyilkosságnak sem látom értelmét?? Mondjuk jelenleg értelmet keresni bennem vagy az agyamban lehetetlen... aki most belelátna a fejembe lelkembe és a szívembe három különböző dolgot tapasztalna: szív tele fájdalommal keserűséggel és a komoly felismeréssel hogy megint baklövést követett el
lélek megtörve darabokban de a nagyobb darabok megpróbálják magukba olvasztani a kisebb kóválygó gazdátlan darabokat
agy a teljes káosz és üresség fellelhető benne tágabb és zavarosabb mint az univerzum és ha véletlenül fellelhető egy-egy értelmes gondolat vagy annak foszlánya akkor az hamar ki is alszik mint egy meteor amely belépve a föld légkörébe maga után csíkot húzva jelez hogy igen itt jártam majd nyomtalanul eltűnik és soha többé nem látjuk újra,
Komolyan a tanácstalanság elvezet mindenhez csak a kiúthoz nem :D
íme két szám:
Hollywood Undead - I Don't Wanna Die
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
[Charlie Scene]
Magamba nézek, és valaki mást próbálok keresni,
Valakit, aki meg akar halni, ha téged lát segítségért sírni.
Tudom, itt vér fog folyni, és ha te nem, akkor majd én megteszem,
A sírom üres marad, vagy elveszem, vagy te halsz meg.
Ahogy az ég mondta, van, aki jön, van, aki távozik,
Nem tudom, hol végzem, de nem akarom egyedül meghalni.
Továbbra is felteszem a kérdést, megmenthet egy vallomás?
Látod, vér folyik kezemen, de még mindig az égbe nyúlnak legalább,
Sikerült összeszednem a darabokat, mélyen temetem őket a föld alá,
És ha a szemembe nézel, én leszek az utolsó, amit látsz.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
[Johnny 3 Tears]
Szavak vérré válnak, és a vér csak tovább folyna,
Minden cseppett letörlök, mert eljött a pillanat,
Mikor valakinek meg kell halnia, és én magam vagyok az ellenfelem,
Mert nem akarom sírni látni a kedvesem, így tovább megyek.
Ember vagyok, vagy szörny? Legalább ez az anyatermészet,
Nézni, ahogy az emberiség haldoklik, ez az emberek betegsége.
Ölnöd kell, ha ölnöd kell, igen, ezt mondják mindannyian,
És nem állhatok szembe Isten akaratával, így imádkozhatsz,
Mert én angyal vagyok, egy démon, a pokol és a menny,
Az vagyok, ami te sosem lehettél, most már hiszel az ördögben.
Sikerült összeszednem a darabokat, mélyen temetem őket a föld alá,
És mikor föld fedi koporsód, akkor kívánok jó éjszakát.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Most, hogy látlak…
Látlak eltemetve,
Méterekkel a föld alatt.
[Johnny 3 Tears]
A sötétbe újabb élet távozik,
Nem hagyhattalak élni, mert nem akartam meghalni.
[Danny]
Most, hogy látlak…
Látlak eltemetve,
Méterekkel a föld alatt.
[Johnny 3 Tears]
Ez nincs rendben, hallasz engem sírni?
Nem hagyhattalak élni, mert nem akartam meghalni.
[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Első verzió ami persze nem túl előnyös de azért jobb mint a semmi :D bár igazából nem tudom nem érzem át teljesen a dal lényét? vagy mije van neki :D (igen sok a "boldog smiley" de már kínomban nem tudok mit tenni)
második verzió:
ebben meg már nem tudok hinni :D nem tudom azt mondani hogy most azonnal eldöntöm hogy nem várok rá többet és hogy elfelejtem és nem szeretem de azt már végképp nem fogom tudni megígérni hogy újabb esélyt kap.
Nekem is van tűréshatárom és asszem elértem az utolsó és az utolsó utolsó esély is elvérzett és bár szeretem és egy ideig nem tudom meddig szeretni is fogom de nem leszek még egyszer olyan hülye hogy bedőljek neki...
De azért hogy minden meglegyen egy helyen nesze nekem képek:
Nah és most hogy ezek is megvannak már nem tudom mit tehetnék... megígérek magamnak valamit hogy amíg nem zárom le nem kezdek senkivel se kapcsolatot mert azzal csak önmagam és a másikat is és ezt nem akartam és nem is akarom soha... most úgy érzem megint egy hosszú sírós időszak következik de mindennek oka van... Valaki azzal vigasztalt hogy újabb 5 év múlva hátha vagy ha rájön mit veszített akkor megkeres... csak én nem hiszem hogy már akarom... és bár most h ebbe így belegondoltam rájöttem hogy talán lennék olyan hülye de nem...
"Akit az isten neked teremtett, azt az ördög talicskán viszi utánad"
hát köszönöm szépen de az én talicskám valahol leragadt és el is tört meg defektes is és még sorolhatnám azokat a dolgokat amik hibáznak ebben a kis monológban...
" ülök magányomban nézem a falat várom szavad hogy újra itt vagy, de ugyan nem jön se hang se nesz így a remény homályba lesz"
hát kb most ink ezzel van tele a fejem meg ehhez hasonló monológokkal bár a rímet most sem találtam el de most valahogy nem is érdekel...
"ha valaki elég erős hogy összetörjön te legyél elég erős ahhoz hogy felállj!"
hát igen csak nem olyan könnyű mint a legtöbben hiszik... mindenki azt mondja hogy megértelek, értelek, átérzem de ki az aki igazán csak a közelébe érhetne annak amit tényleg érzek gondolok és mindannak amin keresztül megyek... minden érzés más minden ember más és soha nem érezheted át más fájdalmát mert mindenki mindent máshogy él meg mindenkinek mást jelent a "minden" és mindenki máshogy dolgozza fel a dolgokat.
Jelenlegi gondolkodásom ide vezetett(fentebbi kép) meg am nem tudom hogy akarok-e magam mellé társaságot vagy jó most a magány is nekem... nem tudom eldönteni mi lenne a jó vagy mi nem és azt sem mit akarok... nyugalmat békét és hogy ne érezzek semmit... és bár utóbbit sajnos nem kaphatom meg így nem tudok tovább menni és magam maradok a saját hülyeségeimmel és magam rántom vissza a gödör fenekére de nem baj majd egyszer mindennek vége lesz és egyszer minden jó lesz hisz tudjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése