part 1
Sokan kérdeztétek mi jár a fejemben... Azon gondolkodtam, hogy önmagam akarok lenni de ki is vagyok én? Egy árnyék, önmagam árnyéka egy emlék. Emléke annak aki egykor voltam.Egy összetört lélek akiben túl sok minden forog napról napra percről percre. Egy lélek aki árulás, halál és rengeteg bűntudat súlyától roskadozik. Fájdalom van bennem,több mint amit el tudok és több mint amit el kellene viselnem. Csalódás hogy akit igazinak hittem elárult, fájdalom hogy megöltem azt aki a legfontosabb lehetett volna az életemben a picit akit szerettem, az akit igazi családomnak tekintettem aki felnevelt és szeretett meghalt és el se tudtam köszönni, meg se tudtam látogatni utolsó napjaiban. Az a fájdalom mikor a fejemhez vágják hogy az én hibám hogy meghalt, hogy nem láthatott az utolsó napjaiban. A fájdalom hogy akiket szeretek tönkreteszem. Aki számomra az egyik legfontosabb kórházban van és nem tehetek semmit, akit szeretek semmibe vesz és szenvedek. Apám aki pénztárcának néz és elegem van nem bírom sok ez így nekem sok rajtam a teher...
fel akarom adni.... komolyan... fel akarom adni...
part 2
Néha egyszerű meghúzni a ravaszt, néha egyszerű továbblépni.
Néha mindent feladva menni az úton, minden lépéssel közeledni a véghez.
Minden lépéssel elhagyni egy darabot önmagadból.
Mikor senki nem tudja mit érzel...
Mikor senki nem érti mit, miért teszel vagy hogy mit gondolsz,
Amikor csak mész előre mert minden mindegy.
Nincs más csak a vég, akkor vagy igazán szabad...
Akkor vagy igazán önmagad...
part 3
Koncert... hmmm koncert maga jó volt leszámítva hogy akikkel mentem azokból az emberekből szinte senkit nem láttam... Mikiékkel voltunk egész végig Lexievel koncert végén kiborultam és sírtam és csak Kecske volt aki odajött hozzám amit köszönök neki nagyon... am jó koncert volt csak hangom nincs...
part 4
jún 27.-én go Anglia :)))) szorítsatok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése