én és az élet...

Sokan mondták hogy nem vagyok átlagos és hogy különcnek számítok...
De ez miért baj?
Én és az élet de mondhatnám, hogy : én és a zene, én és a rajzolás.
Az élet egy maradandó dolog minden történés minden pillanat visszafordíthatatlan de nem javíthatatlan. Mint amikor a zenében rosszul fogsz le egy akkordot és borul az egész dal vagy a rajzban rosszul húzol egy vonalat és végül az egész rajz külleme megváltozik és talán később eredetibe vagy ezzel a változással kerül fel tetoválásként valaki bőrére és szívébe.
Az életen magán nem tudsz változtatni, megvan a folyamata a stílusa és mindezek olyan dolgok amelyekbe neked, nekem nincs beleszólásunk. A saját életedbe annál több... megválaszthatod a stílusát a mikéntjét és a miértjét.Magadon és a közvetlen környezeteden változtathatsz de a nagyvilágon nem.
Játszhatsz külön fajta jazz/pop/punk vagy rock zenét az alapja ugyanaz. Ugyanazon elvek alapján működik és működni fog. Vihetsz bele újítást és alkothatsz újat de az alap dolgokat nem változtathatod meg. A rajzolási stílusod is attól függ hogy hogy tanultál meg rajzolni hiába fejlődsz és változol az alapjegyek amelyek belevésődtek az agyadba ott maradnak apró jellegzetes vonásokként a papíron mutatva hogy honnan indultál és ezáltal hova jutottál.

Én és a zene...

A zene mondhatni életelemem minden érzésemre találok megfelelő zenét van ami megsirat van ami mosolyra fakaszt szinte minden percben jelen van az életemben akár élőben akár lejátszón vagy csak a gondolataimban. Nincs olyan óra hogy ne jutna eszembe egy egy kedvenc számom vagy csak egy egy dalszöveg egy érzés amit egy szám vált ki belőlem. A zene maga az ami átsegít szinte mindenen ha leülök és a kezembe fogom illetve fogtam régen de remélem nemsokára újra a gitárom és elkezdek játszani akár egy ismert vagy kevésbé ismert számot akár csak úgy játszok az akkordokkal felemelő érzés egyben kikapcsolja minden gondomat és a legegyszerűbb módja kifejezni az érzéseimet és olykor a világnézetemet is. Nem tudom leírni azt ami akkor zajlik bennem amikor ha csak önmagamnak vagy esetleg másnak adok elő valamit vagy csak demonstrálom az "így ne játssz hangszeren" kezdetű önálló szerzeményt amely olyankor jön elő amikor már annyira össze vagyok zavarodva hogy azt se tudom fiú vagyok-e vagy lány. A zenei stílusomat nagyban befolyásolja a hangulatom egy egy emlék miatt képes vagyok órákig olyan számokat hallgatni amelyek amúgy távol állnak tőlem és mégis mikor hallgatom nem is lehetnének közelebb a szívemhez és ezáltal a lelkemhez.

Én és az élet...

Néha igen kevésnek érzem magam az élethez. Néha úgy érzem nem találom a helyem ebben a játékban nem értem a szabályokat, nem értem a játékosokat és gyakran nem értem másoknak miért lehet azt amit nekem nem. Van amikor igazán társaság kedvelő lénynek számítok de van amikor akár egyetlen ember közelsége is megrémít ilyenkor csöndesen elgondolkodok az élet értelmén amelynek minden egyes alkalommal újabb és újabb alternatíváit találom meg és újabb célokat kitűzve a régieket szelektálva eltologatva és fontossági sorrendet állítva azt hiszem jó úton haladok afelé hogy egészen tűrhetően rendbe legyen a környezetem. A lelki világom helyreállításában sokat segítenek szeretett könyveim, és az azok által teremtett olykor félelmetes vagy izgalmas és egyes esetekben már olyan jól ismert világ amelybe minden olvasáskor bekerülök és ha már esetleg nem ismeretlen akkor mindig újabb dolgokat veszek észre vagy máshogy élek meg képzelek el egyes jeleneteket és mégis szeretett karaktereim képe mindig ugyanolyan és minden szóval élesebben rajzolódnak ki bennem. A zene a rajz a könyvek mind olyan dolgok amik kiszakítanak a valóságból és az életem szerves részét képezik és talán csak ezek mentenek meg a depressziótól és a magánytól.
Sokak szerint mostanában nem vagyok önmagam, elzárkóztam és magamba fordultam ezt mondják. Mintha meghalt volna bennem valami valaki aki csak akkor jön elő amikor a zene előhozza egy halvány emlékként.
Sem tagadni sem megerősíteni nem tudom de azt érzem, hogy valami tényleg nem teljesen hétköznapi abban ahogy viselkedem, amit átélek, amit érzek, és ahogy a világhoz állok.
Kívülállóként nézem a barátaim a számomra oly ismerős embereket környezeteket és eseményeket.
Valahogy semmiben nem lelem kedvem mintha minden amit eddig tettem, mondtam és tapasztaltam volna egy régi könyv lapjain lennének. Mintha minden eddigi ismeretem elhomályosult volna és az idő múlásával talán végleg megszűnne és elfelejteném az egészet.
De én nem ezt szeretném. Szeretnék olyan lenni mint eddig. Szeretném szeretni azokat a dolgokat amiket eddig és szeretném örömömet lelni abban amik eddig felvidítottak és kellemes emlékeket okoztak nekem.

Örökké nem eshet...

Néha nagyon nehéz pozitívnak lenni van amikor az ember úgy érzi hogy elege van mindenből és semmi sem jó ilyenkor olyan érzésem van mintha örökké esne és soha véget nem érő viharként tornyosulnak felém a gondok. Amikor az épp aktuális időjárás az ami kifejezi minden gondolatomat és minden érzelmem, amikor nem csinálnék semmit csak sírnék sikítanék hogy mennyire fáj az élet és mennyire fájnak azok a dolgok amiket mások tesznek velem. DE STOP!
Ebből itt elég. Bár egyedül érzem magam és nem mindig tudom értékelni mások segítségét és társaságát tudom, hogy sokan vannak velem akik csak annyit szeretnének látni hogy ha nincs is minden rendben de mosolygok és próbálok vidám lenni vagy csak örülök azoknak az apró jó dolgoknak amit az élet hozz és stabilan haladok a céljaim felé és mihamarabb kikecmergek a gödörből és újra a stabil úton haladhatok velük.
Nem mondom, hogy könnyű lesz, nem mondom, hogy hamar fog menni, de szeretnék az lenni aki akarok lenni és szeretnék az lenni akinek a barátaim látni akarnak és szeretnék az lenni akinek lennem kell.
Minden rosszban van valami jó, megtudtam kik azok akik mellettem vannak, akik tényleg szeretnek és nem kétszínű féreg módjára vannak mellettem, megtudtam kik akarják azt hogy rendbe jöjjek és kik azok akik a bukásaimon nevetve és a hátam mögött kibeszélve vannak velem. Megtanultam értékelni azt akik velem vannak akkor is ha ennek kimutatása sokszor még igen nagy gondot okoz, és megtanultam elengedni azokat akik semmi jóval nem szolgálnak az életemben.


Végezetül egy kép ami jellemzi az utóbbi egy hetemet :D DVD hibák tömkelege :D

Az élet egy kis igazsága

Az utóbbi időben sok mindenen agyaltam és gondolkodtam, máskor csak néztem ki a fejemből és vártam, hogy történjen valami.
Minden egyes találkozás egy olyan mozzanata az életnek amit nem választhat meg az ember és nem is változtathat rajta. Minden új ember aki valamilyen úton módon belép az életünkbe egy darabot elvisz belőlünk és cserébe ad valami újat. Egy szép emléket, egy leckét egy szomorú tanulságot vagy épp csak egy felismerést ami rávezet hogy önmahunkon változtassunk. Az a baj a világgal hogy sok a paraszt sok a beképzelt és sok az önbizalom nélküli ember. A parasztok akiket nem érdekel semmi úgy élnek ahogy úgy viselkednek ahogy a legtöbb emberen átgázolva megbántva. A beképzeltek akik nagyra tartják magukat akik jobbnak különbnek érzik magukat másoknál akik látszólag ugyan foglalkoznak a környezetükkel felszínesen érdekböl de mint mindig önmagukat tekintik elsőnek és a saját gondjuk a legnagyobb másnak nem lehet gondja a világ legkisebb gondja is a legnagyobb számukra ha ők lehetnek a középpontban legyen az a saját szerelmi életük vagy önmaguk sajnáltatása... vannak akik önbizalomhiányban szenvednek mert az előző két kategória tett róla. Az ilyen emberek általában érdekesebbek és értékesebbek az átlagnál de sajnos nem áll módukban ezt megmutatni vagy csak ritkán.
Minden ember nyomot hagy az életünkben legyen jó vagy rossz legyen vidám vagy szomorú. Minden, mindenki változik semmi sem állandó és semmi sem örök. Ahogy a föld egyszer majd elpusztul a nap által ami eddig és még sokáig az élet elengedhetetlen részévé vált az okozza majd a vesztünket. Vicces hogy egyes emberek elvei szokásai hogy változnak meg percről percre hogy változik minden.
Egyszer majd kijutok ebből az útvesztőből amibe belekerültem de addig járom az utam amit nekem rendelt valaki nem adom fel mert nem adhatom fel, hinnem kell hogy lesz még jobb is és a végén elnyerem jutalmam mint a hősök a filmek végén vagy a kedvenc karaktereim a kedvenc könyveimben akik minden rossz ellenére kitartottak és végül nyertek.
Bár az élet nem mindig boldog, könnyű és nem mindig végződik happy end-el de attol még remélhetek én is egy cseppnyi boldogságot ebben a káoszban amit életnek nevezünk.

Búcsú az élettől....

Búcsú az élettől a jókedvtől minden boldog perctől melyet az életembe hoztál.
Búcsú a nevetéstől az örömtől és a szeretettől amit irántad éreztem.
Búcsú a biztonságtól a barátságtól amelyet nyújtottál.
Búcsú mindentől ami te voltál...
Búcsú tőled.... :'(

Elmentél, elhagytál engem... nem... elvettek tőlem és ezzel elvettek mindent ami az életemben volt. Minden összedőlt és nem tudok kimászni a romok alól... de talán... nem is akarok....
Nem akarok olyan világban élni ahol te nem vagy ahol nem tudom hogy ott vagy mögöttem ha valamit elrontok, ha nem tudom hogy nyújtod a kezed hogy felsegíts és nem látom többet a mosolyod, nem érzem az illatod és nem vagy a közelemben.
Nem tudom hogy miért pont most de igazságtalannak tartom az életet hogy pont neked nem folytatódik.
Elmentél és számunkra megállt az idő nem láttam ilyennek még a családodat... a családomat.
Mintha nem lenne tovább és talán nem is lesz... talán nincs is...
A tudat hogy már a gépen visznek haza egy olyan útra amelyre nem kísérhetlek el és amelyről nem jössz vissza fáj és lyukat éget belém...
tegnap az ablakban ültem hajnalban a lábamat lógattam a 3.ról és valami megmagyarázhatatlan hiányt fájdalmat éreztem.
Most már tudom hogy ez állandó lesz lesz és nem tudok ellene tenni. Legszívesebben mennék utánad de nem tehetem tudom hogy nem akarnád és tudom, hogy szomorú lennél miatta.
Tudom hogy továbbra is vigyázol rám fentről és nézed majd ahogy ügyetlenkedem.
Hiányozni fogsz nagyon és mindig te leszel az életemben az első... <3

ui: Egy ideig nem lesz blog sajnálom

 I Love You Forever and Ever!

Hmmmm

Milyen érdekes hogy mennyit változtat a dolgokon egy véletlen által generált találkozás. Mikor ott ülsz egy olyan emberrrl szemben akivel régen órákon át dumáltatok szinte minden héten taliztatok és szimte a legjobb baràtok voltatok  és most meg ott a kínos csend és az az érzés hogy valamit mondani kellene de nem megy... Mikor már az udvariasságból feltett ajánlatra miszerint majd talizzunk akkor már mind2 fél kifogásokat keres hogy jajj nem érek rá meg sok a melo és ilyenkor feljön a kérdés hogy akkor minek ajánlottam fel?? Van az emberben a betanult udvariasság amit néha nem tud elfolytani... Nah mind1...

Manapság meglepődök hogy egyes emberek mennyire szánalmasak és nem változnak mennyire ugyanolyan minden mint régen "igyekszem"  "megváltozom" "leszokom" "minden más lesz" ezek olyan kifejezések amivel az ember másokat és önmagát is becsapja... Egyes emberek nem változnak... Aki naiv naiv marad, aki kurva kurva marad. Aki csalja "élete szerelmét" az csalja a következőt is... Aki kihasználja a másikat hiteget közbe szarik az egészre mert büdös a munka az nem változik... Aki lop a szeretteitől mert kell drogra fűre stb az már a süllyesztőben végzi... Ha büdös a munka lopj...  Egyeseknek ez nagyon jól megy... De nem baj jön még kutyára úthenger... Vagy kurvára acélbetkós xD nah a gond h egyre több ilyen kedves "ismerősöm" van

Egyre jobban beletemetkezem a munkába xD de örülök neki legalább megdolgozok azért hogy tovább léphessek... Nemsokára költözöm és valószínű hogy amint rendeztem a tartozásaim akkor az országot is itthagyom. Addig még hosszu az idő...

itt vagyok :)

part 1

Sokan kérdeztétek mi jár a fejemben... Azon gondolkodtam, hogy önmagam akarok lenni de ki is vagyok én? Egy árnyék, önmagam árnyéka egy emlék. Emléke annak aki egykor voltam.Egy összetört lélek akiben túl sok minden forog napról napra percről percre. Egy lélek aki árulás, halál és rengeteg bűntudat súlyától roskadozik. Fájdalom van bennem,több mint amit el tudok és több mint amit el kellene viselnem. Csalódás hogy akit igazinak hittem elárult, fájdalom hogy megöltem azt aki a legfontosabb lehetett volna az életemben a picit akit szerettem, az akit igazi családomnak tekintettem aki felnevelt és szeretett meghalt és el se tudtam köszönni, meg se tudtam látogatni utolsó napjaiban. Az a fájdalom mikor a fejemhez vágják hogy az én hibám hogy meghalt, hogy nem láthatott az utolsó napjaiban.  A fájdalom hogy akiket szeretek tönkreteszem. Aki számomra az egyik legfontosabb kórházban van és nem tehetek semmit, akit szeretek semmibe vesz és szenvedek. Apám aki pénztárcának néz és elegem van nem bírom sok ez így nekem sok rajtam a teher...
fel akarom adni.... komolyan... fel akarom adni...


part 2

Néha egyszerű meghúzni a ravaszt, néha egyszerű továbblépni.
Néha mindent feladva menni az úton, minden lépéssel közeledni a véghez.
Minden lépéssel elhagyni egy darabot önmagadból.
Mikor senki nem tudja mit érzel...
Mikor senki nem érti mit, miért teszel vagy hogy mit gondolsz,
Amikor csak mész előre mert minden mindegy.
Nincs más csak a vég, akkor vagy igazán szabad...
Akkor vagy igazán önmagad...


part 3

Koncert... hmmm koncert maga jó volt leszámítva hogy akikkel mentem azokból az emberekből szinte senkit nem láttam... Mikiékkel voltunk egész végig Lexievel koncert végén kiborultam és sírtam és csak Kecske volt aki odajött hozzám amit köszönök neki nagyon... am jó koncert volt csak hangom nincs...


part 4

jún 27.-én go Anglia :)))) szorítsatok :)

Döntöttem...

Hmmm volt egy kis átalakítás a blogon és sok sok gondolkodás is a részemről...
Nem mondom hogy megjött az eszem, és nem állítom hogy minden oké lesz de azt elmondhatom hogy jobban fogok arra ügyelni hogy ne csak másoknak hanem nekem is jó legyen :)

Van amikor az embernek gyerekesnek kell lennie hogy elviselje a világ gondjait...
Nem akarok komoly lenni, nem akarok vidám lenni, nem akarok tökéletes és fontos lenni csak önmagam akarok lenni és nem akarok elveszni :)

helyzetjelentés

Igazából ez még nem készül blogbejegyzésnek ez csak beugró szösszenet jelentése annak hogy élek, létezem és még nem adtam fel a játékot... hisz az élet egy rohadt szar játék de a grafikája kurva jó :D
Nem is tudom mit mondhatnék... semmi ötlete elképzelésem nincs ahhoz hogy mit írhatnék egy blogbejegyzésbe mi az, amit elmondhatnék - leírhatnék... vagy mi az ami érdekelheti a környezetemet... örülök annak hogy látom a statisztikát hogy nézegetitek a blogot és bár újdonság ugyan nincs rajta napi 20 ember csak belép...
Bocsánat azoknak akik várják hogy igenis legyen valami jelentem kiégtem...
Nem tudok mit tenni a fejemben akkora káosz van hogy ha valaki belenézne akkor ezt látná:

Szóval hát igen... XD a feketeségben némi fény mutatja az utat hogy mit kellene tennem de ennek többsége sajnos tettekben nem nyilvánul meg...
Új kinézet kellene a blogomnak de annak sem tudok nekiállni...
Az agyam leragadt ott hogy jah kellene...
Szóval csak tudatom hogy élek és hogy megvagyok de egyenlőre még nem igazán vagyok életképes és közlékeny állapotban de igyekszem valami maradandót alkotni szóval igyekszem...
puxxa :D