Ez a szám mostanában olyan nekem mint Superman-nek a kriptonit. Ezt a számot hallgatva elérem azt a pontot amikor nem tudok játszani nem megy egyszerűen csak utolérnek az érzelmek és sírok...
Az elmúlt három hónap végig olyan események halmazát képezik amiken nem tudok túl lenni...
Januárban a csalódás hogy valakit akiről meg volt a véleményem ennyire megváltozott vagy sose az volt akinek hittem minden amit felépítettem egy perc alatt borult össze és temetett maga alá és vont olyan következményeket maga után amiket nem tudok feldolgozni...
A baba akit a saját döntésem miatt öltek meg az orvosok, az akit azóta sem tudok elfelejteni és bár tudom hogy jobb így mert sem felnevelni sem a megadni neki a megfelelő és neki járó anyagi hátteret nem tudtam volna megadni de akkor is emészt a hiánya és emészt az egész dolog hogy a magam naivitásának és más gerinctelenségének köszönhetem azt hogy az életem egy olyan időszaka volt amit sokáig fogok emlegetni és sokáig fogok miatta sírni.
Szinte semmit nem tudom se felfogni sem kiheverni sem stabilizálódni nem tudtam és jött a következő... mama meghalt minden amit eddig tudtam összefutott semmi nem volt és semmi nem tiszta még most sem. Nem tudom mivel tudnám enyhíteni a fájdalmat ami körülölel.
Nehéz mindig mindenki előtt játszani hogy minden okés és minden rendben van amikor semmi nincs... Minden irritál az érintés az érzések az illatok minden amit el tudok képzelni. Menekülnék minden elől ami más mint ami én vagyok. Nem tudok szeretni és nem is akarok nem tudom eljátszani hogy minden okés vagy azt hogy érzek valamit ami nincs vagy hogy helyre lehet hozni olyan dolgot amit nem vagy olyan dolgot aminek a gondolata is félelemmel tölt el... nem megy nem megy nem megy... most nem... magam kell helyre jönnöm és akkor talán majd menni fog de a bennem lévő kis pici Riu még azzal sem végzett hogy a benne lévő kis apró darabokat amik letörtek leszakadtak összeseperje... nincs meg az egész így nem is tudom helyrerakni sose lesz újra egész...
Nem tudom feldolgozni a hiányt ami maradt utánuk és a fájdalmat amit mások okoztak nekem...
Senkinek nem tudom viszonozni az érzéseit és nem is akarom csak egyedül akarok lenni és minél jobban próbálkozik valaki annál jobban eltaszítom mert nem kell nekem az hogy valaki velem legyen vagy az h szeressek undorító és képmutatónak tartom hogy valaki a szemembe mondja hogy szeret miközben csak tárgynak tart egy olcsó órának ami csilli-villi és mutogathatja a barátainak...
Minden olyan ember aki szeret az mehet a sunyiba... egyetlen embernek vagyok elhinni hogy szeret de ez sem változtat a dolgokon hogy jobb nekem egyedül egy ideig.
