tudjátok milyen szar úgy kellni hogy senkinek semminek nem vagy elég jó? mert mindig lesz egy másik egy jobb aki miatt mindenki otthagy aki úgyis helyettesít mikor majd szépen lassan fognak és elfelejtenek téged?
és akkor jön az hogy az egyetlen jó dolgot ami van az életedben azt is el kell venned magadtól holott mindened ordít belülről hogy neeee de akkor is meg kell tenned mert a körülmények nem alkalmasak arra hogy jó legyen? milyen minden reggel remegve kellni és feküdni és attól félni milyen mikor végleg egyedül maradsz és milyen mikor mindenki akire számítasz vagy akit szeretsz egyszer csak annyit mond hogy viszlát? milyen mikor minden nap sirva töltöd a nap 90 % -át belül üvöltve hogy nem akarod így nem akarod ezt és bárhogy jobb lenne csak ne így?
Hát én tudom... és lassan feladom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése