Egyszer talán

Minden napom ugyanúgy élem reggel a fények felgyúltával felkelek, vásárolok ugyanazt az utat járom nap mint nap találkozok emberekkel majd a fények kihunyását követően a világító kövek révén hazamegyek és lefekszek. Így születtem így élek és már szinte minden tökéletesnek tűnik a maga monoton menetében. A napok egyre csak ugyanúgy telnek, ugyanúgy látom a világ végét jelző dombokat amiket senki el nem érhet és ugyanazt érzem mint mindig. De nem, most más, nem tudok szabadulni az érzéstől hogy valaki figyel. Már-már paranoiásnak nézném magam ha kívülről látnám ahogy percenként körbe nézek hogy nem-e követ nem-e figyel valaki. Nehezen telik el a nap de lassan közeleg a sötét.
Másnap zihálva sírva ébredek. A fények még nem tűntek fel az életben és én szomorúan nézek magam elé. Miért ő és miért pont most?
Miközben próbáltam kiverni a fejemből az egész álmot az érzést, a csókját, az ölelést, azt a nézést ami miatt a szívem felmelegszik és ami miatt beleszerettem a távolban egy hangszóró recsegését hallottam : "titokban engem a hajnal figyel, tudom hogy neked hiányzom" ez a pár sor rádöbbentett hogy jó így ahogy van talán még nem kell felejtenem.
Aznap a valaki figyel érzés még jobban előjött szinte annyira hogy már minden emberben ellenséget láttam és mintha a dombok is mások, nagyobbak lennének.
Közelgett az este ideje de a szokott időben a fények csak nem tűntek el és a világosban maradt kis falu megzavarodva kereste a megoldást hogy miként lehetséges ez.
A távolba nagy zaj hallatszott és a kis falu népe velem együtt az égre emeltük tekintetüket.
Rögtön értelmet nyert az a megmagyarázhatatlan érzés ami fojtogatott az ég helyén két hatalmas vörös szempár figyelt miket. Tekintete örömöt és éhséget tükrözött.
Akkor kezdődött a világunk vége, egy hatalmas kéz nyúlt be értünk és emelt minket a szempárhoz tartozó szájba és onnantól jött a végleges sötétség.

A tavasszal ébredtem

Ma igen jó kedvel ébredtem amit kicsit furcsálltam de nem baj jó ez így :)
Boltba menet tapasztaltam hogy az időjárás is az én hangulatomhoz igazodott tehát az idő és a hangulatom csodás.
Úgy érzem most végre esélyem van túllépni a sok rossz dolgon ami mostanában történt velem.
Most írok először azóta amióta mamám meghalt. Sokszor feljöttem és megnyitottam az új bejegyzést de valahogy nem tudtam elkezdeni. Nem tudtam összeszedni a gondolataimat és összegezni mindazt amit érzek.
Nagyon szerettem és még mindig szeretem őt. Saját hibámnak tartom hogy nem tudom megfelelően kimutatni az embereknek hogy mennyit is jelentenek nekem és neki se tudtam. Azt se tudom megfelelően kimutatni hogy mennyire fájnak vagy mennyire megrémisztenek egyes dolgok és hogy mennyire nem értek egyet azzal ami a világban történik.
El se tudom mondani mennyire hülyének és nevetségesnek érzem most magam hogy január elején azért sírtam mert elvesztettem egy akkor számomra fontosnak gondolt személyt és most akár 100szor átélném ugyanazt az érzést csak ezt a fajta ürességet ne kelljen átélnem amit febr. 20.-a óta érzek.
Szinte ma is nehezemre esik felfogni hogy már nincs. Mióta az eszemet tudom velem volt és anyám helyett anyám volt. Ott volt ha bármi bajom volt és mindig számíthattam rá. Igazából nekem ő jelentette a családot és nem a többi rokonom nem a szüleim hanem ő. Ő volt az egyetlen biztos pont ami a múltamhoz ami Debrecenhez kötött engem.
Talán lehetőségem lesz szép emlékekkel zárni a múltamat, törekedek arra hogy mindenkinek csak a szép oldalát lássam meg a múlt eseményeiből csak a jót kiszűrni és temetni de tanulni a rossz dolgokból...
Szeretnék boldog lenni és nyugodt életet élni és remélem onnan fentről majd segít benne csakúgy mint amikor élt. Nyugtat az a tudat hogy vigyázz rám és talán erőt ad ahhoz hogy elérjem mindazt amit szeretnék.
Mindig szeretni fogom és mindig a szívemben lesz.
Bár belegondolok hogy mindig dédunokát szeretett volna és szinte egy hónap alatt vesztette életét ő is és a dédunokája is. Remélem valahol fent megtalálják egymást és megteszi azt ami nekem nem ment, vigyázz a kisbabámra.
Mindkettőjüket szeretem örökre és mindig emlékezni fogok rájuk <3

Együtt nézhetjük meg a milliószínű világot...

Milyen aranyos mondat és egyben elkeserítő és mély...
Nem hiszem hogy túl sokan egyetértenének velem ebben mert mindenki azt lát amit akar... ez csak egy mondat vagy több?
Mint sok más dolog, egy mondat is lehet egyszerű és mégis bonyolult, talán csak azért mert többet látok bele mint mások vagy többet érzek bele mint mások. :)
Igazából mindegy is melyik az igaz mert már megszoktam.
Sose voltam az a csordaszellem típusú ember és leginkább csak magammal és a saját környezetemmel éreztem jól magam... talán ezt az iskolai külső-belső körhöz tudnám hasonlítani...
A belső kör én és a barátaim az általam választott "igazi" családom tartozik, azok akiket én választok az idetartozás nem jog és nem is születés alapján dől el hanem az én választásom az én szívem érzéseim gondolataim és lelkem alapján. Nem szükséges beleegyezés,akarat vagy akár hajlandóság ha én eldöntöttem így is lesz... sajnos mint mindenki ragaszkodik a belső körhöz így nehezen engedek el olyan személyeket akik bekerültek még akkor is ha igazából tudom hogy nem is érdemlik meg hogy ott legyenek.
A külső körhöz tartozik számomra a világ minden egyes embere... Nem igazán izgat az hogy mi van a nagyvilágban mit csinálnak mások milyen sikereket érnek el vagy épp nem érnek el az ő dolguk az ő világuk és az ő külső-belső kör viszonyuk az élettel...
Vannak persze olyanok akik sem ide sem oda nem sorolhatóak... Ők többek mint holmi ismerősök érdekelnem és néha néha még aggódok is miattuk vagy felkelti a figyelmemet egyes életben elért dolguk de annyit nem érnek hogy hosszasabb figyelmet szenteljek nekik... Ehhez a körhöz tartoznak azok az emberek akik be akarnak kerülni a belső körbe de valamilyen oknál fogva nem fog nekik menni...
A belső kört is 5 részre tudnám osztani amit csak az ért meg aki igazán ismer és szeret :)
Vámpírok, farkasok,démonok, angyalok, és a szív...
Jogos kérdés lenne hogy hol vannak az emberek... de ők a külső kör... nincsenek jelen csak mint fajilag elkülönített lények vannak jelen az életemben és nem izgat hogy élnek-e vagy halnak...
Angyalok azok akik még ha nem is tudnak róla támogatnak és javítgatják ügyes bajos kis életem és erőt vernek belém akkor is ha nem akarom, akik egyetlen mondatukkal gesztusukkal vagy csak azzal hogy vannak jobbá,boldogabbá, nyugodtabbá teszik az életem ők az én tudatom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak érezni.
Démonok azok akik bár nem lelkileg de fizikailag teszik jobbá a dolgokat megnyugtatnak egy öleléssel,kézfogással egyetlen mozdulattal ha unatkozom feldobnak és valami őrültséggel de elérik hogy minden ami szürke és unalmas esetleg bántó volt az egyszeribe színes nyugtató és izgalmas legyen ők az én boldogságom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak nevetni.
Farkasok akik hűségükkel kitartásukkal,jellemükkel támogatnak és felsegítenek amikor elbukok akik velem vannak és erősek akkor is mikor nekem nem megy akik kitartanak a céljaim mellett mikor fel akarom adni és kitartanak helyettem is és meglátják a szépet a jót bennem amikor nekem nem megy ők az én lelkem utolsó elemei ahhoz hogy létezzek.
Vámpírok akik bölcsességükkel és tanácsaikkal még akkor is ha nem mindig egyezik az én véleményemmel segítenek és támogatják az utam vagy helyreraknak megvernek majd a porból felépítenek és újra irányba helyeznek hogy tovább haladhassak, akik mindig velem vannak bármit is csinálok és akik akkor is ott vannak ha mindenki utál ők az én családom alap elemei ahhoz hogy tudjak élni.
A szív ebbe jómagam és minden csoportból egy "alak" tartozik akikre mindig számíthatok lelkileg fizikailag és mindenhogy ahogy csak kívánom ők én vagyok és én ők "vagyok". Egyek vagyunk és mégis mások egymás nélkül nem vagyunk egészek de hiányosak sem. Nem képezünk nagy hiányt egymás életében csak épp akkora pici űrt ami ott marad örökre ha netán elválnánk egymástól épp akkora pici űrt amely örökre emlékeztetne arra hogy mi a fontos az életben így tehát ők a lényem utolsó és egyben egyetlen elemei ahhoz hogy én én legyek.
Ők mind a belső köröm tagjai ők mind kellenek ahhoz hogy örüljek, mosolyogjak,nevessek,sírjak,szomorú vagy dühös legyek duzzogjak majd megbocsájtsak egyszóval kellenek ahhoz hogy folytassam az utam ebben az életnek nevezett hatalmas káoszban kellenek ahhoz hogy minden nap felkeljek és legyek valaki ahhoz hogy önmagam tudjak lenni...
Igazából szerintem nem sokan fogták/fogják majd fel az egészet és azt hogy mire is akarok kilyukadni de tudom hogy a legtöbben sejtik majd az értelmét és páran talán fel is fogják de átérezni csak azok fogják akik a szív-be tartoznak...

"a közeli barátok álmai nagyon mélyen összekapcsolódnak így az álmokkal olyan dolgokat is el tudunk mondani amit szavakkal nem lehet"

Érzések, gondolatok, vágyak mind olyanok amelyet inkább álmokkal üzennénk meg mint személyesen, de az álmok veszélyesek felemelhetnek, vagy a mélybe taszíthatnak.Örömmel tölthetnek el vagy sírásra késztethetnek. Vigasztalhatnak vagy fájdalmat okozhatnak. Megnyugtathatnak vagy a végső kételybe is küldhetnek. Az álmok úgy mint az érzések és mint mindenki lelke összetettek és bonyolultak nem tudni mikor mit akarnak a világ sokkal egyszerűbb lenne ha lenne egy kis szótár mindenkihez egy kis útmutató a megfejtésekkel és mindennel ami ahhoz kell hogy valaki a tiéd legyen vagy hogy a barátod legyen vagy megértsd minden gondolatát...
Tényleg jó lenne?
Szerintem nem....
Szerintem ha minden a kezünkbe lenne minden elvesztené a varázsát semmit nem kellene tenni hiányozna az hogy meg akarom ismerni meg akarom fejteni és meg akarom szerezni majd később megtartani vagy épp elveszíteni adott embert hiányozna az hogy meg akarjam érteni egyes mozdulatait és a gondolkodás módját, hiányozna az hogy tegyek valamit azért hogy közelebb kerülhessek hozzá...
Így a tökéletes élet illúziójába belegondolva a tökéletes és egyszerű élet már nem is olyan tökéletes nem is olyan csábító... hiányozna az az érzés hogy élek...
Lehet hogy néha minden összejön és minden kétségbe ejtő de akkor is az élet egy folyamat élünk tapasztalunk megismerünk a lényeg hogy az élet megy tovább és mi sem állhatunk meg egy helyben nem zárkózhatunk el a dolgok elől...
Mindig történik valami új, néha rossz néha jó de meg kell tanulni átvészelni a rosszat és élvezni a jót meg kell tanulni örülni annak amink van és nem csak egy vágyunkra koncentrálni miközben élni is elfelejtünk. Meg kell tanulni nem rögeszmésen ragaszkodni dolgokhoz emberekhez érzésekhez hisz minden változik minden elmúlik vagy elhalványul de egyszer lent egyszer fent, egyszer szeret egyszer utál, egyszer velem van egyszer ellenem, meg kell tanulni tovább menni még ha fáj is.
Legbelül megtartani a legféltettebb legfontosabb álmaidat vágyaidat és várni az alkalmat amikor teljesítheted de mindeközben amíg vársz ne felejts el élni!!!!

Ennyi voltam mára :) puszi nektek <3 O=(^o^)=O

Életem apró szikrái mind kihunynak

Talán a videó nem pont ide illő de akkor is helyet kap itt...
A napokban elgondolkodtam azon mennyire megváltoztam és észre se vettem mennyire elfelejtettem azon dogokat szokásokat amik régen sokat jelentettek nekem és mennyire más minden. A legtöbb dolgot azért hagytam el mert nem volt időm vagy lehetőségem arra hogy csináljam vagy épp arra hogy élvezhessem is azt amit csinálok...
Tegnap boltba menet közbe jutott eszembe hogy milyen jó idő van és régen mennyire szerettem ilyen időben sétálni vagy kiülni egy parkba zenét hallgatni rajzolni vagy olvasni egy könyvet, vagy kiülni az erkélyre teraszra és azon ábrándozni hogy mit szeretnék később vagy meg tervezni egy egy kirándulást vagy sétát hétvégére.
Mostanában mindent hanyagoltam mind a rajzot mind a sétát a parkokat erdőket és mindazt amit régen nagyon szerettem. Hiányzik hogy a barátnőmmel kiüljek az erkélyre és kibeszéljem a hetet hogy mi volt és mi lesz vagy hogy épp a környezetem mennyire tahó és mennyire megerőltető minden.
Mostanában nem igen támaszkodtam azokra akik segíteni szerettek volna leginkább mentem a fejem után aminek sajnos meglett az eredménye.
Túl vagyok egy műtéten és egy kisebb lelki traumán is de azt hittem most már minden rendben lesz és miután kialakítottam magamban a célokat és el is kezdtem a megvalósításukat ismét elkövettem azt a hibát hogy túl gyorsan akartam túl sokat ami megint csak károkat okozott...
Saját hibámból vagy az orvosok hibájából kiindulva ott tartok hogy mozogni nem igen tudok és átlag fél óránként meghalok de legyek pozitív holnapig csak kibírom jobb esetben és a doki délután ha megvizsgál elmondja a további teendőket remélem megúszom néhány gyógyszerrel, mert sem az ügyeletet nem szeretném kihívni amit a mai nap folyamán majdnem megtettem párszor és igazából a kórházba se szeretnék visszafeküdni. Lázam eddigi tapasztalataim alapján a napokban nem volt de a mai éjszakában nem vagyok egészen biztos. Leizzadva keltem fel és a görcsök is akkor kezdődtek.
Barátok terén azok állnak mellettem akikre nem igazán számítottam de azért jól esik hogy most kellemeset csalódhattam valakiben :)

Lélekenergia növelőnek tökéletes ez a szám és az ehhez hasonló retro számok amiket mostanában szívesen hallgatok jóérzéssel és kellemes emlékekkel töltenek el egyes számok és persze egyes számok felhozzák bennem azokat a dolgokat amik miatt anno sírtam és most így a jelenlegi helyzetet látva néha magamnak viszont néha másoknak adok igazat abban hogy idővel majd nevetek a dolgokon. Igen vannak dolgok amik anno sírásra késztettek ma már csak egy fanyarú mosolyt csalnak ki belőlem viszont olyanok is akadnak amik még mai napig könnyeket csalnak a szemembe.
Ha minden rendben lesz és nem kell befeküdnöm a kórházba ígérem magamnak és mindenkinek hogy kevesebbet erőltetem magam és pihenni fogok :D
Holnap majd elválik :) Szomorúan tapasztaltam hogy ma sem rajzoltam semmit de enni sem ettem annyit mint az előző napokban. Holnap megpróbálok eljutni a háziorvoshoz és a nőgyógyászatra de lehet hogy csak nőgyógyászat lesz pénteken szemészet és háziorvos majd csak kedden. De szépen lassan haladok :)
Fő a pozitivitás és nem adhatom fel akkor is elérem a céljaimat és akkor is megpróbálok boldog lenni. ;)

Ezen is túl vagyok

Hát erre a hétre sok mindent lehet mondani csak azt nem hogy unalmas... Csütörtökön befeküdtem a kórházba de azzal sem ment minden zökkenőmentesen közel 3 órát vártam egy ágyra és ide-oda küldözgetés után mikor már végre ágyhoz jutottam rájöttem hogy én nagyon elszoktam attól ha valaki horkol mellettem.... de végül mindent összevetve kellemesen csalódtam mind az orvosokban és a nővérekben :) és bár nem szeretném megismételni ezt a hercehurcát többet ha mégis meg kellene akkor nyugodtan mennék vissza ugyanide...köszönöm mindenkinek aki bent volt és aki támogatott jól esett :) ma csak ennyi telik tőlem :D fel a fejjel és előre gooooo XD

Van az úgy...

Kezdjük ott hogy A KURVA ANYÁDAT!!!!!
Nah most hogy egy kicsit jobb lett talán tudok írni valami értelmeset is. Egyre valószínűbb hogy ebből Németország lesz... bevettem egy kurva erős altatót mondván hátha végig alszom sz éjszakát és láss csodát naná hogy nem... Ráadásul olyanokkal és olyanokról álmodtam amit szeretnék elfelejteni és szeretnék kizárni az életemből... nem igaz hogy 3 napot nem tudok úgy eltölteni hogy ne írjon rám vagy ne kerüljön szóba az a két ember... és bár nem az ő hibájuk de megkeserítik az amúgy is keserű életemet. Felkelve egyedül tapasztaltam hogy esik a hó...ilyenkor mindig eszembe jut egy percre néha kettőre is hogy a francba csak lány vagyok... ilyenkor jó lenne kézen fogva sétálni a szerelmemmel mikor már égnek a lámpák és esik a hó... nah a helyzet h a lámpák sem égnek és nem is vagyok szerelmes... de hiányzik az érzés hogy ha kinézek az ablakon ugyanazt a különlegességet lássam amit eddig... de nem... kinézek és csak annyit látok hogy holnap korán kelek és hamarabb kell indulnom hogy odaérjek időben a kórházba... amúgy ahogy ezen gondolkodok és belemerülök az icipici önsajnálatba ami azért jó hogy ennyi szar ellenére is tudom magam szerencsésnek is mondani mert legalább senki nem hazudik nekem senki nem bánt meg és többnyire én sem hazudok és bántok meg embereket... többnyire... nah ahogy ezen gondolkodtam és miközben Palibácsi lebaszott hogy a macskának nem elég a száraz kaja... mert ő jobban tudja... nyah mind1 eközben a telefonom szüntelenül jelezte hogy ő épp napi rezgő mozgását sokadjára is megmutatja és miközben azt hittem hogy csak a facebook értesítések miatt végzi mindezt hangosabbra vettem a zenét.... mivel a telefonom szüntelenül morgott a háttérben ráírtam kedves uramra hogy hagyjon már engem békén persze nem a legszebb legnyugodtabb hangnemben amely tükröződött írásmódomból is de erre egy igen megnyugtatónak szánt levélben közölte hogy az igaz hogy fel akart hívni de nem tudott mert foglalt a telefonom... mondom mi a fasz és nagy nehezen felkelve a székből elmásztam az ágyig és szitkozódva tudatosult bennem hogy rejtett szám... nah mondom ezt várhatod és leraktam de amint a kezemből is le akartam rakni kedvenc társam újra rezegni és dalolni kezdett jelezve hogy a rejtett szám tulajdonosa nem adta fel azon szándékát hogy ő beszélni akar velem... ezt még két három kör lefutásával később nagy sóhajjal tudomásul is vettem és felvettem a telefont...a telefon túlvégén egy kedvesnek nem mondható hang közölte velem hogy basszam meg anyám minek nekem telefon ami amúgy is mindig a seggemben van akkor meg miért nem veszem fel... majd egyéb kedves mondatok után jelezte hogy igencsak örülne neki ha beengedném... és nagy meglepetésemben elkövettem azt a hibát hogy beengedtem és a lépcsőn felérve egy fél literes flakon kemény csattanását éreztem a fejem tetején köszönés gyanánt majd meglepetésemre kaptam egy puszit is majd egy kisebb vidítónak szánt beszélgetés után elviharzott önkéntes megmentőm közölve hogy ne legyek hülye a hó nem romantikus hanem bosszantó és ne aggódjak mert ha jön a szőke herceg azon a lovon majd ő gondoskodik róla hogy ott haljon meg abban a pillanatban ahogy kitalálja hogy szóba akar velem állni. Hát a kedvem valamennyivel jobb lett és így egy kicsit könnyebb lesz elviselni az egész napos szarságokat :) szeretem a random dolgokat és köszönöm mindenkinek akik velem vannak <3

shálálá

Nah kezdjük ott öregek... oké én elhiszem hogy át kell adni a helyet meg ilyenek amit legtöbbször szívesen meg is teszek de azért a pofátlanságnak is van határa... felszáll egy öreg  nyanya a buszra elől ültem az ablak melletti kettes ülés belső felén gondoltam majd leül mellém mivel senki nem akart leülni oda az ajtóban egy ártatlan kislány álldogált így egyszerűnek tűnt az egész ám mégsem... A valóság: felszállás közbe megpillantja az üres helyet és szegény kislányt olyan erővel hajítja arrébb hogy majdnem beesik a vezető fülkébe majd bevágódik mellém engem is arrébb lökve ami lássuk be igen nehéz mivel nem vagyok egy nagy darab ember majd miután mindenki igen érdekesen néz rá flegmán megjegyzi hogy igazán indulhatna már a busz mert lekési a sorozatát...
Másodszor kezdjük ott hogy lelkileg elég stabilan megvagyok és már az sem basz fel annyira hogy Lacival álmodok minden második nap.... Az orvos azt mondta hogy kerüljem azokat akik idegesítenek... de mi van ha valaki azzal is idegesít hogy ha rám ír annyit hogy szia??? hát igen érdekes és nehéz kérdés megpróbálok egy ideig minél kevesebbet beszélgetni és találkozni az emberekkel... mindazonáltal holnap szerintem kiíratok magamnak altatót mert lassan két hete semmit nem tudok aludni... és kezd nagyon elegem lenni belőle....
Egyik ismerősöm megkért hogy töltsek le a lányának gyerek dalokat... az én idegbajom odáig terjed hogy skypen én fater jóuram és a lányom is hupikék törpikét hallgat plusz énekel asszem ez az időszak senkinek nem úgy alakul ahogy kellene....