Döntöttem...

Hmmm volt egy kis átalakítás a blogon és sok sok gondolkodás is a részemről...
Nem mondom hogy megjött az eszem, és nem állítom hogy minden oké lesz de azt elmondhatom hogy jobban fogok arra ügyelni hogy ne csak másoknak hanem nekem is jó legyen :)

Van amikor az embernek gyerekesnek kell lennie hogy elviselje a világ gondjait...
Nem akarok komoly lenni, nem akarok vidám lenni, nem akarok tökéletes és fontos lenni csak önmagam akarok lenni és nem akarok elveszni :)

helyzetjelentés

Igazából ez még nem készül blogbejegyzésnek ez csak beugró szösszenet jelentése annak hogy élek, létezem és még nem adtam fel a játékot... hisz az élet egy rohadt szar játék de a grafikája kurva jó :D
Nem is tudom mit mondhatnék... semmi ötlete elképzelésem nincs ahhoz hogy mit írhatnék egy blogbejegyzésbe mi az, amit elmondhatnék - leírhatnék... vagy mi az ami érdekelheti a környezetemet... örülök annak hogy látom a statisztikát hogy nézegetitek a blogot és bár újdonság ugyan nincs rajta napi 20 ember csak belép...
Bocsánat azoknak akik várják hogy igenis legyen valami jelentem kiégtem...
Nem tudok mit tenni a fejemben akkora káosz van hogy ha valaki belenézne akkor ezt látná:

Szóval hát igen... XD a feketeségben némi fény mutatja az utat hogy mit kellene tennem de ennek többsége sajnos tettekben nem nyilvánul meg...
Új kinézet kellene a blogomnak de annak sem tudok nekiállni...
Az agyam leragadt ott hogy jah kellene...
Szóval csak tudatom hogy élek és hogy megvagyok de egyenlőre még nem igazán vagyok életképes és közlékeny állapotban de igyekszem valami maradandót alkotni szóval igyekszem...
puxxa :D

Micimackó...

Ez a szám mostanában olyan nekem mint Superman-nek a kriptonit. Ezt a számot hallgatva elérem azt a pontot amikor nem tudok játszani nem megy egyszerűen csak utolérnek az érzelmek és sírok...
Az elmúlt három hónap végig olyan események halmazát képezik amiken nem tudok túl lenni...
Januárban a csalódás hogy valakit akiről meg volt a véleményem ennyire megváltozott vagy sose az volt akinek hittem minden amit felépítettem egy perc alatt borult össze és temetett maga alá és vont olyan következményeket maga után amiket nem tudok feldolgozni...
A baba akit a saját döntésem miatt öltek meg az orvosok, az akit azóta sem tudok elfelejteni és bár tudom hogy jobb így mert sem felnevelni sem a megadni neki a megfelelő és neki járó anyagi hátteret nem tudtam volna megadni de akkor is emészt a hiánya és emészt az egész dolog hogy a magam naivitásának és más gerinctelenségének köszönhetem azt hogy az életem egy olyan időszaka volt amit sokáig fogok emlegetni és sokáig fogok miatta sírni.
Szinte semmit nem tudom se felfogni sem kiheverni sem stabilizálódni nem tudtam és jött a következő... mama meghalt minden amit eddig tudtam összefutott semmi nem volt és semmi nem tiszta még most sem. Nem tudom mivel tudnám enyhíteni a fájdalmat ami körülölel.
Nehéz mindig mindenki előtt játszani hogy minden okés és minden rendben van amikor semmi nincs... Minden irritál az érintés az érzések az illatok minden amit el tudok képzelni. Menekülnék minden elől ami más mint ami én vagyok. Nem tudok szeretni és nem is akarok nem tudom eljátszani hogy minden okés vagy azt hogy érzek valamit ami nincs vagy hogy helyre lehet hozni olyan dolgot amit nem vagy olyan dolgot aminek a gondolata is félelemmel tölt el... nem megy nem megy nem megy... most nem... magam kell helyre jönnöm és akkor talán majd menni fog de a bennem lévő kis pici Riu még azzal sem végzett hogy a benne lévő kis apró darabokat amik letörtek leszakadtak összeseperje... nincs meg az egész így nem is tudom helyrerakni sose lesz újra egész...
Nem tudom feldolgozni a hiányt ami maradt utánuk és a fájdalmat amit mások okoztak nekem...
Senkinek nem tudom viszonozni az érzéseit és nem is akarom csak egyedül akarok lenni és minél jobban próbálkozik valaki annál jobban eltaszítom mert nem kell nekem az hogy valaki velem legyen vagy az h szeressek undorító és képmutatónak tartom hogy valaki a szemembe mondja hogy szeret miközben csak tárgynak tart egy olcsó órának ami csilli-villi és mutogathatja a barátainak...
Minden olyan ember aki szeret az mehet a sunyiba... egyetlen embernek vagyok elhinni hogy szeret de ez sem változtat a dolgokon hogy jobb nekem egyedül egy ideig.

Egyszer talán

Minden napom ugyanúgy élem reggel a fények felgyúltával felkelek, vásárolok ugyanazt az utat járom nap mint nap találkozok emberekkel majd a fények kihunyását követően a világító kövek révén hazamegyek és lefekszek. Így születtem így élek és már szinte minden tökéletesnek tűnik a maga monoton menetében. A napok egyre csak ugyanúgy telnek, ugyanúgy látom a világ végét jelző dombokat amiket senki el nem érhet és ugyanazt érzem mint mindig. De nem, most más, nem tudok szabadulni az érzéstől hogy valaki figyel. Már-már paranoiásnak nézném magam ha kívülről látnám ahogy percenként körbe nézek hogy nem-e követ nem-e figyel valaki. Nehezen telik el a nap de lassan közeleg a sötét.
Másnap zihálva sírva ébredek. A fények még nem tűntek fel az életben és én szomorúan nézek magam elé. Miért ő és miért pont most?
Miközben próbáltam kiverni a fejemből az egész álmot az érzést, a csókját, az ölelést, azt a nézést ami miatt a szívem felmelegszik és ami miatt beleszerettem a távolban egy hangszóró recsegését hallottam : "titokban engem a hajnal figyel, tudom hogy neked hiányzom" ez a pár sor rádöbbentett hogy jó így ahogy van talán még nem kell felejtenem.
Aznap a valaki figyel érzés még jobban előjött szinte annyira hogy már minden emberben ellenséget láttam és mintha a dombok is mások, nagyobbak lennének.
Közelgett az este ideje de a szokott időben a fények csak nem tűntek el és a világosban maradt kis falu megzavarodva kereste a megoldást hogy miként lehetséges ez.
A távolba nagy zaj hallatszott és a kis falu népe velem együtt az égre emeltük tekintetüket.
Rögtön értelmet nyert az a megmagyarázhatatlan érzés ami fojtogatott az ég helyén két hatalmas vörös szempár figyelt miket. Tekintete örömöt és éhséget tükrözött.
Akkor kezdődött a világunk vége, egy hatalmas kéz nyúlt be értünk és emelt minket a szempárhoz tartozó szájba és onnantól jött a végleges sötétség.

A tavasszal ébredtem

Ma igen jó kedvel ébredtem amit kicsit furcsálltam de nem baj jó ez így :)
Boltba menet tapasztaltam hogy az időjárás is az én hangulatomhoz igazodott tehát az idő és a hangulatom csodás.
Úgy érzem most végre esélyem van túllépni a sok rossz dolgon ami mostanában történt velem.
Most írok először azóta amióta mamám meghalt. Sokszor feljöttem és megnyitottam az új bejegyzést de valahogy nem tudtam elkezdeni. Nem tudtam összeszedni a gondolataimat és összegezni mindazt amit érzek.
Nagyon szerettem és még mindig szeretem őt. Saját hibámnak tartom hogy nem tudom megfelelően kimutatni az embereknek hogy mennyit is jelentenek nekem és neki se tudtam. Azt se tudom megfelelően kimutatni hogy mennyire fájnak vagy mennyire megrémisztenek egyes dolgok és hogy mennyire nem értek egyet azzal ami a világban történik.
El se tudom mondani mennyire hülyének és nevetségesnek érzem most magam hogy január elején azért sírtam mert elvesztettem egy akkor számomra fontosnak gondolt személyt és most akár 100szor átélném ugyanazt az érzést csak ezt a fajta ürességet ne kelljen átélnem amit febr. 20.-a óta érzek.
Szinte ma is nehezemre esik felfogni hogy már nincs. Mióta az eszemet tudom velem volt és anyám helyett anyám volt. Ott volt ha bármi bajom volt és mindig számíthattam rá. Igazából nekem ő jelentette a családot és nem a többi rokonom nem a szüleim hanem ő. Ő volt az egyetlen biztos pont ami a múltamhoz ami Debrecenhez kötött engem.
Talán lehetőségem lesz szép emlékekkel zárni a múltamat, törekedek arra hogy mindenkinek csak a szép oldalát lássam meg a múlt eseményeiből csak a jót kiszűrni és temetni de tanulni a rossz dolgokból...
Szeretnék boldog lenni és nyugodt életet élni és remélem onnan fentről majd segít benne csakúgy mint amikor élt. Nyugtat az a tudat hogy vigyázz rám és talán erőt ad ahhoz hogy elérjem mindazt amit szeretnék.
Mindig szeretni fogom és mindig a szívemben lesz.
Bár belegondolok hogy mindig dédunokát szeretett volna és szinte egy hónap alatt vesztette életét ő is és a dédunokája is. Remélem valahol fent megtalálják egymást és megteszi azt ami nekem nem ment, vigyázz a kisbabámra.
Mindkettőjüket szeretem örökre és mindig emlékezni fogok rájuk <3

Együtt nézhetjük meg a milliószínű világot...

Milyen aranyos mondat és egyben elkeserítő és mély...
Nem hiszem hogy túl sokan egyetértenének velem ebben mert mindenki azt lát amit akar... ez csak egy mondat vagy több?
Mint sok más dolog, egy mondat is lehet egyszerű és mégis bonyolult, talán csak azért mert többet látok bele mint mások vagy többet érzek bele mint mások. :)
Igazából mindegy is melyik az igaz mert már megszoktam.
Sose voltam az a csordaszellem típusú ember és leginkább csak magammal és a saját környezetemmel éreztem jól magam... talán ezt az iskolai külső-belső körhöz tudnám hasonlítani...
A belső kör én és a barátaim az általam választott "igazi" családom tartozik, azok akiket én választok az idetartozás nem jog és nem is születés alapján dől el hanem az én választásom az én szívem érzéseim gondolataim és lelkem alapján. Nem szükséges beleegyezés,akarat vagy akár hajlandóság ha én eldöntöttem így is lesz... sajnos mint mindenki ragaszkodik a belső körhöz így nehezen engedek el olyan személyeket akik bekerültek még akkor is ha igazából tudom hogy nem is érdemlik meg hogy ott legyenek.
A külső körhöz tartozik számomra a világ minden egyes embere... Nem igazán izgat az hogy mi van a nagyvilágban mit csinálnak mások milyen sikereket érnek el vagy épp nem érnek el az ő dolguk az ő világuk és az ő külső-belső kör viszonyuk az élettel...
Vannak persze olyanok akik sem ide sem oda nem sorolhatóak... Ők többek mint holmi ismerősök érdekelnem és néha néha még aggódok is miattuk vagy felkelti a figyelmemet egyes életben elért dolguk de annyit nem érnek hogy hosszasabb figyelmet szenteljek nekik... Ehhez a körhöz tartoznak azok az emberek akik be akarnak kerülni a belső körbe de valamilyen oknál fogva nem fog nekik menni...
A belső kört is 5 részre tudnám osztani amit csak az ért meg aki igazán ismer és szeret :)
Vámpírok, farkasok,démonok, angyalok, és a szív...
Jogos kérdés lenne hogy hol vannak az emberek... de ők a külső kör... nincsenek jelen csak mint fajilag elkülönített lények vannak jelen az életemben és nem izgat hogy élnek-e vagy halnak...
Angyalok azok akik még ha nem is tudnak róla támogatnak és javítgatják ügyes bajos kis életem és erőt vernek belém akkor is ha nem akarom, akik egyetlen mondatukkal gesztusukkal vagy csak azzal hogy vannak jobbá,boldogabbá, nyugodtabbá teszik az életem ők az én tudatom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak érezni.
Démonok azok akik bár nem lelkileg de fizikailag teszik jobbá a dolgokat megnyugtatnak egy öleléssel,kézfogással egyetlen mozdulattal ha unatkozom feldobnak és valami őrültséggel de elérik hogy minden ami szürke és unalmas esetleg bántó volt az egyszeribe színes nyugtató és izgalmas legyen ők az én boldogságom utolsó elemei ahhoz hogy tudjak nevetni.
Farkasok akik hűségükkel kitartásukkal,jellemükkel támogatnak és felsegítenek amikor elbukok akik velem vannak és erősek akkor is mikor nekem nem megy akik kitartanak a céljaim mellett mikor fel akarom adni és kitartanak helyettem is és meglátják a szépet a jót bennem amikor nekem nem megy ők az én lelkem utolsó elemei ahhoz hogy létezzek.
Vámpírok akik bölcsességükkel és tanácsaikkal még akkor is ha nem mindig egyezik az én véleményemmel segítenek és támogatják az utam vagy helyreraknak megvernek majd a porból felépítenek és újra irányba helyeznek hogy tovább haladhassak, akik mindig velem vannak bármit is csinálok és akik akkor is ott vannak ha mindenki utál ők az én családom alap elemei ahhoz hogy tudjak élni.
A szív ebbe jómagam és minden csoportból egy "alak" tartozik akikre mindig számíthatok lelkileg fizikailag és mindenhogy ahogy csak kívánom ők én vagyok és én ők "vagyok". Egyek vagyunk és mégis mások egymás nélkül nem vagyunk egészek de hiányosak sem. Nem képezünk nagy hiányt egymás életében csak épp akkora pici űrt ami ott marad örökre ha netán elválnánk egymástól épp akkora pici űrt amely örökre emlékeztetne arra hogy mi a fontos az életben így tehát ők a lényem utolsó és egyben egyetlen elemei ahhoz hogy én én legyek.
Ők mind a belső köröm tagjai ők mind kellenek ahhoz hogy örüljek, mosolyogjak,nevessek,sírjak,szomorú vagy dühös legyek duzzogjak majd megbocsájtsak egyszóval kellenek ahhoz hogy folytassam az utam ebben az életnek nevezett hatalmas káoszban kellenek ahhoz hogy minden nap felkeljek és legyek valaki ahhoz hogy önmagam tudjak lenni...
Igazából szerintem nem sokan fogták/fogják majd fel az egészet és azt hogy mire is akarok kilyukadni de tudom hogy a legtöbben sejtik majd az értelmét és páran talán fel is fogják de átérezni csak azok fogják akik a szív-be tartoznak...

"a közeli barátok álmai nagyon mélyen összekapcsolódnak így az álmokkal olyan dolgokat is el tudunk mondani amit szavakkal nem lehet"

Érzések, gondolatok, vágyak mind olyanok amelyet inkább álmokkal üzennénk meg mint személyesen, de az álmok veszélyesek felemelhetnek, vagy a mélybe taszíthatnak.Örömmel tölthetnek el vagy sírásra késztethetnek. Vigasztalhatnak vagy fájdalmat okozhatnak. Megnyugtathatnak vagy a végső kételybe is küldhetnek. Az álmok úgy mint az érzések és mint mindenki lelke összetettek és bonyolultak nem tudni mikor mit akarnak a világ sokkal egyszerűbb lenne ha lenne egy kis szótár mindenkihez egy kis útmutató a megfejtésekkel és mindennel ami ahhoz kell hogy valaki a tiéd legyen vagy hogy a barátod legyen vagy megértsd minden gondolatát...
Tényleg jó lenne?
Szerintem nem....
Szerintem ha minden a kezünkbe lenne minden elvesztené a varázsát semmit nem kellene tenni hiányozna az hogy meg akarom ismerni meg akarom fejteni és meg akarom szerezni majd később megtartani vagy épp elveszíteni adott embert hiányozna az hogy meg akarjam érteni egyes mozdulatait és a gondolkodás módját, hiányozna az hogy tegyek valamit azért hogy közelebb kerülhessek hozzá...
Így a tökéletes élet illúziójába belegondolva a tökéletes és egyszerű élet már nem is olyan tökéletes nem is olyan csábító... hiányozna az az érzés hogy élek...
Lehet hogy néha minden összejön és minden kétségbe ejtő de akkor is az élet egy folyamat élünk tapasztalunk megismerünk a lényeg hogy az élet megy tovább és mi sem állhatunk meg egy helyben nem zárkózhatunk el a dolgok elől...
Mindig történik valami új, néha rossz néha jó de meg kell tanulni átvészelni a rosszat és élvezni a jót meg kell tanulni örülni annak amink van és nem csak egy vágyunkra koncentrálni miközben élni is elfelejtünk. Meg kell tanulni nem rögeszmésen ragaszkodni dolgokhoz emberekhez érzésekhez hisz minden változik minden elmúlik vagy elhalványul de egyszer lent egyszer fent, egyszer szeret egyszer utál, egyszer velem van egyszer ellenem, meg kell tanulni tovább menni még ha fáj is.
Legbelül megtartani a legféltettebb legfontosabb álmaidat vágyaidat és várni az alkalmat amikor teljesítheted de mindeközben amíg vársz ne felejts el élni!!!!

Ennyi voltam mára :) puszi nektek <3 O=(^o^)=O

Életem apró szikrái mind kihunynak

Talán a videó nem pont ide illő de akkor is helyet kap itt...
A napokban elgondolkodtam azon mennyire megváltoztam és észre se vettem mennyire elfelejtettem azon dogokat szokásokat amik régen sokat jelentettek nekem és mennyire más minden. A legtöbb dolgot azért hagytam el mert nem volt időm vagy lehetőségem arra hogy csináljam vagy épp arra hogy élvezhessem is azt amit csinálok...
Tegnap boltba menet közbe jutott eszembe hogy milyen jó idő van és régen mennyire szerettem ilyen időben sétálni vagy kiülni egy parkba zenét hallgatni rajzolni vagy olvasni egy könyvet, vagy kiülni az erkélyre teraszra és azon ábrándozni hogy mit szeretnék később vagy meg tervezni egy egy kirándulást vagy sétát hétvégére.
Mostanában mindent hanyagoltam mind a rajzot mind a sétát a parkokat erdőket és mindazt amit régen nagyon szerettem. Hiányzik hogy a barátnőmmel kiüljek az erkélyre és kibeszéljem a hetet hogy mi volt és mi lesz vagy hogy épp a környezetem mennyire tahó és mennyire megerőltető minden.
Mostanában nem igen támaszkodtam azokra akik segíteni szerettek volna leginkább mentem a fejem után aminek sajnos meglett az eredménye.
Túl vagyok egy műtéten és egy kisebb lelki traumán is de azt hittem most már minden rendben lesz és miután kialakítottam magamban a célokat és el is kezdtem a megvalósításukat ismét elkövettem azt a hibát hogy túl gyorsan akartam túl sokat ami megint csak károkat okozott...
Saját hibámból vagy az orvosok hibájából kiindulva ott tartok hogy mozogni nem igen tudok és átlag fél óránként meghalok de legyek pozitív holnapig csak kibírom jobb esetben és a doki délután ha megvizsgál elmondja a további teendőket remélem megúszom néhány gyógyszerrel, mert sem az ügyeletet nem szeretném kihívni amit a mai nap folyamán majdnem megtettem párszor és igazából a kórházba se szeretnék visszafeküdni. Lázam eddigi tapasztalataim alapján a napokban nem volt de a mai éjszakában nem vagyok egészen biztos. Leizzadva keltem fel és a görcsök is akkor kezdődtek.
Barátok terén azok állnak mellettem akikre nem igazán számítottam de azért jól esik hogy most kellemeset csalódhattam valakiben :)

Lélekenergia növelőnek tökéletes ez a szám és az ehhez hasonló retro számok amiket mostanában szívesen hallgatok jóérzéssel és kellemes emlékekkel töltenek el egyes számok és persze egyes számok felhozzák bennem azokat a dolgokat amik miatt anno sírtam és most így a jelenlegi helyzetet látva néha magamnak viszont néha másoknak adok igazat abban hogy idővel majd nevetek a dolgokon. Igen vannak dolgok amik anno sírásra késztettek ma már csak egy fanyarú mosolyt csalnak ki belőlem viszont olyanok is akadnak amik még mai napig könnyeket csalnak a szemembe.
Ha minden rendben lesz és nem kell befeküdnöm a kórházba ígérem magamnak és mindenkinek hogy kevesebbet erőltetem magam és pihenni fogok :D
Holnap majd elválik :) Szomorúan tapasztaltam hogy ma sem rajzoltam semmit de enni sem ettem annyit mint az előző napokban. Holnap megpróbálok eljutni a háziorvoshoz és a nőgyógyászatra de lehet hogy csak nőgyógyászat lesz pénteken szemészet és háziorvos majd csak kedden. De szépen lassan haladok :)
Fő a pozitivitás és nem adhatom fel akkor is elérem a céljaimat és akkor is megpróbálok boldog lenni. ;)