Ezen is túl vagyok

Hát erre a hétre sok mindent lehet mondani csak azt nem hogy unalmas... Csütörtökön befeküdtem a kórházba de azzal sem ment minden zökkenőmentesen közel 3 órát vártam egy ágyra és ide-oda küldözgetés után mikor már végre ágyhoz jutottam rájöttem hogy én nagyon elszoktam attól ha valaki horkol mellettem.... de végül mindent összevetve kellemesen csalódtam mind az orvosokban és a nővérekben :) és bár nem szeretném megismételni ezt a hercehurcát többet ha mégis meg kellene akkor nyugodtan mennék vissza ugyanide...köszönöm mindenkinek aki bent volt és aki támogatott jól esett :) ma csak ennyi telik tőlem :D fel a fejjel és előre gooooo XD

Van az úgy...

Kezdjük ott hogy A KURVA ANYÁDAT!!!!!
Nah most hogy egy kicsit jobb lett talán tudok írni valami értelmeset is. Egyre valószínűbb hogy ebből Németország lesz... bevettem egy kurva erős altatót mondván hátha végig alszom sz éjszakát és láss csodát naná hogy nem... Ráadásul olyanokkal és olyanokról álmodtam amit szeretnék elfelejteni és szeretnék kizárni az életemből... nem igaz hogy 3 napot nem tudok úgy eltölteni hogy ne írjon rám vagy ne kerüljön szóba az a két ember... és bár nem az ő hibájuk de megkeserítik az amúgy is keserű életemet. Felkelve egyedül tapasztaltam hogy esik a hó...ilyenkor mindig eszembe jut egy percre néha kettőre is hogy a francba csak lány vagyok... ilyenkor jó lenne kézen fogva sétálni a szerelmemmel mikor már égnek a lámpák és esik a hó... nah a helyzet h a lámpák sem égnek és nem is vagyok szerelmes... de hiányzik az érzés hogy ha kinézek az ablakon ugyanazt a különlegességet lássam amit eddig... de nem... kinézek és csak annyit látok hogy holnap korán kelek és hamarabb kell indulnom hogy odaérjek időben a kórházba... amúgy ahogy ezen gondolkodok és belemerülök az icipici önsajnálatba ami azért jó hogy ennyi szar ellenére is tudom magam szerencsésnek is mondani mert legalább senki nem hazudik nekem senki nem bánt meg és többnyire én sem hazudok és bántok meg embereket... többnyire... nah ahogy ezen gondolkodtam és miközben Palibácsi lebaszott hogy a macskának nem elég a száraz kaja... mert ő jobban tudja... nyah mind1 eközben a telefonom szüntelenül jelezte hogy ő épp napi rezgő mozgását sokadjára is megmutatja és miközben azt hittem hogy csak a facebook értesítések miatt végzi mindezt hangosabbra vettem a zenét.... mivel a telefonom szüntelenül morgott a háttérben ráírtam kedves uramra hogy hagyjon már engem békén persze nem a legszebb legnyugodtabb hangnemben amely tükröződött írásmódomból is de erre egy igen megnyugtatónak szánt levélben közölte hogy az igaz hogy fel akart hívni de nem tudott mert foglalt a telefonom... mondom mi a fasz és nagy nehezen felkelve a székből elmásztam az ágyig és szitkozódva tudatosult bennem hogy rejtett szám... nah mondom ezt várhatod és leraktam de amint a kezemből is le akartam rakni kedvenc társam újra rezegni és dalolni kezdett jelezve hogy a rejtett szám tulajdonosa nem adta fel azon szándékát hogy ő beszélni akar velem... ezt még két három kör lefutásával később nagy sóhajjal tudomásul is vettem és felvettem a telefont...a telefon túlvégén egy kedvesnek nem mondható hang közölte velem hogy basszam meg anyám minek nekem telefon ami amúgy is mindig a seggemben van akkor meg miért nem veszem fel... majd egyéb kedves mondatok után jelezte hogy igencsak örülne neki ha beengedném... és nagy meglepetésemben elkövettem azt a hibát hogy beengedtem és a lépcsőn felérve egy fél literes flakon kemény csattanását éreztem a fejem tetején köszönés gyanánt majd meglepetésemre kaptam egy puszit is majd egy kisebb vidítónak szánt beszélgetés után elviharzott önkéntes megmentőm közölve hogy ne legyek hülye a hó nem romantikus hanem bosszantó és ne aggódjak mert ha jön a szőke herceg azon a lovon majd ő gondoskodik róla hogy ott haljon meg abban a pillanatban ahogy kitalálja hogy szóba akar velem állni. Hát a kedvem valamennyivel jobb lett és így egy kicsit könnyebb lesz elviselni az egész napos szarságokat :) szeretem a random dolgokat és köszönöm mindenkinek akik velem vannak <3

shálálá

Nah kezdjük ott öregek... oké én elhiszem hogy át kell adni a helyet meg ilyenek amit legtöbbször szívesen meg is teszek de azért a pofátlanságnak is van határa... felszáll egy öreg  nyanya a buszra elől ültem az ablak melletti kettes ülés belső felén gondoltam majd leül mellém mivel senki nem akart leülni oda az ajtóban egy ártatlan kislány álldogált így egyszerűnek tűnt az egész ám mégsem... A valóság: felszállás közbe megpillantja az üres helyet és szegény kislányt olyan erővel hajítja arrébb hogy majdnem beesik a vezető fülkébe majd bevágódik mellém engem is arrébb lökve ami lássuk be igen nehéz mivel nem vagyok egy nagy darab ember majd miután mindenki igen érdekesen néz rá flegmán megjegyzi hogy igazán indulhatna már a busz mert lekési a sorozatát...
Másodszor kezdjük ott hogy lelkileg elég stabilan megvagyok és már az sem basz fel annyira hogy Lacival álmodok minden második nap.... Az orvos azt mondta hogy kerüljem azokat akik idegesítenek... de mi van ha valaki azzal is idegesít hogy ha rám ír annyit hogy szia??? hát igen érdekes és nehéz kérdés megpróbálok egy ideig minél kevesebbet beszélgetni és találkozni az emberekkel... mindazonáltal holnap szerintem kiíratok magamnak altatót mert lassan két hete semmit nem tudok aludni... és kezd nagyon elegem lenni belőle....
Egyik ismerősöm megkért hogy töltsek le a lányának gyerek dalokat... az én idegbajom odáig terjed hogy skypen én fater jóuram és a lányom is hupikék törpikét hallgat plusz énekel asszem ez az időszak senkinek nem úgy alakul ahogy kellene....

no comment....

The Game Started...

Nem tudom hogy összegezzem pontosan úgy a dolgokat hogy mindenki számára egyszerű, világos és könnyen megérthető legyen mert sajnos ezek a tulajdonságok engem is elkerülnek a dolgok megértését illetően...
Kezdhetnénk talán ott amikor... de mégsem... vagy talán... áhh így sem jó... akkor talán így...

Lezárult egy korszak...

Számomra egy nagyon fontos korszak zárult le... és bár nem éppen happy end-el és nem is a legzökkenőmentesebben de nem is a legrosszabb kimenetellel zárult aminek igencsak örülök :) Lacival végleg vége és bár igen fájdalmasan és hosszasan jutottunk el ehhez a fejezethez de végre ez a regény is lezárult és hiába mondom azt hogy nem tudni mit hoz a jövő egy biztos az én érzéseim irányába már csak barátiak lehetnek és abból sem a legerősebbek. Nem mondhatom hogy a lezárás zökkenőmentes volt és azt sem hogy könnyű volt de végre ez a nap is elérkezett... de remélem boldog lesz majd nélkülem... ennek ellenére nagyon sok párhuzamot tudok felfedezni benne és Mátéban... most hogy lett egy gyereke hirtelen a legkisebb vitát is tiltással zárta le nehogy felelősségre lehessen vonni nah nem mintha megtenném de nekem ez sok... eddig tiszteltem benne azt ha már nem is jártunk vagy nem is akartunk nyíltan a szemembe mondta a dolgokat és számíthattam az őszinteségére... de hát változnak az idők az emberek és minden mert ugye semmi sem állandó...

Szomorú jelen...

Szomorúan tapasztalom hogy rakott karfiol és az energiaital ízvilága nemigen illik össze így ezt a párost a jövőben igencsak hanyagolni fogom...
Nem sok támaszom maradt mostanra igazából csak Tomi Sanyi meg Kari és Ádám bár ha jobban belegondolunk akkor csak Tomi meg Kari... Ádám nagyon könnyen felbassza az agyam a hülyeségeivel de mindent megtesz hogy könnyebb legyen nekem és bár néha túl nyíltan mondja el a véleményét egyes emberekről ami nekem nem igazán esik jól sokat fejlődik mostanában így egyre elviselhetőbb az itthoni légkör... Sanyi meg hát nem igazán nagy segítség mert havonta ha egyszer beszélek vele akkor ha éppen Tominál van de akkor legalább értelmes és építő jellegű dolgokat tud mondani :) szóval ha azt nézzük nem is olyan katasztrofális a helyzetem mint eddig hittem.... és bár az egyik legjobb barátom februárban megy ki Amerikába és többet nem látom de szeretnék neki sok boldogságot és sok sikert kívánni a továbbiakban.

Bence...

Igazából mondhatnék negatívat pozitívat egyaránt. Pozitív hogy próbálkozik és szeretne segíteni de amint szóba hozza az érzéseit amelyeket persze mindig megtesz hiába kértem hogy ne vagy hogy hagyjuk de hát miért is ne hadd kergessük őrületbe a csajt alapon csak azért is megtesz ilyenkor komolyan már sírva gondolkodok azon hogy öngyilkos leszek...komolyan néha olyan jó vele elbeszélgetni és szívesen is teszem de komolyan néha és sajnos többször a világ végére menekülnék előle... nem tudja hol a határ és nem tudja mikor álljon le... én komolyan nem tudom mit csináljak az sem megoldás ha tiltom mert hiányozna nekem... hiányzik most is az akibe beleszerettem mert az aki most lett belőle egyre inkább esik távolra attól akit megismertem és egyre inkább öli ki belőlem azt a szerelmet ami megmaradt bennem és amit szerettem volna megőrizni és később újra éleszteni... néha úgy érzem hogy nem fog menni és talán hülye vagyok hogy még hiszek benne de nem baj majd csak lesz valami bár mostanában a türelmem igencsak véges...

Jövő???

Igen igen valami ilyesmi szekciónak is kellene lenni de nem nagyon tudok előre tekinteni... terveim vannak ugyan de nem tudom hogy és miként fogok eljutni a végéig de szépen lassan...
Először is meg kellene lennie a műtéteknek és meg kellene csináltatni a fogaimat és egy szemüveg sem ártana mert egyre jobban fáj a fejem és a szemem is....
Szeretnék elvégezni egy pultos egy szakács és később a pc-s és tetováló okj-t amihez viszont igencsak sok idő és pénz kell de remélem menni fog...
Végül ha minden meglesz és az adósságaimat is sikerül rendeznem a leendő párommal szeretnék kimenni külföldre mert sajnos ami az országban folyik az nem jellemezhető pozitívan és később szeretnék gyereket nevelni de nem úgy hogy azon kelljen gondolkodnom hogy mit eszünk másnap vagy miből veszem meg neki ezt meg azt... legalábbis jelenleg ez az álláspontom és szépen lassan majdcsak eljutok a végére is.

Most azt hiszem elkezdek új számokat rakni a telefonomra olyan számokat amik megnyugtatnak és nosztalgikusak számomra...

Neko el baibai 

The Game Over.....

Nem hittem volna...

Nem hittem volna hogy mostanában lesz olyan szám ami ennyire megfog magával ragad és feltölt mint ez...
Egyszerűen beleszerettem és nem tudom nem hallgatni... azt váltja ki amit ki kell váltania... átérzem az egész szöveget és wááá kicsit mintha a mostani helyzetemről szólna és wááá...és egész nap nem szerettem volna mást csak sírni de nem ment és most sikerült és nem szomorúságomban és nem is fájdalmamban csak úgy... sírtam mert arra volt szükségem és kicsit jobban is érzem magam és először most kicsit úgy érzem hogy minden jobb lesz és minden rendbe fog jönni és ez jóóóó :) <3
Nem vagyok jobb senkinél de nem is akarok... önmagam akarok lenni és így akarok boldog lenni... nem akarok megfelelni senkinek csak magamnak és így akarom leélni az életem és nem szeretném azzal tölteni hogy sírok valaki után aki nem szeret :/ még akkor is ha szeretem ez időleges (remélem)
és találok majd olyat aki szeret ahogy vagyok és én is tudom szeretni és boldog leszek mellette :$ <3

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
át egy világon…

Mi van veled ember???

Hát most komolyan nem tudom sírjak vagy nevessek azon amit művelsz.... komolyan mindent újrakezdesz/kezdünk??? emlékszem mikor mondtad hogy mikor letiltottál mindig bátyád profiljáról nézted az enyém... most kb azon a szinten vagyunk... ülsz a távolban és figyelsz... de komolyan ez kinek jó? miattam aggódsz?? köszönöm de nem kell... majd mikor tudatom hogy nem szándékozom meghalni sem eltűnni megnyugodva visszavetted a vissza kettő lépést és hidegen kimérten beszélünk majd miután megtudtad hogy jól vagyok leráztál és mentél aludni... azt mondtad két napja nem alszol... elhiszem neked... de jobb ez így? te akartad és ha neked így megfelel akkor nekem is... hidd el idő kérdése és minden jobb lesz akkor is ha már nem lesz köztünk semmi :) megígértem nem tűnök el mellőled de nekem akkor kell egy kis idő... amint lezárulnak az orvosi dolgok elmegyek és kiszellőztetem a fejem hogy újult erővel melletted lehessek mint barát mert nekem egyre inkább nem fog menni máshogy... sajnálom :( de nem tudok magamról nem fogom fel a környezetemet és a barátaimat is zavarja hogy ennyire nem vagyok képben... remélem azért a béke megmarad mert fontos vagy nekem és mindig az is maradsz....

Maradj mindig a részem....

Hát ide is elérkeztünk... sokat gondolkodtam... sokat beszélgettem... és még többet sírtam.... 
nem mondom hogy nem sírok többet... és nem is fogom letagadni hogy szeretem... DE...
ha neki nem értem annyit hogy várjon rám akkor nem tudok mit tenni... nem mondom és nem is hiszem hogy nem szeret de ha gyáva és fél felvállalni az érzéseit és nem tudja mit akar akkor ennek jobb is hogy vége... igen szeretem de én felvállalom és ettől már erősebb és bátrabb vagyok mint ő...
Neked nem voltam elég jó?? Másnak igen :)
Te nem vársz rám?? Más igen :)
Te nem küzdesz?? Más igen :)
Amikor majd rájössz arra hogy mit veszítettél akkor ne nekem sírj mert már nem fogok újra rohanni... igen szeretni fogom talán örökre de nem érdemlem hogy játszanak velem és nem érdemlem hogy összetörve heverjek a padlón...

De mindennek ellenére nem szeretném elveszíteni mint barátot bár ahogy a mostani állásból látszik lehet sikerült...
Mintha ez már egyszer vagy kétszer vagy isten tudja hányszor megtörtént volna...
1 minden happy
2 bonyodalom
3 bizonytalan ideig adásszünet
4 béke vagy valami olyasmi...

Egyszer minden véget ér... és ha nem is biztosan de állíthatom hogy most valami véget ért... nem mondom biztosra hogy a kettőnk története záródik le teljesen de azt tudom hogy bennem valami mélyen megváltozott...
Mostani társam a sírás a tehetetlenség az önvád és az a nehéz szívszorító érzés amikor egy egy erősebb szívdobbanásnál levegőt is alig tudok venni és amikor nem tudom pontosan hogy mi csak azt tudom hogy valami nem okés és valami fáj...
Nem tudnám megmondani mi az a mi hibás ebben a képben talán én talán a környezet talán ő vagy mind együtt... de az biztos ha nehezen is de felállok mert vannak akik segítenek... :) 
Köszönöm nekik és előre is sajnálom azt ha az idegeikre megyek de nekem ez sose ment olyan könnyen mint hiszik... sose ment olyan könnyen mint látszott... mindig minden bennem van és akár évek kellenek ahhoz hogy egy két dolgot lezárjak de köszönöm azoknak akik türelmesen velem voltak eddig is és lesznek is... 

                                                                                                           Welcome to my Nightmare :)) 

Vajon....

Vajon mibe halunk bele: az ugrásba vagy a tudatba hogy meghalunk?
Vajon miért vagyunk depressziósok: mert fáj vagy mert tudjuk hogy azok vagyunk?
Vajon miért fáj az érzés? miért fáj valaki hiánya elvesztése ha mindenki megmondta előre és amúgy is tudtuk magunk is? Miért fáj az aminek nem kellene fájnia és miért érezzük azt amit nem kellene?
Sok kérdés sok miért és még több gondolat amit nem értek... ha nekem ért ennyit neki miért nem? Bennem van a hiba vagy benne? Igazság szerint még ha be is látnám hogy benne akkor is magamat okolnám mert ez így természetes... valamit valamikor elrontottam talán ott hogy anno megismertem talán hogy most adtam neki egy esélyt vagy ott hogy anno elbasztam és mást választottam helyette... sok lehetőség sok változó de a lényeg ugyanaz... én itt ő ott és ez nem változik...
Azt mondta mellettem marad és támogat és szeretne tudni rólam...a vicces hogy komolyan gondolja... de hogy mondhatnám el neki mindazt ami jelenleg bennem kavarog mindazt amit megint felkavart bennem... hogy megint ott vagyok mint 4 éve hogy nem tudom abbahagyni a sírást és most komolyan regéljem el neki hogy kb megint ott tartok hogy annyira fáj a torkom az elfojtott sírástól hogy nem tudok se enni se inni? Hogy megint minden reggel este sírva fogok kelni és sírva fogok feküdni? ugye hogy nem...nem is tudnék neki mit mondani és szerintem nem is fogok tudni és ilyenkor tudom mi következik újabb egy év vagy több amikor nem beszélünk és nem tudok róla semmit... majd megy minden elölről... értelmes az hogy ilyenkor az öngyilkosságnak sem látom értelmét?? Mondjuk jelenleg értelmet keresni bennem vagy az agyamban lehetetlen... aki most belelátna a fejembe lelkembe és a szívembe három különböző dolgot tapasztalna: szív tele fájdalommal keserűséggel és a komoly felismeréssel hogy megint baklövést követett el
lélek megtörve darabokban de a nagyobb darabok megpróbálják magukba olvasztani a kisebb kóválygó gazdátlan darabokat
agy a teljes káosz és üresség fellelhető benne tágabb és zavarosabb mint az univerzum és ha véletlenül fellelhető egy-egy értelmes gondolat vagy annak foszlánya akkor az hamar ki is alszik mint egy meteor amely belépve a föld légkörébe maga után csíkot húzva jelez hogy igen itt jártam majd nyomtalanul eltűnik és soha többé nem látjuk újra,
Komolyan a tanácstalanság elvezet mindenhez csak a kiúthoz nem :D
íme két szám:

Hollywood Undead - I Don't Wanna Die

[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.

[Charlie Scene]
Magamba nézek, és valaki mást próbálok keresni,
Valakit, aki meg akar halni, ha téged lát segítségért sírni.
Tudom, itt vér fog folyni, és ha te nem, akkor majd én megteszem,
A sírom üres marad, vagy elveszem, vagy te halsz meg.
Ahogy az ég mondta, van, aki jön, van, aki távozik,
Nem tudom, hol végzem, de nem akarom egyedül meghalni.
Továbbra is felteszem a kérdést, megmenthet egy vallomás?
Látod, vér folyik kezemen, de még mindig az égbe nyúlnak legalább,
Sikerült összeszednem a darabokat, mélyen temetem őket a föld alá,
És ha a szemembe nézel, én leszek az utolsó, amit látsz.

[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.

[Johnny 3 Tears]
Szavak vérré válnak, és a vér csak tovább folyna,
Minden cseppett letörlök, mert eljött a pillanat,
Mikor valakinek meg kell halnia, és én magam vagyok az ellenfelem,
Mert nem akarom sírni látni a kedvesem, így tovább megyek.
Ember vagyok, vagy szörny? Legalább ez az anyatermészet,
Nézni, ahogy az emberiség haldoklik, ez az emberek betegsége.
Ölnöd kell, ha ölnöd kell, igen, ezt mondják mindannyian,
És nem állhatok szembe Isten akaratával, így imádkozhatsz,
Mert én angyal vagyok, egy démon, a pokol és a menny,
Az vagyok, ami te sosem lehettél, most már hiszel az ördögben.
Sikerült összeszednem a darabokat, mélyen temetem őket a föld alá,
És mikor föld fedi koporsód, akkor kívánok jó éjszakát.

[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.

Most, hogy látlak…
Látlak eltemetve,
Méterekkel a föld alatt.

[Johnny 3 Tears]
A sötétbe újabb élet távozik,
Nem hagyhattalak élni, mert nem akartam meghalni.

[Danny]
Most, hogy látlak…
Látlak eltemetve,
Méterekkel a föld alatt.

[Johnny 3 Tears]
Ez nincs rendben, hallasz engem sírni?
Nem hagyhattalak élni, mert nem akartam meghalni.

[Danny]
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.
Felforr a vér, kihű a test,
Már megmondtam, csak én tartom őt életben.
Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni,
Nem akarok meghalni, így neked kell.

Első verzió ami persze nem túl előnyös de azért jobb mint a semmi :D bár igazából nem tudom nem érzem át teljesen a dal lényét? vagy mije van neki :D (igen sok a "boldog smiley" de már kínomban nem tudok mit tenni)

második verzió:

ebben meg már nem tudok hinni :D nem tudom azt mondani hogy most azonnal eldöntöm hogy nem várok rá többet és hogy elfelejtem és nem szeretem de azt már végképp nem fogom tudni megígérni hogy újabb esélyt kap. 

Nekem is van tűréshatárom és asszem elértem az utolsó és az utolsó utolsó esély is elvérzett és bár szeretem és egy ideig nem tudom meddig szeretni is fogom de nem leszek még egyszer olyan hülye hogy bedőljek neki... 

De azért hogy minden meglegyen egy helyen nesze nekem képek: 

 

 




Nah és most hogy ezek is megvannak már nem tudom mit tehetnék... megígérek magamnak valamit hogy amíg nem zárom le nem kezdek senkivel se kapcsolatot mert azzal csak önmagam és a másikat is és ezt nem akartam és nem is akarom soha... most úgy érzem megint egy hosszú sírós időszak következik de mindennek oka van... Valaki azzal vigasztalt hogy újabb 5 év múlva hátha vagy ha rájön mit veszített akkor megkeres... csak én nem hiszem hogy már akarom... és bár most h ebbe így belegondoltam rájöttem hogy talán lennék olyan hülye de nem...
"Akit az isten neked teremtett, azt az ördög talicskán viszi utánad"
hát köszönöm szépen de az én talicskám valahol leragadt és el is tört meg defektes is és még sorolhatnám azokat a dolgokat amik hibáznak ebben a kis monológban...
" ülök magányomban nézem a falat várom szavad hogy újra itt vagy, de ugyan nem jön se hang se nesz így a remény homályba lesz" 
hát kb most ink ezzel van tele a fejem meg ehhez hasonló monológokkal bár a rímet most sem találtam el de most valahogy nem is érdekel...
"ha valaki elég erős hogy összetörjön te legyél elég erős ahhoz hogy felállj!"
hát igen csak nem olyan könnyű mint a legtöbben hiszik... mindenki azt mondja hogy megértelek, értelek, átérzem de ki az aki igazán csak a közelébe érhetne annak amit tényleg érzek gondolok és mindannak amin keresztül megyek... minden érzés más minden ember más és soha nem érezheted át más fájdalmát mert mindenki mindent máshogy él meg mindenkinek mást jelent a "minden" és mindenki máshogy dolgozza fel a dolgokat.

Jelenlegi gondolkodásom ide vezetett(fentebbi kép) meg am nem tudom hogy akarok-e magam mellé társaságot vagy jó most a magány is nekem... nem tudom eldönteni mi lenne a jó vagy mi nem és azt sem mit akarok... nyugalmat békét és hogy ne érezzek semmit... és bár utóbbit sajnos nem kaphatom meg így nem tudok tovább menni és magam maradok a saját hülyeségeimmel és magam rántom vissza a gödör fenekére de nem baj majd egyszer mindennek vége lesz és egyszer minden jó lesz hisz tudjuk...

"Örökké nem eshet!"